Heptarchia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Anglia történelme
A Brit-sziget őstörténete	(43 előtt)
Britannia provincia	(43–410)
Az angolszász Anglia	(410–1066)
A normannkori Anglia	(1066–1154)
Plantagenet-ház	(1154–1485)
Tudor-ház	(1485–1603)
Stuart-ház	(1603–1714)
Egyesült Királyság	(1707 után)

A heptarchia az ókor végén, a középkor elején a Brit-szigeten lévő hét önálló királyság összefoglaló neve. Később ezek az országok egyesültek, s így jött létre Anglia. (A mai Skócia és Wales területén is több kisebb királyság osztozkodott ebben az időben.) A fogalom legrégebbi leírt alakja a 12. századból Henry of Huntingdon történetírótól származik, de csak a 16. században vált széleskörűen elterjedtté.

Megállapodás szerint ezt a kifejezést a területen 450 és 850 között létrejött országokra, s erre az időszakra használják, a Britannia felszabadulásától a királyságok egyesítéséig, amit Æthelstan wessexi király fejezett be.

A heptarchia szó arra utal, hogy a mai felfogás szerint hét királyság alkotta az Angol Királyság alapját. Ezek a következők voltak: Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex és Wessex. Ez a korszak valószínűleg addig tartott, míg a királyságok el nem kezdtek nagyobb egységekbe szerveződni, de ezeknek az átalakulásoknak a pontos ideje vitatható. A megegyezés szerinti időszakon belül is hol Northumbria, hol Mercia, hol pedig Wessex uralkodói gyakoroltak nagyobb területen befolyást. Még Edwy és Edgar uralkodása idején (955–975) is léteztek kisebb önálló királyságok.

Valójában a heptarchia megszűnése egy hosszabb ideig tartó folyamat eredménye volt. A 9. században a vikingek lehetővé tették egy dán kolónia létrehozását. A közös ellenség elleni közös fellépés szükségességét nagyjából akkor ismerték fel, mikor Nagy Alfréd megállította a dánok előretörését a 9. században, s mint a csapatok vezére, egyre nagyobb szerepet játszott a többi királyság életében is. Az őt követő wessexi uralkodók, mint az ő leszármazottai, egyre inkább erőltették az egységes királyság létrejöttét, s mindvégig szűkítették a királyok hatáskörét, míg végül jelentéktelenné lettek.

Valószínű, hogy néhány királyság (nevezetesen Essex és Sussex) a többi királyságtól eltérő státusszal rendelkezett. Tehát a hét királyság egységén kívül egyéb politikai közösségek is megjelentek, melyek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint addig a tudósok ezt gondolták. Ilyenek voltak Bernicia és Deira Northumbrián belül, vagy a Lindseyi Királyság a mai Lincolnshire, Hewicce Midland területén. További nagyobb önállósággal rendelkező területek voltak:

• Magonsaete vagy Magonset Merciában
• Wihtwara a Wight-szigeten
• Cantwara Kentben
• Haestingas a mai Hastings környékén

Jelenleg a heptarchia fogalmát már a történészek körében sem gyakran használják, mert a 20. század elejétől úgy érzik, nem írja le teljesen pontosan azt az időszakot, amire használni szokták. Ennek ellenére Anglia fejlődésénél, kialakulásánál még gyakran használják hivatkozásnak.