Bogyay Tamás

Nagymádi és várbogyai Bogyay Tamás (Kőszeg, 1909. április 9. – München, Németország, 1994. február 8.) magyar művészettörténész.

Életpályája

A régi nemesi származású nagymádi és várbogyai Bogyay család sarja. Családjával főleg a Balaton-felvidéken (Badacsonyban) éltek. Apja, nagymádi és várbogyai Bogyay Lajos (1874-1961) katonatiszt volt,^[1] anyja, a polgári származású Pauler Katalin (1877-1964), Pauler Gyula történész lánya. Apai nagyszülei, nagymádi és várbogyai Bogyay Pongrác (1838-1917), királyi törvényszéki bíró, Zala vármegye másodalügyésze, és Strohmayer Karolin (1849-1898) voltak.^[2] Apai dédszülei nagymádi és várbogyai Bogyay Lajos (1803–1875) császári és királyi kamarás, Zala vármegye megyefőnöke 1849 és 1860 között, és nagymádi és várbogyai Bogyay Eleonóra (1808-1883) voltak.

Bogyay Tamás elemi iskolába Nagykanizsán járt, itt végezte a Piarista gimnáziumot, osztálytársa volt Fejtő Ferenc. Az Eötvös Kollégium tagjaként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Berlinben a Collegium Hungaricum, Rómában a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőségen dolgozott segédfogalmazó-gyakornokként, 1940-től 1945-ig a Vallás és Közoktatási Minisztérium tisztviselője volt. Feleségével, Halliárszky Mimivel 1945 elején a budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmány egyik kísérőjeként Bajorországba került, 1952 után Münchenben élt. Kőszegi Ákos néven 1952 és 1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1962-ben a Müncheni Magyar Intézet egyik alapítója és első igazgatója volt. A hazai szakmai közéletbe az 1970-es évektől Magyarországon is megjelenő publikációival, az 1980-as évektől pedig személyesen is bekapcsolódott. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. A badacsonyi Szent Donát kápolnában temették el.

Munkássága

Főleg a középkorral foglalkozott (disszertáció: A művész a korai középkorban, summa cum laude). A magyarok eredetéről, a magyar történelemről, a Szent Koronáról, István királyról, középkori művészetünkről közölt fontos tanulmányokat magyar, német és francia nyelven. Zalai munkája során kezdett foglalkozni a megye és környéke középkori építészeti emlékeivel, ma is alapvetőnek számító tanulmányokat adott közre a nagykapornaki, a kallósdi templomról, a jáki apátsági templomról, a zalaháshágyi timpanonról stb.

Művei, írásai

• A művész a korai középkorban, Budapest, 1932.
• A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna, Szombathely, 1944.
• Kép és látomás. Fejezet a magyar romantika történetéből, Köln, 1962.
• Bayern und die Kunst Ungarns, München, 1964.
• Stephanus Rex, Wien, 1975, Budapest, Ecclesia Kiadó, 1988, ISBN 9633634970
• A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője, Zürich, 1984.
• Magyarország története távlatból, Budapest, 1993.
• A szentmihályfai templom Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye LXXXI/1937/30-35.
• Két Árpád-kori timpanondombormű Zala megyéből - Technika, 1941/225-229.
• A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője, München, Herp, 1983

Források

• Deák Ferenc megyei könyvtár - Bogyay Tamás, várbogyai és nagymadi^{[halott link]}, tudastar.dfmk.hu

További információk

• K. Lengyel Zsolt: Bogyay Tamás (1909-1994)
• Zsolt K. Lengyel: Bogyay Tamás magyarságtudományi tevékenysége az emigrációban, ungarisches-institut.de
• Nyugati magyar esszéírók antológiája 1986 - Bogyay Tamás: A Szent Korona mint a magyar történelem forrása és szereplője

Jegyzetek