Felsőzúgó

Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1329
PolgármesterJán Dudjak
Irányítószám065 02
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség1404 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség77 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság625 m
Terület17,96 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 18′ 12″, k. h. 20° 33′ 59″49.303333333333, 20.56638888888949.303333°N 20.566389°EKoordináták: é. sz. 49° 18′ 12″, k. h. 20° 33′ 59″49.303333333333, 20.56638888888949.303333°N 20.566389°E
Felsőzúgó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzúgó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ruzsbachfürdő
Commons:Category:Vyšné Ružbachy
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzúgó témájú médiaállományokat.

Felsőzúgó (1899-ig Felső-Rusbach, szlovákul Vyšné Ružbachy, németül Oberrauschenbach) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Ólublótól 9 km-re nyugatra, a Poprád folyó bal oldali mellékágának völgyében, a Szepesi-Magura lábánál fekszik

Története

A falu a 14. században keletkezett Alsózúgó területén a soltészjog alapján. 1329-ben a szepesi káptalan oklevele említi először „Nova Rusunbach” néven. Később a lublói vár uradalmának része lett. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. A falu aranykorszaka 1459-ben kezdődött, amikor Kázmér lengyel király Sebastian Lubomírskyt nevezte ki a zálogba adott területek elöljárójává. 1595-ben épült ki a falu első fürdője medencékkel, épületekkel, étteremmel. Az építést Sebastian Lubomírsky fia, Stanislav is folytatta; a család 1744-ben halt ki. 1772-ben a falu visszakerült Magyarországhoz.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUSZBACH. Alsó, és Felső Ruszbach. Szepes Várm.; Alsónak Ispotállya is van, Podolinhoz tartozik; határjok sovány, legelőjök, fájok van; Poprád vize el szokta önteni.[2]

1825-ben von Jony bárónő lett a birtokos, aki nagy építkezésekbe kezdett, új kastélyt és fürdőépületet építtetett. 1828-ban 142 ház volt a faluban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Felső-Ruszbach, Ober-Rauschenbach, tót falu, Szepes vgyében, nyugoti része rónán, a többi kisebb rész dombon fekszik, ut. p. Késmárkhoz északra 2 1/4 órányira. Középszerü földe terem árpát, zabot, burgonyát, lent, káposztát és répát. Egész urbéri telek 30, s ugyanannyi zsellér. A földesuraságnak van itt 300 posoni mérős földe, mellytől a lelkésznek tartozik dézmát fizetni. Lakja 925 rom. kath., tornyos templommal, melly az alsó-ruszbachi anyaegyházhoz tartozik. Van papirgyár, 2 malom, 1 fördő, melly még 20 év előtt a lengyelektől erősen látogattatott. A helységet egy patak futja keresztül, s lakosai ennek is marhával kereskednek. F. u. Jóny Tivadar, kinek itt szép laka és pálinkaháza van.[3]

1882-ben a Zamojsky család birtoka lett, akik a fürdőt színvonalas üdülőhellyé építették ki. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

A Zamojsky család a II. világháborúig volt a község birtokosa.

Népessége

1910-ben 735, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1260 lakosából 1240 szlovák volt.

2011-ben 1392 lakosából 1238 szlovák és 86 cigány.

Nevezetességei

  • A falu mellett, 623 m tengerszint feletti magasságban fekszik Ruzsbachfürdő, népszerű klimatikus gyógyhely 20-25 °C-os, alkalikus meszes-vasas-szénsavas gyógyforrásokkal. Már a 16. század elején is ismert volt, írott források elsőként 1549-ben említik. 1882 és 1930 között a lengyel Zamojski grófok építették ki divatos tátraaljai fürdőhellyé. Érdekessége a mésztufában pöfékelő langyos, 20 m átmérőjű Kráter-víz. A fürdő vendégeit 3 gyógyintézet és két nagy szálló várja.
  • Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt, római katolikus temploma barokk stílusban épült a 18. század második felében.
  • Ezen kívül határában még nyolc kápolna található.
  • A polgármesteri hivatal épülete 1682-ben épült.

További információk

  • A fürdő története
  • A fürdő rövid ismertetője (szlovákul)
  • A felsőzúgói sípark honlapja
  • A fürdő rövid ismertetője
  • Községinfó
  • A falu ismertetője (szlovákul)
  • Népességi adatok (Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  • E-obce.sk
  • Felsőzúgó a térképen

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
Sablon:Ólublói járás
  • m
  • v
  • sz
Az Ólublói járás települései Flag of Slovakia
Ólubló (Stará Ľubovňa)
Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa)
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap