Georges Demenÿ

Georges Demenÿ
Született	Georges Émile Joseph Demeny[1] 1850. június 12. Douai,  Franciaország
Elhunyt	1917. október 26. (67 évesen) Párizs,  Franciaország,
Állampolgársága	francia[2]
Nemzetisége	francia
Foglalkozása	élettankutató, fényképész, feltaláló, tornász
Sírhelye	Montmartre-i temető
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Demenÿ témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Georges Émile Joseph Demenÿ, ritkán: Georges Demeny ^[3] (Douai, 1850. június 12. – Párizs, 1917. október 26.)^[4] magyar gyökerekkel rendelkező francia fiziológus, fényképész, feltaláló és tornász. Franciaországban őt tekintik a tudományos alapokon nyugvó testnevelés megteremtőjének. Találmányai a korai mozgókép-rögzítéssel és visszajátszással kapcsolatosak.

Élete

Ifjú évei

Apja Philippe-Joseph Demenÿ a vallon Walhain-Saint-Paul-ban született és Brüsszelben elhunyt zongoratanár, anyja Adèle Devigront (1812–1893), francia származású holland nő volt. Bátyja Paul Demeny francia költő. A család magát magyar eredetűnek vallotta, erre utal nevükben a tréma is, azonban arra vonatkozóan nem került elő dokumentum, mely ősük származott Magyarországról.^[5]

Az elemi iskolát és a gimnáziumot Douai-ban végezte, majd Lille-ben és 1874-től a párizsi Collège de France általános, Jules-Etienne Marey által vezetett orvostudományi karán folytatott fiziológiai tanulmányokat. Ezzel párhuzamosan a Sorbonne-on tanult matematikát, valamint zenei konzervatóriumba járt. Ez utóbbi elvégzése után egy ideig a párizsi opera hegedűse lett. Sokat adott fizikai állapotára, rendszeresen sportolt, látogatta a tornatermeket.^[6]

Erősen érdeklődött a tornasport mozgáselméleti kérdései iránt. Felhasználva azokat a kedvező feltételeket, amelyeket a francia törvényhozás teremtett az 1880-ban azzal, hogy törvényt fogadott el az elemi iskolai kötelező testnevelésről, elsőként kezdett foglalkozni a tornagyakorlatok tudományos tanulmányozásával. Kutatásainak eredményeit az általa még az évben alapított párizsi tornászegyesület, az Észszerű Sportgimnasztikai Kör (Cercle de gymnastique rationnelle) negyedévente megjelenő Testnevelés című lapjában tette közzé.^[7]

Korai filmes kísérletei, találmányai

1982-től Jules-Etienne Marey asszisztenseként a mozgás tudományos vizsgálatával foglalkozott. A két kutató a Bois de Boulogne melletti Auteuil-negyedben létrehozott Fiziológiai Kutatóállomáson (Station Physiologique) állatok és emberek mozgását rögzítette szekvenciális időfényképezéssel (kronofotográfia), előbb álló helyzetből, majd mozgó platformról.^[8] Az izomerő fejlesztésének és felhasználásának az emberre vonatkozó része kifejezetten Demenÿ hatáskörébe tartozott. A mozgás érzékeltetésére a zootróp-technikát alkalmazták. A szükséges lemezek gyártására Demenÿ a Párizs melletti Levallois-Perret-ben (Seine-Saint-Denis megye)^[9] laboratóriumot rendezett be.^[10]

1988-tól készítettek először képsorozatokat fényérzékeny szalagra, majd 1890-től 90 mm széles, 1,2 m hosszú celluloidra. E kísérletezések, valamint a siketnémák képzéséhez igényelt segédeszköz fejlesztésének eredményeként Demenÿ feltalálta a „hangot láthatóvá tevő”, valójában a szájmozgást bemutató, a hangot és a mozgó képet szinkronizáló, 42 cm átmérőjű korongon körben elhelyezett átlátszó képek sorozatvetítésére szolgáló fonoszkópot, melyet 1892. március 3-án szabadalmaztatott.^[11][12] Az elnevezés sem véletlen: már szabadalmában megemlíti, hogy az így rögzített és visszajátszott képek elvileg fonográffal is összeköthetők. A készülék 1892-es párizsi nemzetközi fotográfiai kiállításon aratott sikere után Demenÿ az időfényképezés kereskedelmi értékesítésére törekedett. 1892. december 20-án megalapította a Fonoszkóp Társaságot (Société Générale du Phonoscope). Mivel Marey professzor e vállalkozásban nem kívánt részt venni, kapcsolatuk fokozatosan megromlott, végül Demenÿ 1894-ben elhagyta a kutatóállomást. Felmondása után – Marey kérésére – a párizsi tudományos szabad főiskola, a Collège de France is elbocsájtotta Demenÿ-t soraiból.^[10] Levallois-Perret-i laboratóriumában több száz fonoszkópfelvételt készített, a legkülönfélébb témákban: a kánkántáncosnő, a kígyótáncos, a kisgyermek első lépései, a vonat áthaladása stb.^[8]

1893. október 10-én egy újabb szerkezetet szabadalmaztatott: a 60 mm széles, tetszőleges méretű tárorsóból a másik, fogadó orsóra haladó fényérzékeny, perforált, a képkapu előtt és után gumihengerrel továbbított szalagot egy utánuk elhelyezett excentrikus vezértengelyű csap rángatta. Ily módon folyamatosan forgó alkatrészek segítségével sikerült elérni a szalag szaggatott mozgását. Ez a „verő-mechanika” képezte az új filmfelvevő és -vetítő készülékének, a kronofotográfnak lényegét; később számos más fejlesztésű vetítőgép is használta. Demenÿ már ezzel a mechanikával rögzítette Louis Pasteur temetését október 5-én.^[10][13]

Erőfeszítéseit üzleti siker nem koronázta. A készülékek gyártásával a Fotográfia Társaságot (Comptoir Général de la Photographie) bízta meg, de a vállalat igazgatója pereskedés miatt nem tudta a vállalt munkát teljesíteni. Ekkor Demenÿ a Lumière-fivérekhez fordult segítségért, akik azonban csak akkor támogatták volna, ha megválik üzleti partnereitől, akikhez viszont 1895 nyaráig felbonthatatlan szerződés kötötte.^[10] Végül, miután a Fonoszkóp Társaság 1895-ben tönkrement, az időközben bioszkópnak átkeresztelt fonoszkóp, illetve biográfnak elnevezett, nagy mértékben tökéletesített kronofotográf jogait eladta a Fotográfia Társaságot éppen felvásárló Léon Gaumont-nak. ^[14] Ezt követően a Gaumont-üzem kérésére tökéletesítgette találmányait. 1897-ben 35 mm-es kamerát és vetítőgépet szerkesztett, amellyel Gaumont sikereket ért el. Az 1898-ban elkészült Gaumont-féle „Chrono” vetítőgép már 600 méteres filmet volt képes lejátszani. Ugyancsak Demenÿ szabadalmának felhasználásával készült el, és került forgalmazásra 1900-ban az első keskenyfilmes gép, a 15 mm-es „zsebkrono” (chrono de poche), amely alkalmas volt felvételre, vetítésre és kontaktmásolással pozitív készítésére.^[15]

Fiziológiai kutató munkája

1901-től Demenÿ figyelme ismét a testnevelés tudományos vizsgálata és az eredmények gyakorlati megvalósítása felé fordult. 1902-ben őt bízták meg a Joinville-i Katonai Iskola (akkori hivatalos nevén: Gimnasztikai és Vívó Tanítóképző – École Normale de Gymnastique et d’Éscrime) fiziológiai laboratóriumának létrehozásával. Az iskolán előadásokat is tartott. Munkájában jól tudta hasznosítani a mozgásfázisokat bemutató kronofotografikus képeit, melyeket hallgatói közreműködésével készített. Több publikációja jelent meg. A mozgások mechanizmusa és oktatása című könyvében dolgozta ki a testnevelés tudományos alapjait.^[16] Kutatásaival és kiadványaival teljesen megújította a gimnasztikát, módosította az iskola oktatási koncepcióját. módszereit.^[17] 1903-ban Párizsban megalapította a Testnevelési Felsőfokú Tanfolyamot (Cour Supérieur d'Education Physique), egy sport- és fiziológus orvosképző iskolát.

Emlékezete

• Szülővárosában (Douai) a helyi sportklub stadionja viseli nevét.
• 1979-ben Joël Farges forgatott Demenÿ-ről dokumentumfilmet.
• 1995-ben André Brevon készített róla egy 23 perces ismeretterjesztő filmet, Georges Demeny et les origines sportives du cinéma címmel.^[18]

Főbb publikációi

• L’Éducation physique en Suède, 1892
• Guide du maître chargé de l'enseignement des exercices physiques dans les écoles publiques et privées, 1900
• Les Bases scientifiques de l’éducation physique, 1902
• Physiologie des professions. Le violoniste, art, mécanisme, hygiène, 1905
• Cours supérieur d'éducation physique, avec Jean Philippe et Georges-Auguste Racine, 1905
• Mécanisme et éducation des mouvements, 1904 ; 1905
• Danses gymnastiques composées pour les établissements d'enseignement primaire et secondaire de jeunes filles, avec A. Sandoz, 1908
• Les Origines du cinématographe, 1909
• Science et art du mouvement. Éducation physique de la jeune fille. Éducation et harmonie des mouvements, 1911 ; 1920
• L’Éducation de l’effort, 1914 Szövege (franciául)
• Éducation physique des adolescents. Préparation sportive par la méthode synthétique avec l'art de travailler, 1917

Bibliográfia

• Laurent Mannoni: Georges Demenÿ : Pionnier du cinéma. (franciául) Douai: Pagine. 1997. 191. o. ISBN 2912208009, ISBN 978-2912208002  

Jegyzetek

Források

• ↑ Személyi besorolási adatlap: Demenÿ, Georges (1850-1917) (francia nyelven). Notice d'autorité personne. Bibliothèque nationale de France, 1990. augusztus 17. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
• ↑ Életrajza a Lille-i Akadémián: Georges Demeny (francia nyelven). Histoire du sport dans le Nord. Académie de Lille. [2010. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
• ↑ Olivier Poupion, 2002: Poupilon, Olivier. Léon Gaumont au Photo Club Rouennais (1897/1899), Histoire du cinéma à Rouen: les origines, 1892-1919 (francia nyelven). Rouen: O. Poupion, 38. o. (2002) 
• ↑ Életrajza a Bordeaux 2 egyetemen: Georges Demeny. 1850-1917 : l'éducation physique scientifique (francia nyelven). Documentation. Université Victor Segalem Berdeaux 2, 2007. október 30. [2010. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 17.)
• ↑ Bajomi Lázár Endre 1999: Bajomi, Lázár Endre (1999). „Georges Demény, a film magyar származású úttörője”. Filmspirál 5 (3), 1-3. o. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1416-1117. (Hozzáférés: 2013. április 4.)  
• ↑ Laurent Mannoni, 1994: Laurent Mannoni: Georges Demenÿ (1850-1917) (angol nyelven). Who's Who of Victorian Cinema. British Film Institute, 1994. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
• ↑ Georges Demenÿ előadása: Demeny, Georges, Gál Péter fordítása (1999). „A filmfelvevő- és vetítőgép eredete”. Filmspirál 5 (3), 4-29. o. ISSN 1416-1117. (Hozzáférés: 2013. április 4.)  
• ↑ A Cinematographes készülékismertetője: Chrono de poche (francia nyelven). Appareils. Cinematographes, 2008. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
• ↑ A Joinville-i Katonai Iskola története: L' École Militaire de Joinville (1852-1939) - Histoire (francia nyelven). Le bâton français. La Rose Couverte, 2012. [2012. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
• ↑ Dokumentumfilm Georges Demenÿ-ről: Georges Demeny et les origines sportives du cinéma (francia nyelven). Vidéothèque. Centre national de la recherche scientifique, 1998. május 19. (Hozzáférés: 2013. április 4.)

További információk

• Georges Demenÿ az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Georges Demenÿ testnevelés témájú digitalizált művei (12 db) a BIUM (Bibliothèque interuniversitaire de médecine et d'odontologie, Paris) honlapján (franciául)
• Filmösszeállítás Georges Demenÿ fonoszkópra készített képeiből. (franciául)
• A mozgókép technikája III. – Georges Demény a videopraktika.hu honlapján
• Georges Demeny Alice Guy Jr. blogja (franciául), (angolul)

Kapcsolódó szócikkek

• Film
• Filmművészet
• Francia filmművészet
• Kinematográf