Führerbunker

Führerbunker

A súlyosan megrongálódott Új Birodalmi Kancellária kertje 1947-ben, baloldalt látható a bunker bejárata
Település	Berlin
Cím	Berlin, Wilhelmstraße 77.
Építési adatok
Építés éve	1936
Rekonstrukciók évei	1943
Bezárás	1947. december 5.
Lebontás éve	1950-es évek
Lebontás oka	Ne válhasson nemzetiszocialista zarándokhellyé
Felhasznált anyagok	beton, acél
Tervező	Albert Speer
Építész(ek)	Albert Speer HOCHTIEF Aktiengesellschaft
Hasznosítása
Felhasználási terület	bunker
Tulajdonos	nemzetiszocialista Németország
Egyéb jellemzők
Különlegességek	Adolf Hitler egykori berlini bunkere
Elhelyezkedése
Führerbunker Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 30′ 45″, k. h. 13° 22′ 52″52.512466666667, 13.38111111111152.512467°N 13.381111°EKoordináták: é. sz. 52° 30′ 45″, k. h. 13° 22′ 52″52.512466666667, 13.38111111111152.512467°N 13.381111°E

A Wikimédia Commons tartalmaz Führerbunker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Führerbunker (magyarul a Vezér bunkere, Vezérbunker) egy föld alatti objektum, eredetileg légoltalmi pince volt az Új Birodalmi Kancellária alatt Berlinben a második világháború idején. Itt töltötte élete utolsó pár hónapját a Harmadik Birodalom egykori diktátora, Adolf Hitler, majd itt is lett öngyilkos több más nemzetiszocialista vezetővel együtt. Ma a bunker helyén egy lakótelep parkolója, valamint étterem és szupermarket áll.

Jellemzői, kialakítása

5 méterrel a föld alatt volt található a Birodalmi Kancellária alatt, az egykori kormányzati igazgatási központ, pontos címe: Wilhelmstraße 77 volt. Az 5 méterből 4 méter vastag vasbetonfal védte a bunkerban tartózkodó személyeket, amelyre 1 méteres földtakaró került. Így az akkori legnehezebb, legpusztítóbb hatású légibombáktól is megvédte a lent lakókat. Teljesen önellátó volt: dízelüzemű generátorral rendelkezett az elektromos áram termelésére, illetve saját levegőztető- és tisztítóberendezés zárta ki a külvilág esetleges mérges gázait. Emiatt igen magas volt a zajszint. Ezen kívül több beépített szivattyút is folyamatosan üzemeltettek, lévén az óvóhely alja alacsonyabban feküdt a Berlinben szokásos talajvízszintnél.

A berendezés Hitler külön kérésére spártai volt, a filmekben látható tágas szobák, nagy létszámú személyzet valójában csak illúzió, a helyiségek szűkek voltak (a Führer dolgozószobája 12 m²), kevés embernek nyújtottak biztonságot. Az ajtók tömör acélból készültek, nagy figyelmet fordítottak a biztonságra. Az érkezőknek fegyverüket a ruhatárban kellett leadni, az épületben csak Rochus Misch rádiósnak és magának Adolf Hitlernek volt joga fegyvert viselni.

Története

A második világháborúban

A kivitelezés két szakaszban történt, az első 1936-ig tartott, a második 1943-ban fejeződött be, immáron Hitler igényei szerint tervezve. A komplexum ténylegesen csak 1945 januárjára készült el teljesen. Hitler először 1940-ben használta, amikor a Brit Királyi Légierő a második világháború folyamán első alkalommal szándékosan bombázott sűrűn lakott városközpontot. Az építés második szakasza főleg abban különbözött az elsőtől, hogy az oldalfalakat a duplájára erősítették, mivel a Führer attól tartott, hogy egy oldalról becsapódó bomba áttörheti az építményt. A második szakasz tervezője Albert Speer volt.

Hitler véglegesen 1945. január 16-án költözött be a nevét viselő bunkerba, és haláláig már nem is nagyon hagyta el. Erre azért volt szükség, mivel ekkorra a Luftwaffe már teljesen elvesztette a Németország feletti légi uralmat, és a szövetségesek éjjel-nappal bombázták a német városokat, így Berlint is. A Führer emiatt veszélyesnek ítélte a Kancellárián való tartózkodást. Legszűkebb munkatársaival, segédtisztjével, Martin Bormann-nal és a titkárnőjével töltötte ezután napjait. Eva Braun csak 1945 februárjában költözött véglegesen ide Münchenből, két helyiséget kapva Hitler szobája mellett. Végezetül áprilisban Joseph Goebbels a családjával is a bunker állandó lakója lett.

Az utolsó napok

Ahogy a Vörös Hadsereg közeledett Berlin felé, egyre többen kérték Hitlertől, hogy hagyja el a bunkert és menjen délre, az Alpok-erődbe (Alpenfestung). A valójában soha meg nem épített erődrendszer csak blöff volt, de a szövetségesek teljesen meg voltak győződve létezéséről. Szóba került még a berchtesgadeni Sasfészek is, mint ideális menedékhely. Végül Hitler maradt, bár egyre kevesebbet merészkedett a felszínre. Amikor a szovjet csapatok már csak karnyújtásnyira voltak a bunkertől, Adolf Hitler, Eva Braun és Goebbels öngyilkos lett, utóbbi előtte még megmérgezte hat gyermekét feleségével együtt.

A háború után

A Vörös Hadsereg a háború befejeztével megpróbálta felrobbantani a bunkert, de sikertelenül. Attól tartottak ugyanis, hogy a hely megmaradása esetén zarándokhellyé vált volna a későbbi években. Az Új Birodalmi Kancellária lebontása után betemették földdel a létesítményt, majd sokáig így is maradt, hiszen a kialakuló hidegháború során Berlin is ütközőzónává vált, a terület mellett húzódott közvetlen a berlini fal, de maga a bunker még Kelet-Berlin területén feküdt. A Stasi mutatott némi érdeklődést iránta, főleg az érdekelte a keletnémet titkosszolgálatot, hogy a menekülők ne tudják felhasználni az alagutakat a nyugatra szökés érdekében. Az Otto-Grotewohl-Straßéra (ez volt akkoriban a mai Wilhelmstraße neve), így a bunker helyére is 1980-as évek közepén panelházakat építettek az NDK prominens politikusai és hírességei számára. Itt kapott lakást például a kétszeres műkorcsolya-olimpiai bajnok Katarina Witt is. Az épületek alapozásakor homokkal, építési sittel töltötték fel az üregeket, a megbontott bunker tetejére parkoló és néhány fa került.

2000 után

Napjainkban egy tábla jelzi a bunker egykori helyét, amelyet 2006-os labdarúgó-világbajnokság kezdetekor, 2006. június 8-án avattak fel a Gertrud-Kolmar-Straße és az In den Ministergarten utca sarkán, hogy megelőzzék a további mítoszok kialakulását. A bunker felett ma egy kis étterem, illetve egy szupermarket áll, az egykori vészkijárat fölött pedig parkoló terül el. A bunkerbe való lépés ma gyakorlatilag lehetetlen, mert az évek alatt szinte teljesen feltöltődött a beszivárgó eső- és talajvízzel, melynek kiszivattyúzása hatalmas feladat lenne.

Galéria

A Führerbunker elhelyezkedése Berlinben
A tájékoztató tábla
A bunker helye 2005-ben
A parkoló

Filmekben

A Führerbunker felbukkant A bunker című 1981-es amerikai filmben is, azonban jóval ismertebb A bukás – Hitler utolsó napjai 2004-es német filmből, amelynek számos jelenete játszódik falai között.

Irodalom

Pietro Guido: Führerbunker – Discovered its Mysteries, ISEM, ötödik kiadás, Milánó, 2009, ISBN 88-87077-03-7.
Mario Frank: Der Tod im Führerbunker: Hitlers letzte Tage. Siedler, München 2005, ISBN 3-88680-815-7.
Sven Felix Kellerhoff: Mythos Führerbunker: Hitlers letzter Unterschlupf. Berlin Story Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-929829-43-6.
Bernd Freytag von Loringhoven: Mit Hitler im Bunker. Aufzeichnungen aus dem Führerhauptquartier Juli 1944 – April 1945. wjs-Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-937989-14-5.
Dietmar Arnold: Neue Reichskanzlei und Führerbunker. Legenden und Wirklichkeit, Ch. Links verlag, Berlin 2005, ISBN 3-86153-353-7.
James Thayer: Five Past Midnight Simon & Schuster, 1997. ISBN 963-8475-36-6. A regény cselekménye kitalált, de például a szellőzőrendszer leírása és a helyszínek valódiak.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Führerbunker című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Tábla jelzi a Hitler-bunkert – Népszabadság

További információk

Führerbunker – Berliner-unterwelten.de (németül)
„Hitlers letzter Unterschlupf: Der Mythos ist entzaubert“, Der Tagesspiegel, 2006. június 9. (németül)
A Gonosz nyomai: Führerbunker és Új Birodalmi Kancellária (angolul)
Mario Frank: Halál a Führer-bunkerben. Hitler utolsó napjai; ford. Csősz Róbert; Európa, Bp., 2008
Sven Felix Kellerhoff: Hitler bunkere; ford. Béresi Ákos; Jószöveg Műhely, Bp., 2013