Franciska Izabella orléans-i hercegnő

Franciska Izabella hercegnő

Franciska hercegnő 1925 körül
Született	Princess Françoise Isabelle Louise Marie of Orléans 1902. december 25. Párizs; Franciaország
Elhunyt	1953. február 25. (50 évesen) Párizs; Franciaország
Állampolgársága	francia
Házastársa	Kristóf görög királyi herceg (1929. március 11. – 1940. január 21.)^[1]
Gyermekei	Prince Michael of Greece and Denmark
Szülei	Isabelle d'Orléans Jean d'Orléans
Foglalkozása	arisztokrata
Sírhelye	Tatoi Royal Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciska Izabella hercegnő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franciska Izabella orléans-i és guise-i hercegnő, férjezett Franciska görög és dán királyi hercegné (franciárul: Françoise d’Orléans, Princesse de France, teljes nevén Françoise Isabelle Louise Marie; Párizs, 1902. december 25. – Párizs, 1953. február 25.) francia hercegnő, Orléans és Guise hercegnője, házassága révén görög és dán királyi hercegné.

Élete

Származása és gyermekkora

Franciska hercegnő 1902 karácsonyán született János, Orléans és Guise hercege és Izabella, Orléans hercegnője és Párizs grófnője második gyermekeként. A hercegnő gyermekkorát Le Nouvion-en-Thiérache-ben töltötte, ám János herceg 1909-ben úgy döntött, hogy családjával kiköltözik Marokkóba. Larache-ban telepedtek le d’Orliac név alatt, és viszonylag szerény körülmények között éltek. Ez az életvitel nem tette lehetővé, hogy a hercegnő és testvérei rangjukhoz méltó oktatásban részesüljenek. Maga Franciska Izabella hercegnő szabadidejének jó részét lóháton töltötte, és kiválóan megtanult lovagolni.

Az 1920-as években a család kénytelen volt visszatérni Európába, mivel elhunyt az Orléans-ház feje, és így János hercegből Franciaország trónörököse lett.^[2] Ez a cím szükségessé tette a hazatérést, és emellett lehetőséget biztosított a hercegnőknek arra, hogy uralkodóház sarjaihoz menjenek nőül.

Házassága

1929-ben, huszonhét éves korában Franciska Izabella hercegnő nagynénje, Ilona orléans-i hercegnő jóvoltából találkozott Kristóf görög királyi herceggel. Kristóf herceg I. György görög király legifjabb fiaként született, és 1920-ban feleségül vette a polgári származású None May Nancy Stewartot, aki azonban három év múlva elhunyt rák következtében. Franciska Izabella Palermóban, 1929. február 10-én, polgári esküvő keretében feleségül ment Kristóf herceghez, majd február 11-én egyházi szertartáson is egybekeltek.

Görögország államformája akkoriban köztársaság volt, és a görög királyi család tagjai száműzetésben éltek. Kristóf herceg és Franciska Izabella felváltva éltek Kristóf herceg Villa Anastasia nevű rezidenciájában és Rómában. A házaspár szerény életvitelt folytatott, még annak ellenére is, hogy János herceg anyagilag támogatta őket. 1936-ban restaurálták a monarchiát Görögországban, helyzetük ekkor megjavult.

1939-ben, Párizsban megszületett Franciska Izabella és Kristóf herceg egyetlen gyermeke, Mihály herceg. Fia születése hatalmas örömöt okozott a hercegnőnek, amelyet azonban hamar beárnyékolt a második világháború kitörése. II. György király hazahívta Kristóf herceget, hogy őt bízza meg a külföldi tárgyalások vezetésével. A herceg az út során megbetegedett, és 1940. január 21-én, Athénban elhunyt. A hercegnőt még a halál bekövetkezte előtt értesítették férje rosszabbodó állapotáról, ám Franciska Izabella nem tudott kijutni Franciaországból, így már csak férje temetésére érkezett meg.

Özvegységben

Franciska Izabella férje eltávozta után úgy döntött, Athénban telepszik le, és ott neveli fel fiát. Eladta olaszországi házát, a Villa Anastasiát, ám Görögország belépett a világháborúba az olaszokkal ellentétes oldalon, lehetetlenné téve a hercegnőnek, hogy Athénba utazzon. Franciska Izabella ekkor úgy döntött, Marokkóba költözik, a larache-i palotába.

Marokkóban élt több családtagja is, akik a náci megszállás elől menekültek oda. A családban hamar megjelentek a politikai ellentétek, mert míg Franciska Izabella szülei Philippe Pétaint támogatták, addig Franciska Izabella Charles de Gaulle pártját fogta. Az ellenségeskedés végül annyira elharapódzott, hogy a hercegnő Tangerbe költözött a fiával. Miután a hercegnő többször is sikertelen kísérleteket tett arra, hogy Angliába utazzon, közben pedig teljesen kifogyott a pénzéből, Franciska Izabella kibékült a rokonaival, és visszatért a családjához a larache-i palotába.

1944 őszén Franciska Izabella édesanyja tájékoztatta a gyermekeit, hogy többé nem tudja anyagilag támogatni őket, és a nagy fenntartási költségek miatt el kell hagyniuk a larache-i palotát. A hercegnő a spanyolországi Málagában, a Miramar szállodában rendezkedett be fiával. Francisco Franco uralmát csak nehezen tudták átvészelni, ám anyagilag megerősödtek a világháborút követően. Az anyagi fellendülés elsősorban édesapja örökségének és Kristóf herceg megmaradt olasz ingatlanjainak volt köszönhető.

1948-ban a hercegnő és gyermeke elhagyta Spanyolországot. Görögországba a polgárháború miatt nem szeretettek volna menni, az Egyesült Királyság pedig elutasította az Angliában való letelepülési kérelmüket, így Franciska Izabella és Mihály herceg Párizsba költöztek a hercegnő nénjéhez, Izabella hercegnőhöz és második férjéhez, Pierre Murat herceghez. A hercegnő egyre jobban elzárkózott a külvilágtól, élete vége felé depresszióba süllyedt. 1953. február 25-én hunyt el. A dreux-i Szent Lajos királyi kápolnában, az Orléans-ház temetkezési helyén tartották meg a temetési szertartást, ám a hercegnő maradványai Tatoin nyugszanak férje mellett.

Jegyzetek

↑ p10349.htm#i103485, 2020. augusztus 7.
↑ Franciaországban több uralkodóház is igényli a trónt, többek között az Orléans-ház, a Bourbon-ház és a Bonaparte-ház.