Georg Ostrogorsky

Georg Ostrogorsky
Született	1902. január 19. Szentpétervár
Elhunyt	1976. október 24. Belgrád (74 évesen)
Állampolgársága	orosz szovjet jugoszláv jugoszláv
Nemzetisége	orosz
Foglalkozása	bizantinológus
Tisztsége	Member of the Athens Academy
Iskolái	Heidelbergi Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Corresponding Fellow of the Medieval Academy of America (1964)[1]
Sírhelye	Belgrád–Újtemető
Sablon • Wikidata • Segítség

Georg Ostrogorsky (Георгий Александрович Острогорский, 1902. január 19. Szentpétervár – 1976. október 24. Belgrád) orosz származású, túlnyomórészt Jugoszláviában élő és alkotó bizantinológus, történész, az athéni és bécsi Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szerb Tudományos Akadémia rendes tagja. 1969-ben megválasztották a legtekintélyesebb amerikai tudományos társaság, az American Academy of Arts and Sciences tagjává.

Élete

Középiskoláit a szentpétervári klasszikus gimnáziumban végezte. Családja az 1917-es októberi orosz forradalom után Finnországba emigrált. Tanulmányait Németországban végezte (Heidelberg), 1925-ben doktorált. Tanárai között nagy hatással volt rá Karl Jaspers, Heinrich Rickert, Alfred Weber, Ludwig Curtius, valamint a fiatal Percy Ernst Schramm, akivel jó barátságba került. Közben Párizsban 1921-1925 között bizantinológiát is hallgatott. Disszertációját a bizánci közgazdaságtanból írta. 1928-tól 1933-ig a breslaui egyetem adjunktusa volt. Innen Prágába távozott, majd Belgrádban telepedett le. Belgrádban 1933-tól negyven éven át tanított bizantinológiát. 1948-ban megalapította és élethossziglani elnöke lett a Szerb Tudományos Akadémia bizantinológiai intézetének, ami a tudományág egyik nemzetközi központja lett Párizs, München és a washingtoni Dumbarton Oaks mellett. Akkor is hűséges maradt választott hazájához, amikor a későbbi évtizedekben vezető amerikai és a szovjet intézetektől kapott meghívásokat. Bizánc történetén belül különös érdeklődéssel fordult a gazdasági kérdések felé. 1973-ban vonult nyugdíjba. Utódja a jugoszláv bizantinológia élén Božidar Ferjančić lett.

Művei

Legfőbb műve a bizánci állam átfogó története, amit németül írt és három német kiadásban jelent meg (1940, 1952, 1963), továbbá angolul két angliai és két egyesült államokbeli kiadásban, valamint további tíz nyelvre lefordították. A könyv évtizedeken keresztül a nemzetközi bizantinológiai irodalom alapművének számított, hatalmas tudományos apparátussal, rendkívül gazdag görög, latin, angol, német, francia, orosz és számos más szláv nyelvű forrásjegyzékkel. A mű eddig egyetlen magyar kiadása,^[2] A bizánci állam története az 1965-ös müncheni kiadás alapján készült, de az ebben alkalmazott magyar átírás erősen vitatható, nem felel meg az akadémiai, és a magyar Wikipédiában is elfogadott módszernek.^{[m 1]}

Magyarul

• A bizánci állam története; ford. Magyar István Lénárd, Németh Ferdinánd, Prohászka Péter; Osiris, Bp., 2001 (Osiris tankönyvek)

Megjegyzések

Hivatkozások

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a George Ostrogorsky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Georg Ostrogorsky című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6