Fun Fun : Tagok, Ismertebb lemezeik, Albumok, Jegyzetek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Fun Fun

A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, Ivana Spagna például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leginkább megfelelőt.^[1] A siker 1984-ben folytatódott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európában az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a Scotch, a Baby’s Gang, Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, Valerie Dore, Miko Mission, Albert One, Silver Pozzoli és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel később pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Utóbbi dal a Clout és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendőben egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor Annerly Gordon volt –, de a formáció dalai iránt már nem volt akkora érdeklődés, mint egy évtizeddel azelőtt. Hébe-hóba egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük.

Tagok

Francesca Merola
Roberta Servelli
Ivana Spagna (1983–1985)
Angela Parisi (1983–1994)
Antonella Pepe
Annerly Gordon (1994–1995)

Ismertebb lemezeik

Kislemezek, maxik

1983 Happy Station
1983 Happy Station (Scratch Version)
1984 Color My Love
1984 Give Me Your Love / Tell Me
1984 Happy Station (Scratch Remix)
1985 Give Me Your Love / Sing Another Song
1985 Give Me Your Love (Remix) / Tell Me (Club Mix)
1985 Give Me Your Love (Special Remix) / Give Me Your Love (A capella) / Tell Me (Special Remix) / Color My Love – Happy Station (Megamix)
1985 Living In Japan / Sing Another Song
1986 Baila Bolero
1987 Could This Be Love
1987 Gimme Some Loving
1987 Mega Hit Mix / Baila Bolero (Remix)
1987 Mega Hit Mix (Edit) / Gimme Some Loving
1987 Mega Hit Mix / Give Up Your Fight
1989 Give Me Love
1994 I’m Needin’ You
2000 Baila Bolero 2000
2005 Happy Station (Rico Bass vs. Fun Fun)
2005 Happy Station (Remixes) (Rico Bass vs. Fun Fun)

Albumok

1984 Have Fun
1987 Double Fun
1991 The Best Of (válogatás)
1994 Greatest Fun (The Best of) (válogatás)
1994 The Best of Fun Fun (válogatás)
1995 The Best of Fun Fun: Color My Love (válogatás)
2006 Have Fun And More (válogatás)

Jegyzetek

↑ Az italodisco és az eurodisco közötti különbség ezzel is jellemezhető. Az eurodisco sztárjainak slágereiből általában volt egy rövidebb kislemezváltozat és egy hosszabb album- vagy maxiverzió, az italodisco csillagainak dalait viszont már frissiben különféle terjedelmekben, mixekben és remixekben adták ki. Az italodiscóval vette kezdetét az a korszak, amikor az előadók helyett mindinkább az ügyes hangmérnökök kerültek előtérbe, akik szakmai tudásukkal hozzá tudtak járulni esetenként igen szerény képességű énekesek sztárrá válásához is.