Gotha G.IV

Gotha G.IV
Funkció	nehézbombázó
Gyártó	Gothaer Waggonfabrik
Sorozatgyártás	1916-1917
Gyártási darabszám	230[1]
Első felszállás	1916
Szolgálatba állítás	1917 március
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotha G.IV témájú médiaállományokat.

A Gotha G.IV a Gothaer Waggonfabrik által gyártott kétmotoros nagyhatótávolságú bombázógép volt az első világháború idején.

Fejlesztése

A Gothai Vagongyár már 1915 óta gyártott nagyméretű repülőgépeket, melyek a Hadsereg Főparancsnokságának stratégiai bombázóezredeinél részt vettek nagy hatótávolságú bevetéseken. A G.IV-es változatot Hans Burkhard repülőgéptervező fejlesztette ki a Gotha G.III-ból. A géptörzset furnérlemezzel borította, hogy tengerre való kényszerleszállás esetén még egy jó ideig a vízfelszínen tudjon maradni. A géptörzs egy olyan alagútszerű aknajáratot kapott, mely lehetővé tette a fedélzeti lövész számára a lefelé való kilövést. Néhány repülőgépnél egy további fedélzeti lövész számára egy negyedik géppuskát is elhelyeztek a pilóta és a bombakioldó közé.^[2] A G.III-nál landoláskor kifogásolt csekély oldalirányú stabilitást az alsó szárnyakon további csűrőlapok elhelyezésével javítottak. A G.III-hoz képest ezzel együtt is csak kis mértékben sikerült javítani a repülési teljesítményen.

1916 novemberében kapott a vagongyár egy 35 repülőgép legyártásáról szóló megrendelést, amit 1917 februárjában 50 gépre növeltek. További 100 darabot rendelt a repülőcsapatok felügyelete (Inspektion der Fliegertruppen - IdFlieg) az LVG-től (Luftverkehrsgesellschaft) és további 80 darabot a Siemens-Schuckert-Művektől. Az IdFlieg a licensz alapján gyártó üzemekkel a géptörzset erősebbre építtette. Mivel ettől a repülőgépek nehezebbek és egyben faroknehezebbek lettek, az LVG módosította a szárnyak hordfelületének elosztását, a Siemens-Schuckert ennek a problémának a kiküszöbölésére egy sor változtatást próbált eszközölni és a gépek egy részénél ehhez a tolólégcsavarokat húzólégcsavarokra cserélték. A Siemens egyik másik módosítása a Stoßfahrgestell volt, ami a motorgondolák alatt lévő kerekek kiegészítése volt egy újabb párral.

Mire az LVG és a Siemens-Schuckert az utolsó G.IV-eket legyártotta, azok már nem voltak alkalmasak a fronton való szolgálatra. Emiatt gyengébb teljesítményű Opel Argus As III vagy NAG C.III motorokat építettek beléjük, az anyaghiány miatt részben fakerekekkel látták el és iskolagépekként alkalmazták őket. A Siemens a későbbi gyártású G.V-ösnél az üzemanyagtartályokat már a géptörzsben helyezte el.

Háborús alkalmazása

Az első Gotha G.IV-eseket 1917 márciusában a Kagohl 1 alakulat kapta meg, melyet röviddel ezután Bogohl 3-ra kereszteltek át^[3] és Englandgeschwaderként vált ezután ismertté. Ennek az ezrednek a századai repültek bevetéseket 1917 májusától a „Türkenkreuz” hadművelet keretében nappali, és 1917 szeptemberétől éjszakai stratégiai bevetéseket London és Dél-Anglia ellen^[1] miután a megerősödött védelem és az emiatti magas veszteségek nem tették már lehetővé a nappali bevetéseket. A nagy távolságú bevetésekhez póttartályokkal is ellátták őket. Kísérletképpen az egyik repülőgépet 20 mm-es Becker-ágyúval szerelték fel, hogy csatarepülőgépként alkalmazva földi célpontok leküzdésére vessék be.

Az LVG által gyártott Gotha G.IV-es széria 40 példányába osztrák gyártmányú 230 lóerős Hiero-motorokat építettek be és Schwarzlose-géppuskákkal szerelték fel őket, ezeket 1918 áprilisáig az osztrák-magyar légjáró csapatoknak szállították le 08. típusszéria-jelöléssel. 1918 áprilisától a Piave mentén vetették be őket a 101G, 102G és 103G repülőszázadok (Flik) kötelékében. 1917 októberében állt szolgálatban a legtöbb G.IV-es, szám szerint 50 darab. 1917 szeptemberétől az erősebb Gotha G.V váltotta, de a G.IV-esek egészen 1918 augusztusáig szolgálatban maradtak.

A háború után

A háború után Németországnak a versailles-i békeszerződés alapján szét kellett bontania az összes Gotha-bombázóját. Egy 1917. augusztus 18-án a hollandiai Groningen mellett földre kényszerített G.IV-est repülőképes állapotba hoztak és Soesterbergben teszteket hajtottak végre vele. 1919-ben kiselejtezték.

Lengyel csapatok Posen mellett egy sérült G.IV-est találtak és kijavítása után 1920 áprilisától a 21. Eskadra Niszczycielska kötelékében harcba küldték a szovjetek ellen, 1920 nyarán alkatrészhiány miatt kényszerült a földre.

Technikai adatok

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gotha G.IV című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Enzo Angelucci, Paolo Matricardi: Die Flugzeuge. Von den Anfängen bis zum Ersten Weltkrieg. Falken-Verlag, Wiesbaden 1976, ISBN 3-8068-0391-9, (Falken-Handbuch in Farbe).
• Peter M. Grosz: The Gotha G.I–G.V. Profile Publications, Leatherhead 1966, (Profile Publications 115).
• Reinhard Keimel: Österreichs Luftfahrzeuge. Geschichte der Luftfahrt von den Anfängen bis Ende 1918. Weishaupt-Verlag, Graz 1981, ISBN 3-900310-03-3
• Günter Kroschel, Helmut Stützer: Die deutschen Militärflugzeuge 1910–1918. Lohse-Eissing, Wilhelmshaven 1977, ISBN 3-920602-18-8
• Kenneth Munson: Bomber. Überwachungs- und Aufklärungsflugzeuge. 1914–1919. Füssli, Zürich 1968, (Flugzeuge der Welt).
• Heinz Nowarra: Die Entwicklung der Flugzeuge 1914–1918. Lehmanns, München 1959.

Linkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Gotha G.IV témájú médiaállományokat.

• Fotók/Ismertető