Európai languszta

Európai languszta
Európai languszta
Európai languszta
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Család: Palinuridae
Nem: Palinurus
Faj: P. elephas
Tudományos név
Palinurus elephas
Fabricius, 1787
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Európai languszta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai languszta témájú médiaállományokat és Európai languszta témájú kategóriát.

Az európai languszta (Palinurus elephas) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Palinuridae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az európai languszta a Földközi-tengerben a leggyakoribb, az Atlanti-óceánban a holland partoknál éri el elterjedésének legészakibb határát.

Megjelenése

Az európai langusztának az európai homárral ellentétben első pár járólábán nincsenek ollók, csupán egy-egy kapaszkodószerve. Az állat nagysága a 45 centimétert elérheti, hátpajzsa erősen tüskés felületű. Színe vörösesbarna, barnás-ibolya, a potrohrészen fehér foltokkal. A testhosszúságát meghaladó méretű 2 csáppár, amelynek segítségével recsegő hangot képes kelteni, vörösbarna alapon halványsárga gyűrűs rajzolatú. A potroh széles faroklegyezőben végződik.

Életmódja

Az európai languszta a sziklás, egyenetlen, növényekkel benőtt tengerfenéken él, 12-15 métertől, többnyire azonban 40 méter mélységtől lefelé. Kagylókkal, csigákkal táplálkozik, de a dögöt is elfogyasztja.

Szaporodása

Petéit a vízbe rakja.

Érdekességek

Étkezési célra a tengerfenékre süllyesztett hálókkal vagy csalizott kosarakkal tömegekben fogják.

Képek

  • Európai languszta a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban
    Európai languszta a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban

Források

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap