Alto Douro borvidék

Alto Douro borvidék
Világörökség
Teraszos szőlőültetvény a Douro folyó mellett
Adatok
Ország	Portugália
Világörökség-azonosító	1046
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	III, IV, V
Felvétel éve	2001
Elhelyezkedése
Alto Douro borvidék Pozíció Portugália térképén
é. sz. 41° 06′, ny. h. 7° 48′41.1, -7.841.100000°N 7.800000°WKoordináták: é. sz. 41° 06′, ny. h. 7° 48′41.1, -7.841.100000°N 7.800000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Alto Douro borvidék témájú médiaállományokat.

Az Alto Douro borvidék Portugália egyik legismertebb borvidéke, a portói borokat adó szőlők termőhelye.

Földrajzi helyzete

A Douro folyó völgyében, Portótól mintegy 70 km-rel keletre kezdődik, és mintegy 60 km hosszan nyúlik kelet felé, majd a völgy spanyolországi szakaszán folytatódik (Ribeira del Duero borrégió). A völgy alsó szakasza az ugyancsak meglehetősen híres Vinho Verde borvidék.

Területe mintegy 250 000 ha, de ebből csak mintegy 38 500 ha-on termelnek szőlőt.

Három tájegysége:

• Baixo Corgo (nyugati, egyben legkisebb és legcsapadékosabb),
• Cima Corgo,
• Douro Superior.

A bortermelés két központja:

• Régua és
• Pinhão.

Éghajlata

A vidék éghajlata alapvetően mediterrán: a nyár száraz; az ősz-tél viszonylag esős. A hegyekben telente hó is előfordul; a hőmérséklet nem ritkán -15°C alá süllyed. A tengerparttól távolodva a kontinentális tendenciák mindinkább felerősödnek; a csapadék mennyisége csökken.

Története

A portói bor nevet a 17. század második felétől használják – azért ez a név terjedt el, mert a bort Porto kikötőjéből szállították az egész világra.

A világ legkorábban kijelölt borvidékeinek egyike; határait 1756-ban állapították meg, amikor Pombal márki a Douro felső folyásánál termelt bor minőségének biztosítására kidolgoztatta a világ első részletes bortörvényét. Ehhez a király rendeletben engedélyezte a Felső-Duero vidéki bortermelők társaságának (Companhia Geral da Agricultura das Vinhas do Alto Douro) megalapítását. A borvidék határait már a társaság szabta meg, és egyúttal részletesen értékelte a termőterületeket. A termesztés helye és a termék minősége szerint rögzítették az árakat, a hamisítókat pedig pénzbüntetéssel sújtották. A visszaesőket megkorbácsolták, majd Angolába száműzték; néhány borpancsolót egyenesen felakasztottak.

A Douro völgyében megtermelt bort egy év „házi” érlelés után hagyományosan gályákon úsztatták le a folyó alsó, hajózható szakaszán a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék tovább. A hagyományos módon, teraszosan művelt szőlőknek köszönhetően a borvidéket 2001-ben a (kulturális) Világörökség részévé nyilvánították.

Termesztett szőlőfajták

Inkább vörös, mint fehér borokat termelnek, és csak ezek egy részét erősítik portói borrá. Ennek megfelelően a mintegy 80, termesztett fajta többsége kékszőlő. A szigorú előírások szinte csak őshonos portugál fajták termesztését engedik meg. A legjelentősebb fajták:

• Touriga Nacional (rendkívül kis hozamú, de hihetetlenül koncentrált, fekete bogyós gyümölcsös és virágos aromákkal),
• touriga franca (robusztus, virágos-piros gyümölcsös karakterű),
• tinta roriz (Spanyolországban tempranillo néven kedvelik),
• tinta cao,
• tinta barroca

Források

• Bortarsasag: Borvidékek Portó / Douro Archiválva 2010. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Deluxe magazin: Hogyan készül a portói? Archiválva 2009. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A bűvös szakács – Apátok bora
• Alto Douro Wine Region (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2009. december 6.)