Houses of the Holy

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Led Zeppelin Houses of the Holy
nagylemez
Megjelent	1973. március 28.
Felvételek	Stargroves és Headley Grange (The Rolling Stones Mobile Studio), Hampshire Island Studios, London Keverés: Olympic Studios, London Electric Lady Studios, New York 1972. január–augusztus
Stílus	Hard rock Folk-rock
Nyelv	angol
Hossz	40 perc 53 mp
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Jimmy Page
Kritikák
AllMusic link Rolling Stone link Robert Christgau (A-) link
Led Zeppelin-kronológia
Led Zeppelin IV (1971) Houses of the Holy (1973) Physical Graffiti (1975)
Sablon • Wikidata • Segítség

1973. március 28-án jelent meg a Led Zeppelin ötödik albuma, a Houses of the Holy. A címet azoknak a rajongóknak ajánlották, akik elmentek a koncertekre; a koncertek helyszíneit hívták „Houses of the Holy – Szent házak”-nak. A "D'yer Mak'er" egy reggae stílusú dal, melynek címe egy szójátékra épül: „My wife's been to the West Indies.” „Jamaica?” „No, she went of her own accord.” Szó szerint ezt jelenti: „A feleségem a karibi szigeteken volt.” „Jamaicában?” „Nem, önszántából ment.” Ahogy az angolok Jamaica nevét kiejtik, az nagyon hasonlít a „Did you make her? – Te küldted oda?” szlenges változatához. Az első oldalt a "The Crunge" zárja, egy funkos tisztelgés James Brown előtt. Az album záródalát, a "The Ocean"-t szintén a „rajongók tengerének” ajánlották.

Az album borítóját Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című regényének befejezése ihlette. Tulajdonképpen több képből álló kollázs, melyek az észak-írországi Óriások útján (Giant's Causeway) készültek. A borítót a Hipgnosis tervezte, a csoport gyakran dolgozott a Pink Floyddal. A fotózás egy hétig tartott, de egyik reggel sem jártak sikerrel. A nap sosem sütött ki, végig esett az eső vagy nagyon be volt borulva az ég, a legtöbb modellt pedig nem is használták. A fotózások eredménye nem volt kielégítő, de néhány színezési eljárással egy varázslatos borítót sikerült készíteni. A boltokba csomagolópapírban került az album, hiszen a képen meztelen gyerekek szerepelnek; Spanyolországban és az USA néhány déli államában még így is betiltották.

Az album fordulópontot jelentett a Led Zeppelin stílusában. A gitárriffek keményebbek lettek, a blues hatása elmúlt, a szövegekben pedig egyre nagyobb szerepet kapott a misztika.

Felvettek egy "Houses of the Holy" című dalt is, de ez csak az 1975-ös Physical Graffitin jelent meg.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 149. helyet érte el, 2020-ban pedig 278. helyen volt.^[1]

Az album dalai

1. "The Song Remains the Same" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:30
2. "The Rain Song" (Jimmy Page – Robert Plant) – 7:39
3. "Over the Hills and Far Away" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:50
4. "The Crunge" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 3:17
5. "Dancing Days" (Jimmy Page – Robert Plant) – 3:43
6. "D'yer Mak'er" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:23
7. "No Quarter" (John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 7:00
8. "The Ocean" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:31

Közreműködők

• Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, vokál, producer
• Robert Plant – ének, szájharmonika
• John Paul Jones – basszusgitár, orgona, billentyűs hangszerek, vokál
• John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Produkció

• Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
• Andy Johns – hangmérnök, keverés (7)
• Keith Harwood – keverés
• Hipgnosis – borítóterv
• Aubrey Powell – borítókép
• Peter Grant – produkciós vezető

Lásd még

Jegyzetek