Arp Schnitger

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Arp Schnitger
Született	1648. július 2.[1][2][3] Brake
Elhunyt	1719. július 28. (71 évesen)[4] Neuenfelde
Állampolgársága	Oldenburgi Grófság
Gyermekei	Franz Caspar Schnitger
Foglalkozása	orgonaépítő
Sírhelye	Neuenfelde Saint Pancras
Arp Schnitger aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Arp Schnitger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Arp Schnitger (1648 – 1719) északnémet orgonaépítő mester. Az általa épített és vezetett műhely kb. 170 orgonát állított fel, melyből napjainkban 30 van eredeti, vagy eredetihez igen közeli állapotban. Schnitger nem csak Némethonban épített orgonákat: találkozhatunk orgonáival Portugáliában, Spanyolországban, Angliában, de még Oroszországban is. J.S.Bach is minden bizonnyal találkozott Schnitger-orgonával pályafutása során; de talán Reincken, Buxtehude és Pachelbel is.

A Hamburgban, a Szent Jakab templomban álló Schnitger orgona a világ egyik legértékesebb és legfontosabb műemlék orgonája. A hangszer története a 16. század elején történő építésig nyúlik vissza, s az azt követő 200 évben többször is átépítésre került. Olyan orgonaépítő kiválóságok vannak jelen e 200 év átépítési történetében, mint például az idősebb és ifjabbik Hans Scherer, és Gottfried Fritzsche. Arp Schnitger kezei alá 1689-ben került az orgona, s a mester 1693-ra alakította ki az orgona végleges arculatát – így ismerjük ezt az orgonát ma is, ahogy anno a mester 1693-ban befejezte. A hangszer hamar híres lett, és nem kisebb zeneszerző zsenik szólaltatták meg; mint Johann Sebastian Bach, Dietrich Buxtehude és Georg Friedrich Händel.

Az organológusok, orgonaépítők és egyházzenészek társadalma már az 1900-as évek elején tisztában voltak a hangszer felbecsülhetetlen értékével. Éppen ezért 1943-ban – hogy megmentsék az esetleges háború okozta pusztulástól – szétszerelvén az orgonát biztonságba helyezték a templom pincerendszerében. Ám az orgona szekrénye és játékasztala a templomban maradt, és egy bombatalálat utáni tűzben annak martaléka lett. 1961-ben ideiglenesen felállították az orgonát a templom egyik mellékhajójában, de így is évtizedekig tartó alapos kutatómunka kellett ahhoz, hogy 1993-ra a Jürgen Ahrend orgonaépítő cég befejezhesse a szakszerű restaurálást.

Források