Ansaldo A.1 Balilla

Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye

Ansaldo A.1
Antonio Locatelli A.1 vadászgépe az olaszországi Museo Storico di Bergamo múzeumban kiállítva
Egyéb elnevezés	Balilla
Funkció	vadászgép
Gyártó	Ansaldo
Tervező	Umberto Savoia, Rodolfo Verduzio és Giuseppe Brezzi
Gyártási darabszám	nagyjából 250 darabot az Ansaldo, további 57 darabot a Lublin gyártott
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1917.
Szolgálatba állítás	1918.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ansaldo A.1 Balilla témájú médiaállományokat.

Az Ansaldo A.1, becenevén Balilla Olaszország egyetlen hazai gyártású vadászgépe volt az első világháború alatt. A frontra későn érkezett, így nem sok bevetést repültek vele, azonban a lengyel–szovjet háború alatt mind a lengyelek, mind a szovjetek használták a típust.

Fejlesztés

Az A.1 lett az Ansaldo cég folyamatos, kemény munkájának eredménye, hogy létrehozzanak egy igazi vadászgépet. Az S.V.A.5 nem felelt meg erre a célra, habár kitűnő felderítőgép volt, erre a célra került sorozatgyártásra. Az Ansaldo mérnöke, Giuseppe Brezzi átdolgozta az SVA.5 tervezetét, megnövelte az alsó szárny méretét, és újratervezte a szárnyközi merevítést. Ezzel javította a gép gyorsulását, növelte a szárnyszerkezet merevségét és csökkentette a repülőgépvázban keletkező feszültséget. A motor teljesítményét 150 kW-ra (200 LE) növelte, az üzemanyagtartályra pedig egy biztonsági rendszer került, fedélzeti tűz esetére.

1917 júliusára kész lett az első prototípus, de a légierő csak decemberben fogadta el a típust. A tesztpilóták nem voltak különösen megelégedve a repülőgéppel. Az SVA.5 géphez képest nagyobbnak ítélték teljesítményét, de nem találták olyan szinten manőverezhetőnek, mint a repülőszázadaiknál lévő francia gépeket. Ennek következményeként egy sor módosítást hajtottak végre, megnövelték a szárnyakat és az oldalkormányt, és 10%-kal növelték a motor teljesítményét. Ezzel kezdetben kielégítették a légierő igényeit, így a módosított A.1 (A.1bis jelöléssel) repülőgépet hadrendbe állították a 91. Squadriglia századnál további kiértékelésekhez.

A pilóták vegyes visszajelzéseket adtak. Míg a vadászgép sebessége lenyűgöző volt, nem bizonyult manőverezhetőnek és nehéz volt repülni. Ezen hátrányok ellenére a légierő megrendelte a gépet, mivel szükség volt egy új típusra az elavuló példányok leváltása miatt.

Harctéri alkalmazás

Az első száz repülőgép 1918 júliusában állt szolgálatba. Az A.1 gépeket távol tartották a frontvonaltól, inkább a honi légvédelmet biztosították velük. A négy hónappal később bekövetkező fegyverszünetig mindössze egyetlen légi győzelmet arattak a típussal, egy osztrák felderítőgép ellen. Ennek ellenére további száz gépet rendeltek, melyeket a háború végéig le is szállítottak. A fegyverszünet idején 186 bevethető géppel rendelkeztek az olaszok, melyből 47 darabot rendeltek a kiképzőszázadokhoz, a maradékot raktárkészletbe helyezték.

Lengyel hadrendben

1919-ben egy lengyel küldöttség érkezett Olaszországba fegyvervásárlási céllal. Tíz repülőgépet rendeltek kipróbálási céllal, melyek 1920 januárjában érkeztek Varsóba. A pilóták (főleg amerikai önkéntesek) igen kedvelték a típust nagy sebessége és üzemanyag-kapacitása miatt. Május 25-én az A.1 repülőgépeket bevetették a frontvonalon. A Vörös Hadsereg ukrajnai ellentámadása során egy kivételével mind odaveszett. Addigra viszont a lengyel kormány további 25 darabot vásárolt a gyártási jogokkal együtt, melyek 100 gépre szóltak. Az új repülőgépek csak a fegyverszünet után érkeztek meg, a Lublin gyárból pedig 1921 júliusában gördült ki az első 36 licenc-gyártású repülőgép.

A Lublin-gyártmányú gépek nagyjából 80 kilogrammal nehezebbre sikerültek, emellett folyamatosan problémák adódtak a motorral és a hegesztések minőségével. Több baleset is történt, melyekből kilenc végződött halállal. 1924-ben a megrendelést 80 darabra, majd hamarosan 57 gépre csökkentették (akkorra lényegében ennyi gép már el is készült). A következő évben az összes repülőről eltávolították a fegyverzetet, majd 1927-re teljesen kivonták a típust a szolgálatból.

Szovjet hadrendben

1920-ban az orosz fehér hadsereg harminc darab A.1-est rendelt, melyekből 1922 áprilisára 18 gépet le is szállítottak. Ezeket kezdetben a harkovi régióban vetették be, fegyvertelenül. Az 1928-as év közepéig a Balti- és Fekete-tenger körül használták. A tél folyamán sítalpakkal látták el őket.

Lettország szolgálatában

1921-ben Lettország rendelt 13 darab repülőgépet, annak ellenére, hogy a Rigában megrendezett bemutatórepülés az Ansaldo tesztpilótájának halálával végződött. A lett gépek különböztek a többi példánytól, mivel szigeteléssel látták el a motort a hideg elleni védelem érdekében.

Eladások az amerikai kontinensen

A háború utáni piacok biztosítása érdekében az Ansaldo bemutatta Észak- és Dél-Amerikában is a típust. A cég 1919-ben hat darab repülőgépet küldött az Egyesült Államokba, bízva abban, hogy magánszemélyek is vásárolnak majd a repülőgépből - darabjait 6000 amerikai dollárért ajánlották. A repülőgép nagy sebessége vonzónak bizonyult a rekordvadászok körében; Eddie Rickenbacker, az amerikai repülőász 1920-ban állított fel egy nemzeti sebességrekordot a típussal, egy másikkal, amely egy Curtiss D–12 motorral volt felszerelve, pedig harmadik helyezést értek el az 1921-es US Pulitzer repülőversenyen.

Négy repülőgéppel Argentínába, majd Uruguayba repültek, hogy felkeltsék a helyi kormányzatok érdeklődését, ezekből kettőt fel is ajánlott az Ansaldo mindkét országnak. Ennek ellenére sehonnan nem kaptak megrendelést. A cég ezután két repülőgépet Peruban, egyet pedig Hondurasban állított ki, de itt sem értek el sikert. A dél-amerikai turné sikertelensége miatt az Ansaldo felhagyott az A.1 gyártásával, majd nem sokkal később a társaság beolvadt a Fiat társaságba.

1920-ban Mexikó kapott egy darab A.1-est, amely a Fuerza Aérea Mexicana kötelékében szolgált néhány évig.

Üzemeltetők

 Argentína

 Belgium

 Görögország

 Lengyelország

 Lettország

 Mexikó

 Olaszország

• Olasz Légihadtest

 Szovjetunió

 Uruguay

Műszaki adatok (A.1bis)

Geometriai méretek és tömegadatok

• Hossz: 6,84 m
• Fesztávolság: 7,68 m
• Magasság: 2,53 m
• Szárnyfelület: 21,2 m²
• Üres tömeg: 640 kg
• Maximális felszálló tömeg: 885 kg

Hajtóművek

• Hajtóművek száma: 1 darab
• Típusa: SPA 6A dugattyús motor
• Teljesítmény: 164 kW (220 LE)

Repülési adatok

• Legnagyobb sebesség: 220 km/h
• Hatótávolság: 660 km
• Szolgálati csúcsmagasság: 5000 m
• Emelkedőképesség: 2,7 m/s

Fegyverzet

• Géppuskák: két darab szinkronizált .303 űrméretű Vickers géppuska

Források

• Taylor, Michael J. H. (1989). Jane's Encyclopedia of Aviation. London: Studio Editions. p. 62.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Ansaldo A.1 Balilla című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.