Borisz Vlagyimirovics Stürmer

Borisz Vlagyimirovics Stürmer
Az Orosz Birodalom 6. miniszterelnöke
Hivatali idő 1916. február 2.[1] – 1916. november 23.[2]
Előd	Ivan Goremikin
Utód	Alekszandr Fjodorovics Trepov[2]
Az Orosz Birodalom 15. külügyminisztere
Előd	Szergej Dmitrijevics Szazonov[3]
Utód	Nyikolaj Nyikolajevics Pokrovszkij[4]
Született	1848. július 28.[5] Tver tartomány[6]
Elhunyt	1917. szeptember 2.[5] (69 évesen) Petrográd
Párt	Russian Assembly
Foglalkozás	diplomata politikus
Iskolái	Szentpétervári Állami Egyetem Jogi Kara Imperial St. Petersburg University
Halál oka	veseelégtelenség
Vallás	ortodox keresztény
Díjak	Knight of the Order of St. Alexander Nevsky Order of Saint Anna, 1st class Fehér Sas-rend Order of Saint Stanislaus, 1st class Order of St. Vladimir, 2nd class Order of Saint Alexander Nevsky Szent Vlagyimir-rend Szent Anna-rend Order of Saint Stanislaus Francia Becsületrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Vlagyimirovics Stürmer témájú médiaállományokat.

Borisz Vlagyimirovics Stürmer (oroszul: Бори́с Влади́мирович Штю́рмер; Tver tartomány, 1848. július 28. – Petrográd, 1917. szeptember 2.) orosz köztisztviselő, az Orosz Birodalom miniszterelnöke (egyben kül- és belügyminisztere is) az első világháború során.

Élete

Borisz Vlagyimirovics Stürmer 1848. július 28-án született Tver tartományban, az Orosz Birodalom területén. Miniszterelnöki kinevezése előtt ceremóniamesterként szolgált a cári udvarban és a belügyminisztérium egyik osztályvezetője, valamint Jaroszlavl ideiglenes kormányzója volt. 1916. február 2-án,^[1] mialatt II. Miklós orosz cár a fronton tartózkodott a csapatainál, az ország irányítását feleségére Alexandrára és tanácsadójára Raszputyinra bízta, akik kinevezték a kevéssé ismert Stürmert miniszterelnökké. Stürmer nem alakított ki saját politikát és nehézségei voltak a megbeszélések tárgyának megértését illetően is, ennélfogva nagyban függött Alexandrától és Raszputyintól, akik helyette meghozták a szükséges döntéseket.^[5]

1916 márciusában megkapta a belügyminiszteri tárcát is, de vezetése alatt az országban drámai méreteket öltött az infláció és a szállítási rendszer is összeomlott, ami súlyos élelmiszerellátási problémákat okozott. Stürmer nem volt képes a szükséges ellenlépéseket megtenni és végül lemondásra kényszerült, de július 20-án kinevezték külügyminiszterré. Ebben a pozícióban is alkalmatlanságról tett tanúbizonyságot. Emellett németek iránti szimpátiával gyanúsították. Akármi is az igazság ezzel kapcsolatban az tény, hogy alkalmatlansága jelentős segítséget jelentett a Német Birodalomnak az első világháború alatt. 1916 novemberében a Dumában támadást indítottak ellene és elvesztette Alexandra és Raszputyin támogatását is. 1916. november 23-án lemondásra kényszerült.^[2] Az átmeneti kormány letartóztatta. 1917. szeptember 2-án a petrográdi börtönben hunyt el.^[5]

Jegyzetek

Források

• Encyclopedia Britannica:Boris Vladimirovich Sturmer(angolul)
• Spencer Tucker, Laura Matysek Wood, Justin D. Murphy:The European Powers in the First World War, Garland Publishing, 1999, New York, 663. oldal (Boris Vladimirovich Sturmer), ISBN 081533351X
• Maurice Paléologue.szerk.: Antal László: A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Európa Könyvkiadó. 963-07-2420-0 (1982)