Kristóf görög királyi herceg

Kristóf herceg
Kristóf, Görögország hercege
Kristóf, Görögország hercege
Született1888. augusztus 10.
Pavlovszk; Oroszország
Elhunyt1940. január 21. (51 évesen)
Athén; Görögország
Állampolgárságagörög
Házastársa
GyermekeiPrince Michael of Greece and Denmark
SzüleiOlga görög királyné
I. György görög király
Foglalkozásaarisztokrata
Kitüntetései
SírhelyeTatoi Royal Cemetery

Kristóf herceg aláírása
Kristóf herceg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristóf herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kristóf görög királyi herceg, hivatalosan Kristóf görög és dán királyi herceg (görögül: Πρίγκιπας Χριστόφορος της Ελλάδας; magyaros átírással: Príngipasz Hrisztóforosz tisz Eládasz; Pavlovszk, 1888. augusztus 10. – Athén, 1940. január 21.) görög és dán királyi herceg, az első világháború után felajánlották neki Litvánia trónját, melyet azonban visszautasított.

Élete

Származása és fiatalkora

Kristóf herceg 1888-ban született I. György görög király hetedik, utolsó gyermekeként, illetve ötödik fiaként. Édesapja a görög trón megszerzése előtt dán királyi hercegi rangot viselt, melyet továbbörökített utódaira is. Édesanyja a Romanov-házból származó Olga Konsztantyinovna orosz nagyhercegnő volt.

A Krisztónak becézett Kristóf herceg édesanyja szülőhazájában, Oroszországban látta meg a napvilágot. Orosz ortodox hitre keresztelték meg, keresztszülei maga III. Sándor cár és a herceg nagynénje, Mária Fjodorovna cárné voltak. Olga királyné és Kristóf herceg később is gyakran visszajártak Oroszországba, több hónapot töltve el Olga királyné rokonainál. Remek kapcsolatot ápoltak a későbbi II. Miklós cárral és feleségével, Alexandra Fjodorovna cárnéval. Emellett Kristóf herceg már kisfiúként szoros barátságot kötött unokatestvérével, a majdani V. György brit királlyal.

Akárcsak bátyjai, ő is igen fiatalon került be a pireuszi katonai akadémiára, bár a herceg maga sokkal jobban szeretett volna zongorázni. Zenei tehetségét maga Enrico Caruso, a híres olasz tenorista is elismerte. 1908-ban ő és testvérei is kénytelenek voltak otthagyni a katonai pályát egy nacionalista szerveződés hatására. Az első világháború után a hercegnek felajánlották Litvánia trónját, ám ő nem fogadta el azt. A herceg erről így vélekedett: „Semmi nem vehet rá engem arra a nap alatt, hogy elfogadjak egy királyságot. Egy korona túlságosan is nehéz dolog ahhoz, hogy könnyen fel lehessen venni. Azoknak kell viselnie, akik a sors akaratából arra születtek, de hogy bárki önként vállalja fel ezt a felelősséget, arra véleményem szerint senkit nem szabad a kötelezettségeivel kényszeríteni.”[2]

Az első házasság

Kristóf herceg és első felesége 1923-ban

1910-ben eljegyezte Alexandrát, Fife hercegnőjét, Viktória brit királynő egyik unokáját. A kapcsolatnak azonban a szülők nyomására hamar vége szakadt, s Kristóf herceg nagy érdeklődést mutatott egyik unokatestvére, Olga Alekszandrovna orosz nagyhercegnő irányába. Ezt a házasságot azonban lehetetlenné tette az ortodox vallás, mely nem engedélyezi közeli rokonok házasságát.

1914-ben a herceg megismerte None May Nancy Stewart Worthington Leeds-t, egy elvált amerikai milliomosnőt. Egymásba szerettek, azonban Nancy nem származott királyi vérből, így a család nem engedélyezte a házasságot. Kristóf herceg mégis eljegyezte Nancyt. 1917-ben lemondatták I. Konstantin királyt, Kristóf bátyját. A görög királyi család legtöbb tagja svájci száműzetésbe vonult, s Nancy anyagi segítséget nyújtott nekik. A herceg és Nancy végül Vevey-ben, 1920. február 1-jén házasodtak össze. Nancy áttért a görög ortodox hitre, és felvette az Anasztázia nevet, mellé pedig görög királyi hercegnéi rangot kapott. A pár Olaszországban, Palermóban telepedett le, ahol Villa Anastasia néven megépítették közös otthonukat. Olga királyné később odaköltözött hozzájuk, s itt élt egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig.

Nem sokkal a házasság után, 1923. augusztus 29-én Nancy rák következtében elhunyt Londonban. Házasságukból nem született gyermek, bár Kristóf hercegnek volt felesége révén egy mostohafia, aki a herceg egyik unokahúgát, Kszenyija Georgijevna orosz hercegnőt vette feleségül.

Özvegyként Kristóf herceg rengeteget utazott, bejárta egész Európát. 1927-ben még az Amerikai Egyesült Államokba is eljutott, hogy meglátogassa mostohafiát és unokahúgát. Később találkozott Anna Andersonnal, aki azt állította magáról, hogy ő az utolsó cár legkisebb leánya, Anasztaszija nagyhercegnő. A legtöbb Romanovhoz hasonlóan a herceg sem hitte el Andersonnak, hogy azonos Anasztaszijával.

A második házasság

1929. február 10-én, Palermóban, polgári esküvő keretében Kristóf herceg újra megnősült. Ezúttal Franciskát, Orléans és Guise hercegnőjét vette el. Február 11-én tartották az egyházi ceremóniát. Egyetlen gyermekük született, Mihály herceg 1939-ben, nem sokkal Kristóf herceg halála előtt.

Franciska hercegnő és Kristóf hol a Villa Anastásiában, hol Rómában laktak, szerény körülmények között. 1936 novemberében restaurálták a görög monarchiát, így a család visszatérhetett Görögországba; Kristóf herceg első nejét pedig újratemették Tatoin.

A második világháború kitörésekor II. György király hazarendelte Kristóf herceget Görögországba, hogy őt bízza meg a külföldi tárgyalások egy részének lebonyolításával. A herceg tüdeje az úton súlyosan megbetegedett, és 1940. január 21-én Athénban meghalt. Felesége már csak halála után érkezett meg a görög fővárosba. A herceget Tatoin, a királyi temetkezőhelyen temették el. Emlékiratait 1938-ban adták ki Ő Királyi Fensége Kristóf görög királyi herceg memoárjai címen.

Származása

Kristóf görög királyi herceg ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Frigyes Károly Lajos schleswig–holstein–sonderburg–becki herceg
 
 
 
 
 
 
 
8. Frigyes Vilmos schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Friderika schliebeni grófnő
 
 
 
 
 
 
 
4. IX. Keresztély dán király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Károly hessen–kasseli herceg
 
 
 
 
 
 
 
9. Lujza Karolina hessen–kasseli hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Lujza dán királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
2. I. György görög király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Frigyes hessen–kasseli herceg
 
 
 
 
 
 
 
10. Vilmos hessen–kasseli tartománygróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Karolina nassau–usingeni hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Lujza hessen–kasseli hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Frigyes dán királyi herceg (1753–1805)
 
 
 
 
 
 
 
11. Lujza Sarolta dán hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Friderika mecklenburg–schwerini hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
1. Kristóf görög királyi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. I. Pál orosz cár
 
 
 
 
 
 
 
12. I. Miklós orosz cár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Württembergi Marija Fjodorovna orosz cárné
 
 
 
 
 
 
 
6. Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. III. Frigyes Vilmos porosz király
 
 
 
 
 
 
 
13. Hohenzollern Alekszandra Fjodorovna orosz cárné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Mecklenburgi Lujza porosz királyné
 
 
 
 
 
 
 
3. Olga görög királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Frigyes szász–altenburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
14. I. József szász–altenburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Sarolta Georgina mecklenburg–strelitzi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
7. Alekszandra Joszifovna Romanova orosz nagyhercegné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Lajos württembergi herceg
 
 
 
 
 
 
 
15. Amália württembergi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Henrietta nassau–weilburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. a b p10112.htm#i101112, 2020. augusztus 7.
  2. Walter Curley: Monarchs In Waiting; Hutchinson & Co, London, 1975

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christophe de Grèce című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Életrajzi adatok
  • Életrajza (angolul)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 7296922
  • LCCN: nr97022595
  • ISNI: 0000 0000 6298 9361
  • GND: 1018922822
  • SUDOC: 254162908
  • NKCS: vse20241216526
  • BNF: cb16670370g