Gustav Nachtigal

Gustav Nachtigal
Született	1834. február 23.[1][2][3][4] Eichstedt
Elhunyt	1885. április 20. (51 évesen)[3] Pálma-fok
Állampolgársága	porosz
Foglalkozása	felfedező író növénygyűjtő botanikus
Tisztsége	Reichskommissar (1884. október 7. – 1885. május)
Iskolái	Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald Luther Márton Tudományegyetem würzburgi Julius-Maximilian egyetem
Kitüntetései	Grande Médaille d'Or des Explorations (1876) Founder’s Medal (1882)[5]
Halál oka	fulladás
Sírhelye	Douala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Nachtigal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gustav Nachtigal (Eichstädt, 1834. február 23. – Pálma-foknál a tengeren, 1885. április 19/20.) német Afrika-utazó. Beutazta a Szahara keleti részét, emellett nagyban hozzájárult Kamerun és Togo német gyarmattá válásához.

Élete

Orvosi tanulmányait a hallei, würzburgi és greifswaldi egyetemen végezte.^[6] A porosz hadseregben szolgált mint katonai sebészorvos, de egészségi problémái miatt 1862-ben leszerelt, és a meleg éghajlatú Észak-Afrikában telepedett le.^[6] Egy ideig a tuniszi bég orvosa volt, kitűnően megtanult arabul, s megismerte az iszlám gondolkodás sajátosságait. Önmaga által választott arab neve Idrisz volt.

Egészsége megerősödött, s már éppen hazatérni készült 1868 végén, amikor I. Vilmos porosz király megbízta egy szaharai expedíció vezetésével. Az út célja Bornu fővárosa, a Csád-tó nyugati partjainak közelében fekvő Kukawa városa volt (ma Északkelet-Nigéria), ahol az expedíciónak a porosz állam ajándékait kellett átnyújtania Bornu sejkjének, I. Umarnak. Nachtigal elfogadta a felkérést, s tíztagú csapatával 1869. február 19-én indult el Tripoliból. Útjuk a fezzáni fővároson, Murzúkon át Tibesztibe vezetett, ahol fogságba kerültek, s csak 1870. április 18-án folytathatták útjukat, egy Murzúkból Kukawába tartó tevekaravánhoz csatlakozva. Végül sikeresen meg is érkeztek a bornui fővárosba, ahonnan – az ajándékok átadását követően – Nachtigal több kisebb felfedezőutat tett Bornu különböző részeibe, valamint Kanem és Bagirmi régiókba. Csaknem három esztendő elteltével, 1873. március 1-jén hagyták el Kukawát, végül a szudáni Vadai, Dárfúr és Kordofán régiók érintésével 1874 novemberében érkeztek meg Kairóba. Nachtigal ezt követően hazatért, és úti élményeit rendezte kiadás alá, amelynek első két kötete 1879-ben, illetve 1881-ben jelent meg (Sahara und Sudan: Ergebnisse sechsjährigen Reisen in Afrika).

1882-ben – röviddel azután, hogy Franciaország annektálta Tunéziát – Nachtigalt tuniszi német konzullá nevezték ki. 1884-ben Bismarck kancellár birodalmi megbízottként Nyugat-Afrikába küldte. Az út hivatalos célja a kereskedelmi lehetőségek feltérképezése volt, valójában Nachtigalnak a briteket megelőzve kellett előkészítenie Kamerun és Togo német gyarmattá válását. Nachtigal a briteket alig öt nappal megelőzve ért Togóba, és III. Mlapa törzsfőnökkel folytatott tárgyalása után, 1884. július 4-én német protektorátussá nyilvánította Togoföldet (Togoland). Ezt követően Kamerunba utazott, és a dualákkal egyeztetve július 14-én Kamerun is német protektorátussá lett. Nachtigal missziója sikeres teljesítését követően, az Európába vezető hajóúton, gümőkórban halt meg a libériai Pálma-fok közelében. Az elefántcsontparti Grand-Bassam városkájában temették el.

Korábbi szaharai úti beszámolójának harmadik kötete csak halála után, 1889-ben jelent meg.

Magyarul megjelent művei

• Szahara és Szudán; ford. Halász Gyula; Franklin, Bp., 1928 (Világjárók. Utazások és kalandok)

Források

• Gustav Nachtigal, Sahara and Sudan, New York, Barnes & Noble, 1971, bevezető (IX–X. o.)
• James Stuart Olson, Robert Shadle, Historical dictionary of the British Empire, Westport, Greenwood Press, 1996
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 429. o. ISBN 963-9257-09-5  

Jegyzetek