Atlantikus–észak-amerikai flóraterület : Határai, felosztása, Jellemző növénynemzetségek, illetve fajok, Jegyzetek, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

Atlantikus–észak-amerikai flóraterület

Az atlantikus–észak-amerikai flóraterület az északi flórabirodalom (Holarktisz) része. Flórája az európai növényzet közeli rokona – több vikariáló fajjal, közös nemzetségekkel (tölgy, bükk, dió, gesztenye, nyír stb.).

Határai, felosztása

Északi határa az észak-amerikai–boreális flóraterület, azaz a tajga déli határa Észak-Kanadában; nyugaton a pacifikus–észak-amerikai flóraterülettel határos. Keleti határa az Atlanti-óceán, déli a Mexikói-öböl partja (e tengerek szigetei már más flóraterületekhez tartoznak).

Területét három flóratartományra tagolják:

Appalache flóratartomány: az Appalache-hegység és a Nagy-tavak vidéke;
atlanti–mexikói flóratartomány: az Appalache-hegységtől délre a Mexikói-öbölig;
préri flóratartomány: az Appalache-hegységtől nyugatra a Sziklás-hegységig, illetve a pacifikus–észak-amerikai flóraterület határáig.

Jellemző növénynemzetségek, illetve fajok

Karakteres, mind a pacifikus–észak-amerikai, mind az atlantikus–európai flóraterületről hiányzó nemzetségek, illetve fajok:

akác (Robinia spp.) mintegy húsz fajjal,
amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon)
virginiai boróka (Juniperus virginiana)
fekete dió (Juglans nigra),
mocsárciprus (Taxodium spp.),
simafenyő (Pinus strobus),
amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua),
amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera),
ecetfa (Rhus typhina)^[1]

A kelet-ázsiai flóraterülettel közös fája a hikoridió (Carya). Ennek fajai a két növényföldrajzi egység között elterülő pacifikus–észak-amerikai flóraterületről a pleisztocén időszakban kipusztultak, és azóta sem települtek vissza.^[2]