Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1970. számú határozata

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1970. számú határozata egy olyan döntés volt, melyet az ENSZ BT tagjai 2011. február 26-án egyhangúlag hagytak jóvá. A határozatban elítélték, hogy Moammer Kadhafi halálos seregeket küldött a 2011-es líbiai felkelésben részt vevő tüntetők ellen. Ezt nemzetközi szankciókkal akarták megtorolni.[1]

Ez a határozat volt az első olyan alkalom, hogy a tanács egyhangúlag állított egy országot a Nemzetközi Büntetőbíróság elé.[2]

Előzmények

A 2011-es felkelésben Kadhafi támogatói a levegőből bombázták a Tripoliban tüntetőket. Ezt a legtöbb szervezet rögtön elítélte. Az ENSZ a kormánytól függetlenedő diplomaták kérésére hívta össze a BT ülését.

Elfogadása

Az 1970. számú határozatot Franciaország, Németország, az USA és az Egyesült Királyság javaslatára[3] egy egész napos vita után fogadták el.[4] Abdurrahman Mohamed Shalgam, Líbiának az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez akkreditált nagykövete, aki elfordult Kadhafi kormányától, azt szorgalmazta, hogy az ENSZ BT foglaljon állást a Líbiában történtekről. Kínát, Indiát és Oroszországot is rábeszélte, hogy támogassanak egy utalást a Nemzetközi Büntetőbíróságra. Ezen államok eredeti véleménye szerint ez csak elmérgesítené a helyzetet.[5] Oroszország biztosítékokat kért, hogy egyik ország sem az ENSZ határozatát hivatkozási alapnak tekinteni ahhoz, hogy Líbiában beavatkozzon.[5] Ugyanakkor ebben a határozatban még nem engedélyezték – a líbiai képviselők kérése ellenére – hogy az ország fölött repüléstilalmi övezetet alakítsanak ki.[4]

A határozat

Megfigyelések

A határozat bevezetőjében a Tanács súlyos aggodalmainak adott hangot a líbiai helyzetet illetően, és elutasította, hogy a hadsereget civilek ellen vessék be. Ugyanakkor az elnyomást és az emberi jogokmegsértését, valamint a líbiai kormánynak az erőszak elkendőzésére tett kísérleteit is elutasította.[6] Ugyanakkor köszönettel vette és üdvözölte a Tanács az Afrikai Unió, az Arab Liga, az Iszlám Konferencia Szervezete, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a jelentéseit. A tüntetők elleni ilyen nagy mértékű beavatkozást emberiesség elleni bűncselekménynek minősítették.[7]

A menekültek helyzetével, az egészségügyi készletek szűkösségével, valamint külföldiek jólétével kapcsolatban is kétségek fogalmazódtak meg. A Biztonsági Tanács rámutatott, hogy a líbiai kormány feladatai közé tartozik népének védelme, a gyülekezési jog, a szólás- és a sajtószabadság biztosítása. Felhívta az ország vezetőségének a figyelmét, hogy ezeket még a civilek elleni támadás során is érvényesíteni kell.

A határozat szövege engedélyezi a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy olyan ügyeket vizsgáljon, melyekkel az ENSZ BT az elmúlt 12 hónapban foglalkozott. Ugyanakkor fenntartja magának a jogot a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában való részvételhez.

Rendelkezések

A határozat többi részét az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete, valamint 41. szakasza alapján hozták meg, így azok nemzetközi jogilag hatályosak, a bennük foglaltak betartása kötelező.

A Tanács követeli, hogy Líbiában azonnal hagyjanak fel az erőszakkal, és a kormány haladéktalanul teljesítse a nép jogos követeléseit.[8] Sürgette, hogy a hatóságok mihamarabb ismerjék el, tartsák és tartassák be a humanitárius előírásokat, valamint a nemzetközileg védett emberi jogokat, tanusítsanak önmérsékletet, biztosítsák a külföldiek, valamint a humanitárius szállítmányok biztonságát, és számolják fel a médiát sújtó korlátozásokat.[8] A külföldiek evakuálásához nemzetközi segítséget ígértek.

A határozat következő részében a líbiai helyzet kivizsgálást a Nemzetközi Büntetőbíróság mellett dolgozó ügyész feladatkörébe utalja. Felszólítja, hogy az 1970. határozat elfogadását követő két hónapon belül, majd ezt követően félévente számoljon be arról, a líbiai hivatalnokok miképp járulnak hozzá az ügyek kivizsgálásához. Líbia tekintetében fegyverembargót rendeltek el, melynek értelmében nem lehet az országba be, illetve onnan ki fegyvert szállítani. A Líbiával szomszédos országokat arra biztatták, hogy a gyanús szállítmányokat kutassák át, hátha van a rakományban fegyver. Emellett az érintett országokat felszólította, hogy állítsák meg a Líbiába áramló zsoldosokat is. A továbbiakban a rezsimhez tartozó, illetve ahhoz szorosan kötődő emberekkel szemben utazási embargót és számláik befagyasztását rendelték el. Az így befagyasztott eszközöket a lakosság jólétére kell felhasználni.

A Biztonsági Tanács felállított egy Bizottságot, melynek az a feladata, hogy figyelemmel kísérje a szankciók betartatását, figyelemmel kísérje az összetűzéseket, és esetlegesen további személyekkel, szervezetekkel szemben rendeljen el szankciókat.[9] Minden országot arra kértek, hogy küldjön humanitárius segélyeket Líbia számára. A határozat végén a Tanács kijelenti, hogy amennyiben szükséges, a határozatban foglaltakat felülvizsgálja, módosítja, valamint az aktuális helyzet fényében enyhít a szankciókat, vagy újabbakat vezet be.

Utazási tilalom

Kadhafi kormányak a következő tagjait érinti az utazási tilalom:

  • Dr Abdulqader Mohammed Al-Baghdadi, a Forradalmi Bizottságok Összekötő Irodájának a vezetője
  • Abdulqader Yusef Dibri, Moammer Kadhafi és a rezsim biztonságáért felelős csoport vezetője
  • Abu Zayd Umar Dorda, a Külbiztonsági Szervezet vezetője
  • Major General Abu Bakr Yunis Jabir, hadügyminiszter
  • Matuq Mohammed Matuq, infrastruktúráért felelős államtitkár
  • Sayyid Mohammed Qadhaf Al-dam, Moammer Kadhafi unokatestvére
  • Ayesha Kadhafi, Moammer Kadhafi lánya
  • Hannibal Muammar al-Gaddafi, Moammer Kadhafi fia
  • Khamis Gaddafi, Moammer Kadhafi fia, a Kámis Brigád vezetője
  • Muhammad Kadhafi, Moammer Kadhafi fia
  • Moammer Kadhafi, a forradalom vezére, a fegyveres erők főparancsnoka
  • Moatessem-Billal Kadhafi, Moammer Kadhafi fia, nemzetbiztonsági tanácsadó
  • Al-Saadi Kadhafi, Moammer Kadhafi fia, a Speciális Hadsereg vezetője
  • Saif al-Arab Kadhafi, Moammer Kadhafi fia
  • Saif al-Islam Muammar Kadhafi, A Gaddafi Foundation vezetője, Moammer Kadhafi fia
  • Abdullah Senussi ezredes, a Katonai Hírszerzés főnöke, Moammer Kadhafi sógora

A számlák befagyasztása

Saif al-Islam Gaddafi háza Londonba, amit a magukat Topple the Tyrantsnek nevező társaság vett körbe

A következő emberekkel szemben az utazási tilalom mellett számláik befagyasztását is elrendelték.

  • Ayesha al-Gaddafi
  • Hannibal Muammar al-Gaddafi
  • Khamis Gaddafi
  • Muammar Gaddafi
  • Moatessem-Billal al-Gaddafi
  • Saif al-Islam Muammar Al-Gaddafi

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ „In swift, decisive action, Security Council imposes tough measures on Libyan regime, adopting Resolution 1970 in wake of crackdown on protesters”, United Nations, 2011. február 26. 
  2. ↑ „India backs UN sanctions against Libya”, Times of India , 2011. február 27.. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  3. ↑ „UN Security Council slaps sanctions on Libya”, Times of India , 2011. február 27.. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 27.) 
  4. ↑ a b „UN Security Council imposes sanctions against Gaddafi, associates”, Vanguard (Nigeria) , 2011. február 27.. [2011. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 23.) 
  5. ↑ a b Lynch, Colum. „U.N. votes to impose sanction on Gaddafi”, The Washington Post , 2011. február 26. 
  6. ↑ „UN orders sanctions on Kadhafi over crackdown”, Bangkok Post , 2011. február 27. 
  7. ↑ Snow, Anita. „UN slaps sanctions on Gaddafi”, 2011. február 27. 
  8. ↑ a b „UN slaps sanctions on Libyan regime”, 2011. február 27. 
  9. ↑ Prensa Latina. „UN Security Council Approves Sanctions against Libya”, 2011. február 27.. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 23.) 

További információk

  • A határozat szövege
  • Fact sheet on Resolution 1970 – Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma