Humphrey Stafford, Buckingham hercege

Humphrey Stafford
Buckingham 1. hercege
A herceg William Bond ábrázolásában
Buckingham 1. hercege Stafford 6. grófja
Uralkodási ideje
1444 – 1460. július 10.
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Stafford family
Született	1402. augusztus 15. Stafford
Elhunyt	1460. július 10. (57 évesen) Northampton
Nyughelye	Rray Friars
Édesapja	Edmund Stafford
Édesanyja	Gloucesteri Anna
Testvére(i)	Henry Bourchier, 1st Earl of Essex Thomas Bourchier John Bourchier, 1st Baron Berners Lady Anne Stafford
Házastársa	Anne Neville
Gyermekei	Humphrey Henry Edward Catherine George William John Joan Anne
A Wikimédia Commons tartalmaz Humphrey Stafford témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az angol Humphrey Stafford (Stafford, 1402. augusztus 15. – Northampton, 1460. július 10.) Buckingham 1. hercege volt, aki VI. Henrik angol király oldalán részt vett a rózsák háborújában.^[1]

Családja

Apja Edmund Stafford, Stafford 5. grófja, anyja III. Eduárd angol király unokája, Gloucesteri Anna volt, aki egyedüli örököse volt apjának. Stafford egyéves korában apja elesett a Shrewsbury csatában, így megörökölte grófi címét. 1424-ben feleségül vette Anne Neville-t, aki tíz gyereket szült neki.

Pályafutása

1420–1421-ben Franciaországban szolgált, majd V. Henrik angol király lovaggá ütötte. Alig 22 évesen már tagja volt VI. Henrik tanácsának. 1429-ben megkapta a térdszalagrendet, majd a franciaországi angol csapatok parancsnoka és Párizs kormányzója lett. Miután Bedford váltotta, Normandia parancsnoka lett. 1431-ben Perche őrgrófja lett, majd egy évvel később visszatért Angliába.^[2]

1436-ban részt vett egy rövid hadjáratban Flandriában. Anyja halálát követően, 1438 októberétől Buckingham grófi címét viselte. 1439 júniusában tagja volt a franciákkal béketárgyalást folytató angol küldöttségnek. 1442-ben Calais kapitányának nevezték ki. 1444. szeptember 14-én megkapta a buckinghami herceg címét. 1445–1446-ban vezető szerepet vitt a béketárgyalásokon.^[2]

1450-ben, a Jack Cade-lázadás összeomlása után részt vett a felkelők tárgyalásain Rochesterben. Ugyanebben az évben Dover és Queenborough várának, valamint Cinque kikötőinek felügyelője lett. Calais-i posztján Edmund Beaufort, Somerset hercege váltotta 1451-ben. Somerset és Plantagenet Richárd yorki herceg vitájában egyértelműen az előbbi oldalára állt. Ő mutatta meg az újszülött Eduárd herceget apjának, VI. Henriknek.^[2]

Megbízható támogatója volt Anjou Margit angol királynénak a York elleni küzdelmében. Az első Saint Albans-i csata előtt nem támogatta Somersetnek azon javaslatát, hogy nyílt terepen ütközzenek meg. Úgy gondolta, hogy York nem támad rá a királyra, ezért azt tanácsolta, menjenek tovább Saint Albansbe. VI. Henrik rá hallgatott.^[3] Az ütközetben megsebesült az arcán, és a királlyal együtt fogságba esett.

York második régenssége idején közreműködött az ügyek intézésében, és eltávolodott a királynétól, de végül ismét szövetséget kötöttek. Amikor az ellenségeskedés ismét feltámadt a York-párt és a Lancaster-párt között, a király seregének vezetőjeként ott volt a ludfordi hídnál, amelyet ellenállás nélkül adtak fel a lázadó csapatok.^[2] Az 1460. július 10-ei northamptoni csatában a Lancaster-sereget vezette. Amikor Warwick előreküldte egy emberét, hogy a nevében a királlyal tárgyaljon, Buckingham hercege ezt nem engedte, mondván: "Warwick grófja nem jelenhet meg a király előtt, ha mégis megteszi, meghal".^[4] A csatában Buckingham elesett, Grey Friarsnál temették el.

Jegyzetek

Források

• ↑ John Gillingham: John Gillingham. A rózsák háborúja. Kossuth Kiadó (1985). ISBN 963-09-2593-1. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. 
• ↑ WOR: The Battle of Northampton [archivált változat]. War of the Roses. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. [archiválás ideje: 2012. július 5.] 
• ↑ Oxford Dictionary: Humphrey Stafford [archivált változat]. Oxford Dictionary of National Biography. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. [archiválás ideje: 2016. január 7.] 
• ↑ Luminarium: Humphrey Stafford, 1st Duke of Buckingham. Luminarium. Hozzáférés ideje: 2019. február 27.