Bourbon-palota

a palota a párizsi Szajna-part világörökségi helyszín része

Bourbon-palota
Település	Párizs 7. kerülete
Cím	rue de l'Université (126)
Építési stílus	neoklasszicista építészet
Építész(ek)	Pierre Cailleteau Lorenzo Giardini Robert de Cotte Jean Aubert
Hasznosítása
Felhasználási terület	palota parlamenti épület
Elhelyezkedése
Bourbon-palota Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 51′ 43″, k. h. 2° 19′ 07″48.862072, 2.31868148.862072°N 2.318681°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 43″, k. h. 2° 19′ 07″48.862072, 2.31868148.862072°N 2.318681°E
Bourbon-palota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bourbon-palota témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Bourbon-palota (franciául Palais Bourbon) francia kormányzati épület Párizs 7. kerületében, a Szajna folyó balpartján, a Concorde térrel (Place de la Concorde) szemközt. A palotában ülésezik a francia Nemzetgyűlés, a francia törvényhozás alsóháza.

A palotát 1722-ben a Bourbon hercegnő Louise-Françoise de Bourbon, XIV. Lajos király örökbefogadott lánya építtette, kertekkel körülvett "vidéki háznak". A francia forradalom idején államosították, és 1795 és 1799 között, a direktórium idején itt ülésezett az ötszázak tanácsa, amely a kormány tagjait választotta. 1806-tól építették hozzá Bonaparte Napóleon utasítására a Szajnára és a Concorde térre néző klasszikus oszlopcsarnokot, amelynek mintája a Madeleine-templom volt. Az épületkomplexumhoz ma hozzátartozik a palota nyugati oldalán álló Hôtel de Lassay is, a Nemzetgyűlés elnökének hivatalos rezidenciája.

Története

Arisztokrata „vidéki ház” (1726–1789)

A palotát a Bourbon hercegnő (Louise Françoise de Bourbon, (1673–1743), Nantes kisasszonya (Mademoiselle de Nantes), aki feleségül ment Bourbon-Condé III. Lajoshoz, Bourbon hercegéhez, Condé 6. hercegéhez) Madame de Montespan ( a napkirály szeretője) és XIV. Lajos francia király törvényesített lánya számára építették, aki egy vérbeli királyi herceg felesége lett. Az építkezés 1722-ben kezdődött és 1726-ban fejeződött be. A helyszín akkortájt vidéki jellegű volt, Párizs szélén: a Faubourg Saint-Germain később vált nagyon divatos lakóövezetté. Az akkortájt Pré-au-Clercs néven ismert erdős környék párbajok kedvelt helyszíne volt. Miután 1715-ben XIV. Lajos meghalt, a Régnes példáját követve a francia arisztokraták egymás után költöztek vissza Versailles-ból Párizsba. Hagyományos lakónegyedükben, Marais-ban már kevés volt az alkalmas telek, ezért a város szélén kezdtek el olyan helyeket keresni, ahol a ház mellett kertnek is volt hely. A jobb parton a Champs-Élysées környéke felelt meg ennek a feltételnek, illetve a Szajna bal partja.^[1]

A Bourbon hercegnő könnyűvérűségéről volt ismert a versailles-i udvarban, de az 1720-as évekre már hét gyermeke volt és özvegy volt. A hercegnőnek szeretője, Armand-Madaillan de Lesparre, Lassay grófja ajánlotta az építési telket. Ő maga a szomszédban vásárolt földet a Szajna mentén. A hercegnő és a gróf háza ugyanabban az időben épült fel. A hercegnő palotájának telke nagy volt: a Szajnától a rue de l'Université-ig terjedt.

Az eredeti terv az volt, hogy kertekkel övezett vidéki rezidencia épül, a versailles-i Nagy-Trianon kastély mintájára, amelyet Jules Hardouin-Mansart, XIV. Lajos főépítésze tervezett. Az első tervet Lorenzo Giardini olasz építész készítette el, ő azonban 1722-ben meghalt. Ekkor még csak az első vázlatok voltak készen. A feladatot a Lassurance néven is ismert Pierre Cailleteau vette át, aki korábban Hardouin-Mansart segédje volt. Ő már a versailles-i palotán és az Invalidusok házán is dolgozott és jól ismerte a királyi stílust. Azonban 1724-ben ő is meghalt. Utódja ebben a munkában az idősebb Jean Aubert volt, ugyancsak Hardouin-Mansart egykori segédje. Ő építette a chantilly-i hercegi rezidencia istállóit, ami a korszak egyik legnagyobb építési projektje volt. Időközben megkezdődött a szomszédos Hôtel de Lassay építése egy másik neves építész, Jacques Gabriel tervei alapján (aki a Concorde tér körüli épületeket is tervezte). A két szomszédos kastély 1728-ra épült fel.

Mindkét palota olasz stílusban épült. A tetejüket baluszterek rejtették és nem volt látható az utca felől. A Bourbon-palota U alakú volt. A főépület párhuzamosan futott a Szajnával és a két szárny udvart zárt közre. A bejárat az udvarra és az épületbe a rue de l’Université oldalán volt. Az udvarba vezető bejáratnál díszes árkádsor futott, mindkét oldalán egy pavilonnal. A Lassay-ház méretében szerényebb volt és téglalap alakú. A két épület homlokzata azonos volt és a Szajnára nézett. A homlokzaton oszlopok és ablakok váltakoztak, és díszítései az évszakokat, az elemeket és - a Napkirály lányához illően - Apollónt idézték. Az épületek közti, illetve az épületek és a Szajna közti helyek kertek voltak.

Belül a nagy fogadószobákon felül sok kis szalon volt, amelyeket különböző célokra használhattak. Az épületben volt egy újdonság is: folyosók. Így nem kellett áthaladni a szobákon ahhoz, hogy valaki eljusson az épület egyik részéből a másikba. A hercegnő eredeti lakosztályai nem maradtak fenn, eltűntek az átépítések során. ^[1]

Bourbon hercegnő 1743-ban meghalt, Lassay pedig 1750-ben. A Bourbon-palotát XV. Lajos, vásárolta meg, valószínűleg az új Királyi tér (a mai Concorde tér) kialakításáról szóló terv részeként. vásárolta meg. De 1756-ban eladta a palotát a hercegnő unokájának, Condé hercegének, aki az épp befejezett hétéves háború hőse volt. A herceg úgy döntött, hogy átépítteti, és a vidéki házból monumentális palotát alakít ki az új klasszicista stílusban. Ezt célozva, 1728-ban megvette a szomszédos Hôtel de Lassay-t is, mivel egybe akarta építtetni a két épületet. A tervet Marie-Joseph Peyre készítette, aki az ókori római és görög építészet tanulmányozásával alakította ki stílusát. Ő tervezte az Odéon színházat is. A tervezésben több más építész is részt vett, mint Jacques-Germain Soufflot, Bellisard és Charpentier.

Forradalom, birodalom (1789-1814)

Az első francia nemzetgyűlés nem a Bourbon-palotában ült össze, hanem a versailles-i palota labdatermében, királyi felhatalmazás nélkül, 1789 június 20-án. Ez volt a francia forradalom kezdő aktusa. A nemzetgyűlés 1793 májusában a párizsi Tuileriák palotája üres színháztermébe költözött át. Az arisztokraták elmenekültek a városból. A Bourbon-palotát és az Hôtel de Lassayt államosították, ahogy a Luxembourgi-palotát, az Élysée-palotát és az Hôtel Matignont is. Az épületek kormányzati funkciókat kaptak. A palota istállói a katonai szállítások adminisztrációjának a központja lett. A Palais Bourbon 1794-ben a Közmunkák Központi Iskolája lett. Még később, Napólen alatt ebből lett az École Polytechnique, a híres katonai mérnöki iskola.

1793-ban és 1794-ben a forradalom elérte kegyetlensége csúcspontját Robespierre és Saint-Just Konventje alatt. A terror két nagymesterét 1794 július 28-án magukat is kivégezték és újfajta kormányzat került hatalomra, a direktórium. 1795 szeptember 23-án új alkotmányt fogadtak el, amely kétkamarás parlamentet állíott fel. Az egyik kamara az ötszázak tanácsa ((Conseil des Cinq-Cents)) volt (a későbbi nemzetgyűlés), a felsőház pedig az öregek tanácsa (Conseil des Anciens). Az ötszázak tanácsa a Bourbon-palotát kapta meg jövőbeli üléshelyül. Az új kormányzat megbízta Jacques-Pierre Gisors and Emmanuel-Cherubin Leconte építészeket, hogy alakítsák a palota lakosztályait megfelelő ülésteremmé. A terem, amelyet terveztek, félkör alakú volt és hasonló egy római színházhoz. Kupola fedte, a Sebészeti Akadémia amfiteátrumának mintájára, amelyet nem messze, a Saint-Germain-des-Pres negyedben építettek 1769 és 1774 között. A törvényhozók 1798 január 21-én tartották első ülésüket az új helyen. Csakhogy hamar rá kellett jönniük, hogy az új ülésterem akusztikája csapnivaló.

Képgaléria

• 
  Rajz a palotáról (1730)
• 
  Louise Francoise de Bourbon, a palota építtetője, özvegyként (1737)
• 
  A Bourbon-palota (fönt balra) és az Hôtel de Lassay (lent jobbra), Turgot Párizs-térképén (1739)
• 
  A Bourbon-palota Szajna felőli homlokzata a 19. század elején
• 
  A Nemzetgyűlés elnökének asztala (Jacques Louis David tervezése) és a kamara pódiuma François-Frédéric Lemot (1797–98) Történelem és Hírnév című domborművével
• 
  A Poyet tervezte első homlokzatterv (1806)
• 
  Jean-Baptiste Colbert 1810-ben emelt szobra

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Palais Bourbon - a palace for democracy, Secretariat-General of the National Assembly - Communication and multimedia information department
• History of the Palais Bourbon
• Connaissance de l'Assemblée: histoire et génie des lieux (in French)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Palais Bourbon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.