Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye

Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye
világörökségi helyszín
Település	Csernyivci
Építési adatok
Építés éve	1864–1882
Építési stílus	eklektika
Építész(ek)	Josef Hlávka
Hasznosítása
Felhasználási terület	építmények együttese
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	1330
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, III, IV
Felvétel éve	2011
Elhelyezkedése
Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 17′ 48″, k. h. 25° 55′ 30″48.296641666667, 25.92490555555648.296642°N 25.924906°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 48″, k. h. 25° 55′ 30″48.296641666667, 25.92490555555648.296642°N 25.924906°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye Csernyivciben található épületegyüttes, amelyet a keleti ortodox metropolita számára építettek 1864–1882 között Josef Hlávka(wd) cseh építész tervei alapján. A székhely épületeit, amelyek ma a Csernyivci Nemzeti Egyetemhez(wd) tartoznak, 2011-ben a világörökség részévé nyilvánították. Az UNESCO értékelése szerint az épületegyüttes „kifejezi az ortodox egyház 19. századi kulturális identitását az Osztrák–Magyar Monarchiában, a vallási és kulturális tolerancia időszakában.”^[1]

Története

Miután 1775-ben a Habsburg Birodalom bekebelezte Bukovinát, 1782-ben a moldvai és bukovinai ortodox püspökség(wd) székhelyét Radócról Csernovicba tették át. A tartományi katonai igazgatás sietve székhelyet épített Dosoftei Herescu(wd) püspök számára. Az 1783-ban elkészült épület elég kopottas volt, kicsi és alacsony szobákkal és egy téglapadlózatú kis kápolnával. A nedvesség miatt az épület elgombásodott, és egyik része 1790-ben leomlott, a másik részét pedig elbontották. Így Herescu püspök és utódai, Daniil Vlahovici(wd), Isaia Băloșescu(wd) és egy ideig Eugenie Hacman(wd), kénytelenek voltak bérelt ingatlanba költözni. 1851–1852-ben Hacman püspök több feljegyzést küldött a lembergi hatóságoknak, felpanaszolva a méltatlan helyzetet. 1860-ban a vallásügyi minisztérium versenyt hirdetett az új püspöki székhely építészének kiválasztására; a megbízást Josef Hlávka cseh építész nyerte el.^[2]

A tervezés során Hlávka tanulmányozta a tartomány építészeti hagyományait, és 1866-ban közzétett egy cikket a bukovinai görögkeleti egyházi építészetől.^[3] Hlávka terve nem csak a püspöki palotát, tartalmazták, hanem az igazgatási épületek, gyűléstermeket, egy könyvtárat, egy kórusiskolát, egy egyházművészeti múzeumot és egy kápolnát is.^[4]

Az építkezés 1864-ben kezdődött el,^[5] de jelentős késedelmet szenvedett részben műszaki okok, részben Hlávka 1872-ben kezdődött betegsége, részben a Hlávka és a helyi hatóságok közötti egyet nem értés miatt, ami végül Hlávka lemondásához vezetett.^[6] Hlávka utódjának, Feliks Księżarskinak(wd) a hozzá nem értése további késedelmet okozott.^[7] Az épületet és a templomokat végül 1882–1883 telén szentelték fel.^[8]

Az épületek között volt egy komoly teológiai kar is,^[9] amelynek zsinati termében ratifikálták 1918. november 28-án Bukovina egyesülését Romániával.^[10] A második világháború idején az épületeket kifosztották, és súlyos tűzkárokat szenvedtek.^[11] A háború után, amikor a terület szovjet fenhatóság alá került, a teológiai kart bezárták. Az épületeket 1955-ben kezdték el restaurálni, és a város egyetemének adták át.^[12] A következő időszakban az épületeket raktárként használták, és számos freskót lefestettek.^[13] Az épület belsejének újjáalakítása, néhány eredeti vonás restaurálásával, 1957 és 1967 között történt, amikor az épületegyüttes kormányzati védelmet kapott. 1991-ben az épület bekerült a függetlenné vált Ukrajna állami jegyzékébe. 2004-től kezdve az épületet nagy mértékben felújították, végül 2011. június 28-án az UNESCO felvette a világörökségi helyszínek listájára.^[14] 2011-ben az épületet egy internetes szavazás során beválasztották Ukrajna hét csodás kastélya és palotája(wd) közé.^[15]

Leírása

Az épületegyüttes egy kiterjedt parkban,^[16] egy 100 méter x 700 méter területű udvar három oldalán helyezkedik el;^[17] a negyedik oldalon a magas korlátokkal összekötött főkapuk állnak. Az együttes stílusa a bizánci és mór stílus keveréke, amelyet részben az Alhambra ihletett.^[18]

A kapuval szemben található a legnagyobb egyedi épület, a metropolita székhelye, amelyhez egy Szucsávai Új Szent János nagyvértanúnak(wd) szentelt kápolna is tartozik. Az épület jelenleg az egyetem Modern Nyelvek karának ad otthont.^[19] Ebben van a festett mennyezetű zsinati terem (mai neve márványterem), amelyben eredetileg az osztrák uralkodók Epaminonda Bucevschi(wd) (1843–1891) által készített arcképei álltak.^[20] Az épület további fontos helyiségei a volt metropolitai könyvtár (kék terem), egy kisebb gyűlésterem (vörös terem) és a volt metropolitai fogadószoba (zöld terem). Az UNESCO szakértői jelentése szerint a vörös terem "különlegesen gyönyörű fábólkészült ékszerdoboz, amelynek falfestményei a kínai vörös selyem kifinomult vágására hasonlítanak."^[21]

A kaputól balra található a szeminárium épülete (az együttes jobb oldali szárnya) és ennek temploma, a Három szent főpapnak(wd) szentelt templom, amelynek freskóit Karl Jobst(wd) és más művészek készítették.^[22]

Az udvar szemközti oldalán (az épületegyüttes bal szárnyán) található a korábbi kolostorépület, ahol az egyedem Földrajzi kara lakozik.^[23] Az épület óratornyát Dávid-csillagok díszítik a csernovici zsidó közösség tiszteletére, akik hozzájárultak az együttes építéséhez.^[24]

A parkban található Josef Hlávka 1937-ben állított mellszobra.^[25]

Képek

• 
  A metropolita székhelye
• 
  Márványterem
• 
  Vörös terem
• 
  A szeminárium

• 
  Szemináriumi templom
• 
  A kolostor
• 
  A főkapu
• 
  Hlávka-szobor

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Residence of Bukovinian and Dalmatian Metropolitans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Chuchko 2012: Mihaylo Chuchko: Резиденція Православних Митрополитів Буковини і Далмації - The Residence of the Orthodox Metropolitans of Bukovyna and Dalmatia. Tr. Inna Rumiga and Tetyana Vintoniuk. Chernivtsy: Nashi Knigi. 2012.  
• ↑ Hlazoviy 2008: A tour of Chernivtsi and Bukovyna. Ed. Andriy Hlazoviy. Kyiv: Baltia-Druk. 2008. ISBN 978-966-8137-40-2  
• ↑ Luceac 2008: Ilie Luceac: Două monumente de cult construite de arhitectul ceh Josef Hlavka la Cernăuți. Monumentul, X. évf. 2. sz. (2008) 79–86. o.
• ↑ UNESCO 2011: Evaluation Report by ICOMOS on Residence of Bukovinian and Dalmatian Metropolitans. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. április 19.)