Elefántmadár-félék
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 16. század        | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Elefántmadár-félék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántmadár-félék témájú kategóriát. |
Az elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak. A madarak osztályában, a struccalakúak (Struthioniformes) rendjén belül az elefántmadár-félék (Aepyornithidae) családját alkották.
Leírásuk
Az elefántmadarak adták a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarakat. Az Aepyornis maximus faj magassága elérte a 3 métert, tömege a 350–500 kg-ot.[1][2][3][4] Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 cm-t, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak.
Az elefántmadarakat csak töredékes csontjaik alapján ismerjük. Az mindenesetre a csontjaikból kiderül, hogy robusztus madarak voltak, hosszú nyakkal és kis fejjel.
Minden bizonnyal növényevők voltak.
Fajaik
Az Aepyornithidae családban az alábbi nemeket és fajokat írták le:
- Nem: Aepyornis I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851
- Aepyornis gracilis Monnier, 1913
- Aepyornis hildebrandti Burckhardt, 1893
- =Aepyornis mulleri A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Aepyornis maximus I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851
- =Aepyornis modestus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1869
- =Aepyornis ingens A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- =Aepyornis titan Andrews, 1894
- Aepyornis medius A. Milne-Edwards & Grandidier, 1866
- =Aepyornis grandidieri Rowley, 1867
- =Aepyornis cursor A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- =Aepyornis lentus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Nem: Mullerornis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis agilis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis betsilei A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Mullerornis grandis Lamberton, 1934
- Mullerornis rudis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
- Nem: Vorombe Hansford & Turvey 2018
- Vorombe titan Hansford & Turvey 2018
Az ősi röpképtelen madarak távolabbi rokonai a struccalakúak rendjének többi családjához tartozó néhány máig fennmaradt madárfaj az egykori Gondwana maradványain: Afrikában a struccfélék, Dél-Amerikában a nandufélék, Ausztráliában az emufélék, Új-Guinea szigetén a kazuárfélék, Új-Zéland szigetein a kivifélék és a kihalt moafélék.
Röpképtelen óriásmadarak azonban nem csak a struccok rokonságában, hanem más csoportokban is léteztek. A neogén idején élt dél-amerikai, ragadozó gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a ma is élő kígyászdarufélék rokonai voltak.
Történetük
Az elefántmadarak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már őseik sem voltak képesek repülni, ellentétben például a Mauritius-szigeti dodóval, amelynek ősei a szárnyaik segítségével érkeztek Mauritius szigetére és a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket. A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek. Így ezen madarak virágkora a harmadidőszak (tercier) volt, ekkor minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).
Az elefántmadarak ősei Afrikából származtak. A kontinensről időközben kipusztultak, Madagaszkár szigetén viszont azért maradhattak fenn, mert az már a mezozoikum vége óta gyakorlatilag elszigetelődött a nagy szárazföldektől: a sziget a jura során vált el Gondwanától (Nagy Déli Kontinens) és a kréta alatt pedig az indiai szubkontinenstől. Ettől fogva a hatalmas sziget állatvilága más földrészektől elszigetelten fejlődött: új állatfajok csak a levegőből vagy a vízen keresztül települhettek be.
Kihalásuk
Kihalásuk (Madagaszkár néhány más állatfajával egyetemben) nem sokkal a mai malgasok őseinek betelepülése után következett be, mintegy 1000-1500 évvel ezelőtt (ld. pleisztocén megafauna). Nagyon valószínű, hogy a bennszülöttek vadászták a madarakat és tojásaikból tárolóedényeket készítettek. Az arab hajósok talán még találkozhattak egy-két példánnyal: valószínűleg az elefántmadarak adták az ihletet a Szindbád-legendák „rok madarához”. Az elefántmadár kifejezés pedig feltehetően az arab hajósokon keresztül Marco Polótól származik. Mikor az első európai hajósok kikötöttek a szigeten (15-16. század), már biztosan nem léteztek.
Jegyzetek
- ↑ Davies, S. J. J. F. (2003)
- ↑ (1998) „All-time giants: the largest animals and their problems”. Palaeontology 41 (6), 1231–1245. o.
- ↑ Anderson, J. F., Rahn, H., & Prange, H. D. (1979). Scaling of supportive tissue mass. Quarterly Review of Biology, 139-148.
- ↑ Alvarenga, H. M., & Höfling, E. (2003). Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia (São Paulo), 43(4), 55-91.
Források
- Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
További információk
- The Elephant Bird
- This is a Vouron Patra
- dr. Lambrecht Kálmán: Fosszilis és kihalt madarak
- Képek az interneten a elefántmadár-félékről
- A Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött elefántmadár-tojás története
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
