Boros Izabella

Boros Izabella, Szakasits Antalné (Budapest, 1898. május 25. – Budapest, Józsefváros, 1946. október 6.)^[1] tisztviselő, könyvkereskedő, kulturális szervező, pártmunkás, szakszervezeti vezető, közíró.

Életútja

Boros (Weinberger) Dezső (1873–1954) betűszedő és Bleier (Bleyer) Amália (1874–1964)^[2] gyermekeként született Budapesten.^[3] Apai nagyszülei Weinberger Jakab esztergályosmester és Leuchtner Róza, anyai nagyszülei Bleier Herman és Berger (Erzsébet) Betti voltak. Miután iskolai tanulmányait elvégezte, a Népszava Könyvkereskedésnél dolgozott, majd a cég helyettes vezetője lett. A fehérterror első napjaiban életét kockáztatta azért, hogy a SZDP vagyonát megmentse, le is tartóztatták. 1921. február 19-én Bécsben házasságot kötött Szakasits Antal nyomdásszal.^[4] Bécsi emigrációjuk során férjével közösen szervezte meg a Népszava Könyvkereskedés bécsi fiókját. Miután visszatért Magyarországra, vezető taggá nevezték ki a Magántisztviselők Szakszervezete, és a Szövetkezeti Mozgalom élére. 1938. december 22-én a református vallásra tért át.^[5] Számos cikke látott napvilágot a Népszava, a Gyermekbarát és a Nőmunkás c. lapok hasábjain. Aktív résztvevője volt a Madách Színházban és a Vígszínházban a haladó szellemű, antifasiszta jellegű színházi munkáselőadások megszervezésének. Miután a németek bevonultak az országba, a Gestapo fogságába került, s megkínozták. A kínzások során szerzett betegsége okozta halálát. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (24-1-73).^[6]

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon