Francis William Aston

Francis William Aston
Életrajzi adatok
Született	1877. szeptember 1. Harbone
Elhunyt	1945. november 20. (68 évesen) Cambridge
Ismeretes mint	fizikus kémikus
Házastárs	nincs
Iskolái	Birminghami Egyetem Trinity College Malvern College Londoni Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozat	BSc (1910) tudományok doktora (1914)
Szakmai kitüntetések
Kémiai Nobel-díj (1922)
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis William Aston témájú médiaállományokat.

Francis William Aston (Harbone, 1877. szeptember 1. – Cambridge, 1945. november 20.) Nobel-díjas angol fizikus, a tömegspektrográf megalkotója.

Élete

A család hét gyereke közül harmadikként született. A Harborne-i Vicarage Iskolában és a Malvern főiskolában tanult, ahol érdeklődése a tudományok felé fordult. 1894-ben végzett a Mason Főiskolában (Később a birminghami egyetem lett), ahol kémiát tanult Frankland és William A. Tilden professzornál, fizikát pedig Poynting professzornál.

Ösztöndíjat kapott 1898-ban, hogy elvégezhesse kutatásait a borkősav savszármazékok optikai kellékekkel való vizsgálata tárgyában. Ebben az időben az akadémia laboratóriumában dolgozott.

1903-ban a Birminghami Egyetemen dolgozott és kutatott, érdeklődése a sugárzások felé fordult.

1909-ben elfogadta Sir J. J. Thomson meghívását, hogy Cambridge-ben, a Cavendish Laboratóriumban dolgozzon. Ez alatt az idő alatt azonosította a neon két izotópját professzorával.

Az első világháború alatt a Légierőnél szolgált, Farnboroughban, ahol megismerte a repülőgépek szerelését, de tanulmányozta az atmoszferikus hatásokat is.

1919-ben visszatérve a Cavendish Laboratóriumba professzorként és igazgatóként foglalkozott azzal a problémával, hogy szétválassza a neon izotópjait.

Gyakorlatias ember lévén megépítette és kifejlesztette a tömegspektrográfnak nevezett készüléket, mellyel aztán igazolta, hogy a különböző tömegű atomok és molekulatöredékek szétválaszthatóak, és tömegük megmérhető. A természetben előforduló 287, csak tömegükben különböző atommag közül 217-et ő fedezett fel. Felállította az egész-szám szabályt: minden izotóp atomsúlya egész szám, ha az oxigén tömegszáma állandó egész szám.

Kutatásait és eredményeit a Királyi Akadémián, a Filozófiai Magazinban tette közzé. Könyvet írt 1922-ben Izotópok címmel, 1923-ban „Anyagok szerkezete a világegyetemben” címmel. 1922-ben Kémiai Nobel-díjat kapott a "nagyszámú nem-radioaktív elem izotópjainak felfedezéséért és az egész-szám szabályért".

1927-ben felfedezte, hogy tömeghiány mutatkozik, ha egy olyan magnak határozza meg a tömegét, amelyik két másik mag egyesítésének tekinthető, mely felfedezése vezetett el a kötési energia értelmezéséhez is.

A Királyi Akadémia tagja (1921) volt.

Az Orosz Akadémia tiszteletbeli tagja, a Birminghami Egyetem doktora és a Dublini Egyetem doktora.

Aston agglegény volt, és lelkes sportember, síelt, úszott, teniszezett, zeneszerető volt, zongorázott, hegedült és csembalózott.

1942-ben mintegy összegzésként megjelentette a "Mass Spectra and Isotopes" című könyvét.

Cambridge-ben 1945. november 20-án halt meg.

A tömegspektrográfot széles körben alkalmazzák jelenleg is számos területen (anyagvizsgálat, geológia, kémia, biológia és magfizika).

Források

• Francis William Aston (Nobel-díj 1922) – Nobelprize.org