Hosszúlovászi mészárlás

Hosszúlovászi mészárlás
Térkép
Hosszúlovászi mészárlás (Horvátország)
Hosszúlovászi mészárlás
Hosszúlovászi mészárlás
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 33″, k. h. 19° 10′ 08″45.2258, 19.16945.225800°N 19.169000°EKoordináták: é. sz. 45° 13′ 33″, k. h. 19° 10′ 08″45.2258, 19.16945.225800°N 19.169000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúlovászi mészárlás témájú médiaállományokat.
Horvátországi háború

Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1  · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode

Minden fontos esemény időrendben · Szerbiai horvátüldözések

Sablon:Horvátországi háború hadjárat
  • m
  • v
  • sz

A hosszúlovászi mészárlás (horvátul: Pokolj u Lovasu, szerbül: Масакар у Ловасу) 1991. október 10. és 18. között, a horvátországi háború idején Hosszúlovász község 70 horvát etnikumú polgári lakosának meggyilkolása volt. A gyilkosságok október 10-én, a falunak a horvátországi szerb erők és a Dušan Silni félkatonai csoport által támogatott Jugoszláv Néphadsereg (JNA) általi megszállása során és közvetlenül azt követően kezdődtek két nappal azután, hogy Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától. A megszállás a vukovári csata idején történt, mivel a JNA igyekezett megszilárdítani ellenőrzését Vukovár városát körülvevő terület felett. A polgári lakosság meggyilkolása és bántalmazása október 18-ig folytatódott, amikor a civilek egy csoportját őrző csapatok fegyverrel kényszerítették őket egy aknamezőre, majd tüzet nyitottak rájuk.

Miután a horvátországi szerb erők, a JNA, és a félkatonai erők megerősítették az ellenőrzésüket a faluban, a horvát lakosságnak fehér karszalagot kellett viselnie, és fehér lepedővel meg kell jelölnie házait. A lovászi templomot felgyújtották, 261 házat kifosztottak és leromboltak, 1341 civil pedig kénytelen volt elhagyni otthonát. Az áldozatok holttestét 1997-ben egy tömegsírból és tíz, egyes sírból emelték ki. Hosszúlovászt a háború után újjáépítették, de a háború előttihez képest lakosságszáma harmadával csökkent.

Slobodan Milošević szerb elnök és Goran Hadžić, a horvátországi szerbek magas rangú tisztviselője ellen a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) vádiratában szerepel Hosszúlovász megszállása, civil lakosságának meggyilkolása és kiűzése, továbbá, hogy a szakadár régiót a Kelet-Szlavóniai, Baranyai és Nyugat-Szerémségi Szerb Autonóm Terület részévé nyilvánították, azonban Milošević és Hadžić is meghalt, mielőtt tárgyalásuk befejeződhetett volna. A szerb hatóságok egy négyfős csoportot bíróság elé állítottak és elítéltek a gyilkosságokért, de 2014-ben egy fellebbezést követően újratárgyalást rendeltek el. Horvátország a gyilkosságokkal kapcsolatban 17 személy ellen emelt vádat, bár közülük csak kettő állt a hatóságok rendelkezésére. Egyiküket felmentették, a másikat pedig alkalmatlannak nyilvánították a tárgyalásra.

Előzmények

1990-ben a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak Horvátországban. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást.[1] 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.[2]A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein[3], valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott.[4] 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.[5]

A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után[6] maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították,[7] és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult.[8] A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett.[9] A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.[10]

1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult,[11] majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét.[12] A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án[13] lépett hatályba.[14] Mivel a Jugoszláv Néphadsereg egyre inkább támogatta a SAO Krajinát, ezzel a horvát rendőrség nem tudott megbirkózni. Így 1991 májusában megalakult a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG).[15] Horvátország haderejének fejlődését hátráltatta az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója,[16] miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott, augusztus 26-án kezdődött a vukovári csata.[17]

A gyilkosságok

Ahogy a JNA jelentős új egységeket vezényelt a vukovári csatába, köztük a 453. gépesített dandárt, az 1. Proleter gárda gépesített hadosztályt és a 252. páncélos dandárt,[18] a fegyveres összecsapások Kelet-Szlavóniában is fokozatosan felerősödtek,[19] A csata kezdeti szakaszában Vukovár városától délkeletre a JNA számos horvát falut (köztük Hosszúlovászt is) bekerített.[20] 1991. szeptember végén a térség legkeletibb horvát állásai a Csótnémeti–Illyefő–Hosszúlovász és a falvakat összekötő vonal mentén húzódtak. Ezeket a 3. gárdadandár 2. zászlóalja és a 109. gyalogdandár védte.[21]

Október 1-jén, miután a JNA átvette a Berzétemonostor–Valkószentmária–Bogdánfalva–Vukovár út ellenőrzését, a 3. gárdadandár 2. zászlóalját és a 109. gyalogdandárt, hogy visszaállítsák a horvát ellenőrzést a Vinkovce és Vukovár közötti útvonalon, Vukovártól délre helyezték át.[18] A JNA megbízta a 2. Proleter gárda gépesített dandárt, hogy tisztítsa meg a horvát erőktől a Hosszúlovásszal a középpontjában kialakult beékelődést.[22] A JNA-t a Dragoslav Bokan vezette „Dušan Silni” szerb félkatonai alakulat és a Szerb Nemzeti Megújulás Pártja,[23] valamint a horvátországi szerb területvédelmi erők támogatták.[24]

Lerombolt lovászi templom 1991. októberében

A félkatonai szervezetek és a területvédelmi erők által támogatott JNA október 10-én reggel ellenállás nélkül vonult be Hosszúlovászra.[24] Az eseményekben részt vevő egyik félkatonai szervezet bírósági vallomása szerint a Lovász ellen vonuló csapatoknak azt mondták, hogy a falu védelmében 300-400 ZNG katonára számítsanak. Miután a támadó erők behatoltak a faluba, a csapatok több órán keresztül folytatták a gránátok dobását és a házakra történő véletlenszerű lövöldözést.[25] A támadás során 22 civilt öltek meg otthonaikban vagy a házak hátsó udvaraiban.[25][26] A falu bevételét követően a horvát civileknek fehér karszalagot kellett viselniük, házaikat pedig fehér lepedővel jelölték meg.[27] A megjelölt házakat a TO és a félkatonai csoportok kifosztották és felgyújtották.[24] A falu feletti ellenőrzést Ljuban Devetaknak, és az általa írányított „Dušan Silni” félkatonai szervezetnek adták át.[27] Devetakot falu parancsnokának nevezték, [28] de az egész régiót továbbra is a JNA irányította.[29] A következő héten a félkatonai szervezetek és a szerb területvédelmi csapatok a rögtönzött fogolytáborokban további 23 civilt öltek meg.[30] A rögtönzött táborokat a foglyok kínzására és bántalmazására is használták, ahol többek között háborús nemi erőszakot követtel el,[25] amely 18 civilnek okozott súlyos sérüléseket.[31]

Megemlékezés az egykori aknamező helyén álló keresztnél

Október 17-én minden 18 és 60 év közötti férfit megjelenésre köteleztek, majd egyik napról a másikra őrizetbe vették őket azzal az ürüggyel, hogy előző este valaki lövést adott le a faluban. Azon az éjszakán a fogvatartottakat megverték és más módon bántalmazták. Körülbelül 20 főt reggel elengedtek, a többiekkel pedig közölték, hogy szőlőszüretre viszik őket. A civilek katonai kísérettel sétáltak ki a faluból.[32] Az egyik civilt az őrök még azelőtt megölték,[33] mielőtt a csoport elérte volna a Vukovár–Felsőtárnok út 1–2 km-re levő egy pontját, ahol fegyverrel egy lóhereföldre vezényelték őket. A férfiaknak azt mondták, hogy fogják meg egymás kezét, és lábukkal söprő mozdulatokat tegyenek maguk előtt.[32] A JNA korábban taposóaknákat helyezett el a mezőn.[34] A szerencsétlenek több aknát indítottak be, miközben a civil foglyokat őrző katonák is lőttek a terepen tartózkodó férfiakra. A túlélők ezután kénytelenek voltak összeszedni a halottakat és a sérülteket, és eltakarítani a megmaradt aknákat.[32] Az aknamezőre kényszerült 50 civil közül 21-en az aknamezőn haltak meg.[35] Az aknarobbanásban vagy lövöldözésben megsebesült személyek száma különböző jelentések szerint 14 vagy 15 volt.[36][37] Október 17. és november 3. között a szerb erők további 28 civilt öltek meg,[38] majd november végéig további három civilt öltek meg a faluban.[39] 1991 októbere és novembere között mintegy 90 horvát és más nem szerb civilt öltek meg a szerb erők, vagy tűntek el[38]

Következmények

Közvetlenül a falu JNA és a félkatonai szervezet általi birtokbavétele után 1341 civil volt kénytelen elhagyni Hosszúlovászt. A helyi római katolikus Szent Mihály templomot felgyújtották és 261 házat megsemmisítettek.[40] 1995-ben létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémségi Átmeneti Adminisztrációja (UNTAES) és létrejött a horvát hatóságok, valamint a régióban élő horvátországi szerbek közötti Erdődi megállapodás a régióban a horvát ellenőrzés fokozatos visszaállításáról.[41] 1997. június 2-án az ENSZ szakértői megkezdték a hosszúlovászi tömegsírból az áldozatok exhumálását.[42] A tömegsírból végül hatvannyolc holttest került elő, köztük a Lovászban meggyilkoltak holtteste, ezem kívül egyéni sírokból további tíz holttest került elő. Az exhumált áldozatokat 1998. március 21-én temették újra.[43] A tömegsír helyén 1999. május 27-én a civil áldozatok emlékére emlékművet,[44] az aknamező helyén pedig azt jelölő keresztet állítottak.[36] A közeli Jelaš-erdőben három egyéni sír mellett egy másik tömegsírt is felfedeztek, amely hat ember holttestét tartalmazta. A többi temetkezési helyhez hasonlóan az ott eltemetett áldozatok között voltak lovásziak, valamint a környéken máshol megöltek is.[45] Hosszúlovászt a háború után újjáépítették, de népessége kb. egyharmadára esett vissza a háború előtti szinthez képest.[46]

A meggyilkolt áldozatok emlékfala

A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) a Milošević elleni vádiratba belefoglalta a Hosszúlovászban 1991 októberében elkövetett háborús bűnöket is.[47] Milošević pere 2002. február 12-én kezdődött, de Milošević 2006 márciusában meghalt, mielőtt még ügyében ítélet született volna.[48]

1994-ben és 2004-ben a horvát hatóságok összesen 17 személy ellen, köztük Devetak ellen, két külön eljárást indítottak, és vádat emeltek ellenük népirtás és Hosszúlovász polgári lakossága ellen elkövetett háborús bűnök vádjával. A csoportban tizenöt személy esetében távollétükben tartották tárgyalást. 2009-ben megkezdték az eljárást Milan Tepavac és Ilija Vorkapić ellen is, akik viszont a horvát hatóságok rendelkezésére álltak. Az egy évvel későbbi tárgyaláson Tepavacot alkalmatlannak ítélték a bíróság elé állításra, Vorkapićot pedig 2012-ben felmentették.[49]

A szerb hatóságok a Hosszúlovászben elkövetett háborús bűnökkel több, a kelet-szlavóniai szerb hatóságokkal kapcsolatban álló személyt is megvádoltak, akik közül négyen a JNA tisztjei, hatan pedig a „Dušan Silni” félkatonai szervezet korábbi tagjai voltak. A per 2008-ban kezdődött.[50] 2012-ben a csoportot 70 horvát civil meggyilkolásáért összesen 128 év börtönbüntetésre ítélték. Devetak 20 év börtönt kapott, míg a többiek négytől tizennégy évig terjedő börtönbüntetést kaptak. 2014-ben azonban a fellebbviteli bíróság új eljárást rendelt el.[51]

Az ICTY vádat emelt Goran Hadžić, a kelet-szlavóniai régió horvát szerb politikai vezetője, a horvátországi szerbek által a térségben korábban kikiáltott, majd a Krajinai Szerb Köztársaságba beolvadt Kelet-Szlavóniai, Baranyai és Nyugat-Szerémségi Autonóm Terület kormányának vezetője ellen is. A vádak közé tartozott az üldöztetés, a megsemmisítés, a gyilkosság, a bebörtönzés, a kínzás, az embertelen cselekmények és a kegyetlen bánásmód, a deportálás, a lakosság erőszakos áttelepítése, a szándékos megsemmisítés és a tulajdon kifosztása.[52] Hadžić 2016 júliusában halt meg, még mielőtt a tárgyalás befejeződhetett volna.[53]

Jegyzetek

  1. ↑ Hoare 2010, 117. o.
  2. ↑ Hoare 2010, 118. o.
  3. ↑ The New York Times 19 August 1990.
  4. ↑ Woodward 1995, 170. o.
  5. ↑ Hoare 2010, 118–119. o.
  6. ↑ Ramet 2006, 384–385. o.
  7. ↑ a b Hoare 2010, 119. o.
  8. ↑ Sell 2002, 373. o.
  9. ↑ The New York Times 3 March 1991.
  10. ↑ The New York Times 2 April 1991.
  11. ↑ The New York Times 3 March 1991
  12. ↑ The New York Times 26 June 1991
  13. ↑ Narodne novine 8 October 1991
  14. ↑ The New York Times 29 June 1991
  15. ↑ EECIS 1999, 272–278. o.
  16. ↑ The Independent 10 October 1992.
  17. ↑ UNSC 28 December 1994, Section III.
  18. ↑ a b Marijan 2002a, 381. o.
  19. ↑ Marijan 2002a, 369. o.
  20. ↑ CIA 2002, 213. o.
  21. ↑ Marijan 2002a, 378. o.
  22. ↑ Marijan 2002b, 57. o.
  23. ↑ Thomas & Mikulan 2006, 43. o.
  24. ↑ a b c Cencich 2013, 96. o.
  25. ↑ a b c Nacional, 2008. április 17..
  26. ↑ Jutarnji lista 2014. január 9..
  27. ↑ a b Nacional 2008. április 17..
  28. ↑ Rupić 2007, 439. o.
  29. ↑ Armatta 2010, 166–167. o.
  30. ↑ J utaranji list 2014. január 9..
  31. ↑ CFPNVHR 2013. november 28..
  32. ↑ a b c Hedl 2006, 2–3. o.
  33. ↑ ICTY 2002. október 23., item 52.
  34. ↑ Nemzetközi 2008. április 17..
  35. ↑ ICTY, 2002. október 23., item 52.
  36. ↑ a b Index.hr, 2003. október 18..
  37. ↑ CFPNVHR 28 2013. november.
  38. ↑ a b Rekom mreža pomirjena:Lovas. (Hozzáférés: 2022. május 17.)
  39. ↑ Jutarnji list 2014. január 9..
  40. ↑ Večernji list 2013. október 10..
  41. ↑ Ramet & Matić 2007, 46. o.
  42. ↑ RFE/RL, 1997. június 4..
  43. ↑ HR Vukovár 2013. március 21..
  44. ↑ MVA.
  45. ↑ MVA 2013. október 14..
  46. ↑ DW 2013. november 7..
  47. ↑ ICTY 2002. október 23., 36. tétel.
  48. ↑ ICTY 2006, 7–8. o.
  49. ↑ CFPNVHR, 2013. november 28..
  50. ↑ B92, 2008. április 17..
  51. ↑ B92 2014. január 9..
  52. ↑ ICTY, 2011. július 22., 8–16. o.
  53. ↑ ICTY 2014, 1–2. o.

Források

Könyvek
  • Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0 
  • Bax, Mart. Barbarization in a Bosnian Pilgrimage Center, Neighbors at War: Anthropological Perspectives on Yugoslav Ethnicity, Culture, and History. University Park, Pennsylvania: Penn State Press, 187–202. o. (2000). ISBN 9780271044354 
  • Bieber, Florian. The Role of the Yugoslav People's Army in the Dissolution of Yugoslavia: The Army Without a State?, State Collapse in South-Eastern Europe: New Perspectives on Yugoslavia's Disintegration. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press, 301–332. o. (2008). ISBN 9781557534606 
  • szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991–1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press, 230–271. o. (2009). ISBN 978-1-55753-533-7 
  • Cencich, John R.. The Devil's Garden: A War Crimes Investigator's Story. Lincoln, Nebraska: Potomac Books (2013). ISBN 978-1-61234-172-9 
  • Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 9780160664724. OCLC 50396958 
  • Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5 
  • Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
  • Democratic Transition in Croatia: Value Transformation, Education & Media. College Station, Texas: Texas A&M University Press (2007). ISBN 978-1-58544-587-5 
  • Marijan, Davor. Smrt oklopne brigade (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Zoro (2002b). ISBN 953-6296-17-9 
  • Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8 
  • Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990. – 1995. – Dokumenti, Knjiga 1. [archivált változat]. Zagreb, Croatia: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata (2007). ISBN 978-953-7439-03-3. Hozzáférés ideje: 2022. november 27. [archiválás ideje: 2016. november 26.] 
  • The Yugoslav Wars (1): Slovenia & Croatia 1991–95. Oxford, England: Osprey Publishing (2006). ISBN 978-1-84176-963-9 
Szakcikkek
  • Marijan, Davor (2002. szeptember 30.). „Bitka za Vukovar 1991” (horvát nyelven). Scrinia Slavonica, Slavonski Brod, Croatia 2 (1), 367–402. o, Kiadó: Croatian Historical Institute – Department of History of Slavonia, Srijem and Baranja. ISSN 1332-4853.  
Tudósítások
  • Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • „Beograd: Ukinuta presuda za ubojstvo 70 civila u Lovasu”, Jutarnji list , 2014. január 9.. [2014. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. november 27.) (horvát nyelvű) 
  • Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • „More Bodies Found Near Vukovar”, Szabad Európa Rádió, 1997. június 4. 
  • Novo suđenje za zločine u Lovasu (szerb nyelven). B92, 2014. január 9.
  • „Obilježena 22. obljetnica okupacije Lovasa”, Večernji list , 2013. október 10. (horvát nyelvű) 
  • Podsjećanje na stradavanje mještana Lovasa u minskom polju (horvát nyelven). Index.hr, 2003. október 18.
  • „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Šimičević, Hrvoje. „Optuženi priznao masakr u Lovasu, ali tvrdi da nije sudjelovao”, Nacional (hetilap) , 2008. április 17.. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. november 27.) (horvát nyelvű) 
  • Sudetic, Chuck. „Croats Concede Danube Town's Loss”, The New York Times , 1991. november 18.. [2013. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Tešija, Vuk: Lovas – općina koja je spremno ušla u Europsku uniju (horvát nyelven). Deutsche Welle, 2013. november 7.
  • Trial into Lovas massacre under way. B92, 2008. április 17.
  • Vrdoljak, Jasenka: 15. obljetnica pokopa u Lovasu (horvát nyelven). Horvát Rádió Vukovár, 2013. március 21. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 27.)
Egyéb források
  • Case Information Sheet – Kosovo, Croatia & Bosnia (IT-02-54) Slobodan Milošević. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2006
  • Case Information Sheet (IT-04-75) Goran Hadžić. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2014
  • Crime in Lovas. Centre for Peace, Non-Violence and Human Rights, 2013. november 28. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 27.)
  • Hedl, Drago (2006. február 1.). „The Hague – Vukovar – Belgrade”. Justice in Transition, Belgrade, Serbia (3), Kiadó: Republic of Serbia – Office of the War Crimes Prosecutor. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1452-239X. (Hozzáférés: 2022. november 27.)  
  • Obilježavanje mjesta masovnih grobnica (horvát nyelven). Horvát Veteránügyi Minisztérium. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  • (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine d.d.. ISSN 1333-9273.  
  • Otkrivanje spomen-obilježja mjesta masovne grobnice "Šuma Jelaš" i posljednji ispraćaj 11 Sotinjana (horvát nyelven). Ministry of Veterans' Affairs (Croatia), 2013. október 14. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  • The Prosecutor of the Tribunal Against Goran Hadžić – First Amended Indictment. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2011. július 22.
  • The Prosecutor of the Tribunal Against Slobodan Milosevic – Second Amended Indictment. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2002. október 23.
  • The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lovas killings című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • történelem Történelemportál
  • Horvátország Horvátország-portál