Berlin tömegközlekedése

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Berlin tömegközlekedése több részre tagolódik: a vasútra, a közútra, a légi- és a vízi járatokra.

Légi

Bővebben: Berlin repülőterei

Berlinben egy nagy nemzetközi repülőtér található, a Berlin-Brandenburg repülőtér. Ez a reptér a vezető légitársaságok (Lufthansa, Eurowings, EasyJet, Ryanair, Wizz Air) bázisa. Építése 2006-ban kezdődött, végül 2020. október 31-én vették használatba. Leghosszabb kifutópályája 4 kilométer hosszú. Maximális kapacitása 46 000 000 fő.

Korábbi két nagy repülőterét, a Tegel és Schönefeld 2020-ban zártak be, közvetlen az új BER megnyitása után. Az egykori harmadik repülőtér Tempelhof volt, de ezt 2008-ban lakossági nyomásra, népszavazás eredményeképpen bezárták. A Schönefeldről és a Tegelről (amelyek azokról a városrészekről kapták a nevüket, ahol találhatóak) 2010 nyarától 166 célállomás volt érhető el közvetlen járatokkal. 2008-ban az utasforgalom a Schönefelden 6 600 000 fő volt, míg a Tegelen 14 500 000 fő.

Vízi

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Komp

Vasút

Metró (U-Bahn)

Bővebben: Berlini metró

Napjainkban 9 vonal és 175 állomás található. A metrórendszer 80%-a föld alatt, a fennmaradó része a föld felett fut. Csúcsidőben a szerelvények 2-5 percenként, a nap többi részében 5 percenként, esténként 10 percenként követik egymást.

Bár kezdetben mindkét oldal lakossága előtt nyitott maradt a hálózat, a berlini fal építésétől kezdve a keletnémet hatóságok korlátozták a határátkelést. A nyugatról érkező keleti vonalakat „lemetszették”. A német újraegyesítés után a hálózatot ismét megnyitották és teljes egészében összekötötték. Jelenleg Németország legkiterjedtebb metróhálózata.

S-Bahn

Bővebben: Berlini S-Bahn

Berlinben az S-Bahn klasszikus definícióját kielégítő, a múlt század eleje óta fennálló elővárosi gyorsvasúti rendszer található. A német definíció szerint ugyanis csak akkor beszélhetünk valódi S-Bahn-ról, ha a nagy népsűrűségű körzetet kiszolgáló ütemesen közlekedő vasút infrastruktúrájában (960 mm-es magasságú peron, eltérő jelzőberendezések ill. feszültségszint stb.) is elkülönül a nagyvasúti rendszertől.

Berlin fejlődése az újraegyesítés óta nem csak építészetileg, de a tömegközlekedés szempontjából is rohamléptekkel halad. Ezt jól tükrözi az 1992-ben aláírt, 500 db kétrészes vonat szállításáról szóló szerződés is, mely megindította a mintegy 1500 járművet számláló elővárosi flotta cseréjét.

Villamos

Főleg a város keleti részén sűrű a villamoshálózat, a nyugati oldalon a hálózatot az újraegyesítés előtt teljesen felszámolták, ma néhány utólag épített szakasz működik. 2004-től kiemelt villamosjáratokat hoztak létre, melyeket "MetroTram"-nak neveztek el, jelzésük egy "M" betű és a viszonylatszám.

A járműállomány főleg a Bombardier Flexcity és Tatra KT4D típusú szerelvényekből áll.

Távolsági

Városi tömegközlekedés

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin tömegközlekedése témájú médiaállományokat.

• A BVG honlapja
• A berlini S-Bahn honlapja