Digitális televíziózás : Szabványok, Előnyök, Hátrányok, Lásd még Wikipédia, a szabad enciklopédia

Digitális televíziózás

Digitális televíziózásnak nevezzük azt a technológiát, amikor a televíziós vevőkészülékek nem hagyományos, analóg jeleket vesznek, hanem digitálisat. Az újonnan gyártott készülékek túlnyomó többsége már ennek a technológiának megfelelően készül, a régebbieket azonban el kell látni egy külső jelátalakítóval, úgynevezett „set top box”-szal, hogy továbbra is használhatóak legyenek. Az átállás Magyarországon 2013-ban (Európa egyes országaiban évekkel korábban) fejeződött be, és csak a földfelszíni sugárzást érintette.

Szabványok

1993-ban alkották meg a DVB (Digital Video Broadcasting) nevű európai szabványcsaládot, melynek részei:

DVB-T digitális földfelszíni műsorszórás a VHF-UHF sávban
DVB-H digitális műsorszórás mobiltelefonra vagy más mobil készülékre
DVB-S digitális műsorszórás műholdon keresztül
DVB-C digitális műsorelosztás kábelhálózatokon

Észak-Amerikában az ATSC (a kifejlesztő Advanced Television Systems Committee nevéből) szabványcsalád érvényes:

ATSC földfelszíni és kábel
ATSC-M/H mobil eszközök

Japánban és Dél-Amerikában az ISDB (Integrated Services Digital Broadcasting) szabványcsalád terjedt el:

ISDB-T földfelszíni
ISDB-S műholdas
ISDB-C kábeles

Kínában a DMB-T/H szabvány szerint történik a műsorszórás.

Előnyök

Több csatorna sugározható azonos sávszélességen, egy hagyományos csatorna (transzponder) helyén több digitális adás kaphat helyet.
A hibajavításnak köszönhetően a vételi minőség romlása egy bizonyos szintig észrevehetetlen, ellenben a hagyományos TV-adásokkal, ahol szemmel is látható a romlás.
Jobb képminőség (megfelelő bitráta esetén).
Jobb hangminőség (megfelelő bitráta esetén).
Az adótornyoknak kisebb teljesítménnyel kell sugározniuk (olcsóbb üzemeltetés).

Hátrányok

Csak az újabb tévékészülékek tudják közvetlenül venni az ilyen adást, amikbe már beépítették a digitális dekódoló egységet is. A régi készülékeknél külső „set top box” szükséges a vételhez.
Minél alacsonyabb a bitráta, annál több csatorna alakítható ki egy transzponderen. Túlságosan alacsony bitráta viszont a hagyományos, de jó minőségű adásokhoz képest rosszabb minőséget eredményez, elsősorban gyors mozgások vagy vételi zavar esetén
Egy bizonyos vételi szint alatt a hagyományos esetben még kivehető kép helyett a digitális adás feldolgozhatatlanná válik. Vagyis a minőségromlás a hibamentes kép → nyeklik a hang/szétesik a kép (a hibajavítás már nem elég) → nincs vétel állapotok között mozoghat