Evita Perón
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Eva Perón | |
 | |
| Argentína first lady-je | |
| Hivatali idő 1946. június 4. – 1952. július 26. | |
| Előd | Conrada Victoria Farrell |
| Utód | Mercedes Lonardi |
| Született | 1919. május 7. Los Toldos |
| Elhunyt | 1952. július 26. (33 évesen) Buenos Aires |
| Sírhely | recoletai temető |
| Párt | Igazságosság Párt |
| Házastársa | Juan Perón |
| Foglalkozás | színész, politikus |
| Vallás | római katolikus |
| Díjak |
|
 | |
| Eva Perón aláírása | |
María Eva Duarte de Perón (Los Toldos falu közelében, 1919. május 7. – Buenos Aires, 1952. július 26.) Juan Domingo Perón (1895–1974) argentin elnök második felesége és politikai támogatója. Argentína népe csak Evitaként ismerte, milliók rajongtak érte, halálakor az egész ország gyászba borult.[1] Népszerűségének köszönhető, hogy férje hatalomra került.
Élete
Gyermekkora, színésznői pályakezdése
1919. május 7-én Argentínában született a családos földbirtokos, Juan Duarte (1858–1926) és háztartási alkalmazottja, a baszk Juana Ibarguren (1894–1971) ötödik – házasságon kívüli – gyermekeként. (Törvénytelen gyermekként nem viselhette apja családi nevét, születési neve María Eva Ibarguren volt. Csak röviddel Juan Perónnal való házasságkötése előtt, Perón alelnöksége idején változtatta meg a nevét, felvette apja családi nevét és felcserélte keresztneveinek sorrendjét.) Juan Duarte korai halálát követően annak felesége viharos jelenetek közepette minden erővel távol akarta tartani a törvénytelen gyerekeket a temetéstől, továbbá eltüntetni a környékről is. Ezen gyermekkori, mély nyomot hagyó emlékekkel magyarázzák, hogy Eva egész életében erős gyűlöletet érzett a felső- és középosztály, az arisztokrácia iránt, hogy mindig szimpatizált a forradalmi eszmékkel, és jelentős jótékonysági tevékenységet folytatott. Apja halála után a család egy másik városba, Junín-ba költözött, ahol az anyja fogadót nyitott. 14 évesen egy iskolai előadáson figyeltek fel rá, ekkor eldöntötte már, hogy színésznő lesz. Egy évre rá, 1934-ben az ismert énekes, zenész és tangó-komponista Augustín Magaldival (1898–1938) Buenos Airesba ment, hogy megkezdje karrierjét. Marysa Navarro és Nicolas Fraser szerint azonban nem valószínű, hogy Magaldival hagyta ott a családját, mivel egyetlen forrás sem bizonyítja, hogy Magaldi fellépett volna Los Toldosban 1934-ben, és Magaldi egyébként vidéki turnéira rendszerint feleségével utazott. Az említett két életrajzíró szerint María Eva Ibarguren az anyjával ment a fővárosba egy rádiós meghallgatásra, majd tartós ottani tartózkodását is az anya rendezte el egy ismerős családnál. 1937-ben kapott egy kisebb filmszerepet; ugyanezen évben alapította a későbbi elnök Juan Domingo Perón ezredes politikai csoportosulását (pártját) a Grupo de Oficiales Unidost, zászlójukon a Gobierno, Orden, Unidad jelszavával (kormány, rend és egység).
Házassága, politikai pályafutása
Eva 1944. január 22-én találkozott először az 1938 óta özvegy Juan Perón ezredessel, egy jótékonysági koncerten, amikor Perón hadügyminiszter és alelnök lett a Ramírez elnököt puccsal megbuktató Farell elnök alatt. Perón ekkoriban talált támogatókra a munkásszakszervezetekben, akiket minden erejével támogatott. 8 órás munkaidőt, pihenőnapot és nyugdíjat vezetett be az elnök engedélyével. Evita és Perón gyakorlatilag már 1944 februárjától együtt éltek, az asszony mindenhová elkísérte az alelnököt, támogatta mind a politikában, mind a magánéletben. 1945 októberében a peronisták felgyújtották a Crítica című újság szerkesztőségi épületét, emiatt Perónnak vissza kellett adnia hivatalait, sőt, október 12-én le is tartóztatták. Eva összegyűjtötte szerte az országban Perón támogatóit, és tüntetésre hívta őket, amelyre végül október 17-én (1946 és 1954 között Argentína nemzeti ünnepe) két-háromszázezer ember ment el, hogy támogatójuk szabadon bocsátását követeljék. Céljukat elérték, Perónt kiengedték, majd néhány nappal később, 1945. október 22-én a pár titokban házasságot kötött. A feleség a következő hónapokban komoly szerepet vállalt férje választási kampányában. Perón pártja az 1946. február 26-i választásokon abszolút többséget szerzett, az ezredes június 4-én Argentína elnöke lett. Evita Perón first ladyként aktívan politizált, nagy népszerűségre tett szert. 1947-ben férje oldalán két hónapos külföldi úton vett részt, melynek során hivatalos látogatásokat tettek számos európai és néhány dél-amerikai országban. Ez az utazás a szivárvány-túra, mely elnevezését Eva Perón egy, az utazás során mondott beszédéből kapta, mely szerint nem tengely, hanem szivárvány szerepét kívánja betölteni két ország között. 1949-ben megalapította az argentin nők peronista pártját, harcot folytatott a nők választójogáért. 1951-ben alelnök lett. Számos argentin és külföldi kitüntetés birtokosa. Az általa létrehozott és róla elnevezett jótékonysági alapítvány 1946 és 1955 között működött.
1951 júniusában – többszöri rosszullétek után – méhnyakrákot diagnosztizált nála. Ekkor még műthető lett volna, ő azonban nem akart eltűnni a nyilvánosság elől. Míg kórházban volt, antiperonista csoportok „Éljen a rák!” feliratokat festettek az épületekre. 1952 májusában még megjelent a közvélemény előtt a Casa Rosada erkélyén (33 kilóval könnyebben), majd július 26-án meghalt. Az ország népe gyászba borult, testét bebalzsamozták és üvegkoporsóba tették. A koporsót egy bazilika termében helyezték el, ahová három héten keresztül zarándokoltak el a gyászolók, majd a CGT, a peronista szakszervezeti szövetség székházában kapott helyet. Perón 1955-ös bukása után a puccsisták parancsára egy katonai osztag előbb ellopta a koporsót, ezt követően évekig kalandos módon Buenos Aires különböző pontjain rejtegették, majd 1957-ben titokban Milánóban temették el, ahonnan az argentin kormány – szintén titokban – 1971-ben exhumáltatta és Spanyolországba vitette. Az 1973-ban újra elnökké lett Perón harmadik felesége, miután 1974-ben alelnökből férje halála révén elnök lett, engedélyt adott rá, hogy a koporsót és a holttestet visszaszállítsák, és végleg Argentínában maradjon. Ideiglenesen az elnöki rezidencia telkén helyezték el, amíg a Perón elnök és Evita maradványainak elhelyezésére tervezett gigantikus mauzóleum, A Haza Oltára elkészül, de ez az 1976-os katonai hatalomátvétel miatt már nem épült fel. A koporsót átadták a Duarte családnak; Buenos Airesben, a recoletai temetőben emelt kriptában temették el, ma is itt nyugszik.
Evita napjainkban
"Visszajövök és millióké leszek" – mondta halála előtt Evita Perón. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek, musicalek, könyvek születtek alakjáról, és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken.
Néhány érdekes adat
- Evita előtt még soha nem volt női politikus Argentínában.
- Perón elnök harmadik felesége, az Evitához hasonlóan a színpadról az elnöki palotába került Isabel Perón (valódi neve María Estela Martínez de Perón) szintén férjének alelnöke, majd halála után elnökként utóda lett.
Jegyzetek
- ↑ Eva Perón Biography, notablebiographies.com
Források
- Eva Perón Történeti Alapítvány
További információk
- Evita és Perón ezredes képe
- The Woman Behind the Myth Tomas Eloy Martíneztől
- The Evita Megasite
- First ladies.
- Eva Perón az Imdb.com-on
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez az argentin személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 | Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
