Huszárik Zoltán

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Huszárik Zoltán
Huszárik Zoltán domonyi bronz szobra{{-}}(Fotó:Horváth Adrienne
Született	Huszárik József Zoltán 1931. május 14.[1][2][3] Domony Magyarország[4]
Elhunyt	1981. október 15. (50 évesen)[1][2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Melczer Annamária Móger Ildikó (1975. június 2. – )[5]
Élettársa	Nagy Anna
Gyermekei	egy gyermek: Huszárik Kata (1971) (édesanyja Nagy Anna)
Foglalkozása	filmrendező grafikusművész tervezőgrafikus forgatókönyvíró rendező képzőművész színész
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (1960)
Kitüntetései	Balázs Béla-díj (1973) Kossuth-díj (1990)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszárik Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Huszárik Zoltán (született Huszárik József Zoltán; Domony, 1931. május 14. – Budapest, 1981. október 14.) Balázs Béla-díjas és posztumusz Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, grafikus. Lánya Huszárik Kata Jászai Mari-díjas színésznő.

Életpályája

Domonyban született. Mindössze kétéves volt, amikor édesapja meghalt. A József nevet középiskolás korában hagyta el^[6] („…a Józsefet átadtuk az elmúlásnak, vagy inkább az emlékeinknek” – írta későbbiekben édesanyjának). Gimnáziumi tanulmányait Aszódon, a Petőfi Sándor nyolcosztályos gimnáziumban végezte. Tanárai nagy hatással voltak rá, mint például Schéner Mihály festő. Innen három helyre is sikeresen felvételizett: a szegedi orvosi karra, a Képzőművészeti Főiskolára, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára. Ő ez utóbbit választotta, ahova 1950-ben vették fel, azonban – a család minden alapot nélkülöző kuláklistára kerülése miatt – 1952-ben eltávolították. 1959-ig járta sajátos, tehetségéhez méltatlan, de a művészetét mégis érlelő kálváriáját: volt földműves a szülőfalujában, olajbányász Bázakerettye olajmezőin, dekoratőr az ikladi Ipari Műszergyárban, dolgozott a Borsod megyei Tanács művészeti előadójaként is, majd 1957 után már megengedték, hogy világosító legyen a filmgyárban. Részt vett a városligeti Vajdahunyad várának restaurálásában, illetve közreműködött több rajzfilm elkészítésében (pl. A két bors ökröcske, 1955).

„	Az Elégiának számomra az a legnagyobb haszna, hogy a forgatás során olyan kollektívát sikerült kialakítanunk Tóth János operatőrrel, Durkó Zsolt zeneszerzővel, Morell Mihály vágóval és Csonka Ferenc hangmérnökkel, amely – ha új filmet rendezhetek – állandó marad.	”
– Huszárik Zoltán (Forrás: mma.hu)

1959-ben visszatérhetett a főiskolára (negyedéves hallgatóként rehabilitálták), Máriássy Félix legendás osztályába. Vizsgafilmje a Játék volt, mellyel azonnal kitűnt. Leonardo Fioravanti, a római filmfőiskola (Centro Sperimentale di Cinematografia(wd)) akkori igazgatója is felfigyelt rá – ennek köszönhette, hogy elfogadtákő 1961-ben szerzett filmrendezői diplomáját. Első alkotásai rövidfilmek voltak, már ezek érett művészt, kifejező képi megoldásokat mutattak. Egyik (újra)alapítója volt – elsősorban évfolyamtársaival – a fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának.^[7] Itt készítette el az Elégia című rövidfilmjét, ami a kiugrást jelentette számára 1965-ben. Egy újfajta filmes látásmódot teremtett, amellyel elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját. Első játékfilmjével, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen megidéző Szindbáddal (1971) a kortárs filmművészet halhatatlanjai közé emelkedett. Mindkét nagy sikerű film - ahogy többi alkotása is – egy filmtörténeti korszakban alkotók páratlan együttműködésén is alapult, amiben Huszárik Zoltán személyisége és sorsa is megnyilatkozott.

Huszárik Zoltán műveiben gyakran és nyomatékosan megjelenik az elmúlás gondolata, a halál. Asszociációkra építve vált ki erős érzelmi hatást a nézőben. Ezt a motívumvilágot dolgozza fel az 1977-ben készült A piacere (Ahogy tetszik) rövidfilm is, amely Major János sírkőfelvételeinek hatására^[8] született. Utolsó alkotásában, a Csontváry című filmben a különcnek tartott festőzseni és saját művészi portréját, hitvallását formálta eggyé, sajátos módon ábrázolva a művészegyéniség és a kor viszonyát.

Képi kultúráját, grafikus művészetét színház- és filmdíszlettervezőként is alkalmazta saját filmjeiben és könyvek illusztrátoraként is. Néha kisebb szerepeket vállalt egy-egy játékfilmben: Zöldár (r.: Gaál István), Budapesti mesék (r.: Szabó István), Holnap lesz fácán (r.: Sára Sándor), stb., illetve színházban, rádióban is rendezett.

1981-ben Budapesten, hirtelen, mindössze 50 évesen hunyt el.

Magánélete

Feleségei: Melczer Annamária orgonista, majd pedig Móger Ildikó táncos, koreográfus voltak. Lánya, Huszárik Kata színésznő Nagy Anna színésznőtől született.^[9]

Emlékezések

Ágh István így vallott Huszárik Zoltán filmjeinek titkáról: „Stílusa egységes, mert mindig a halálba futó életről szól. Cselekménytelen, mert a lélek történetét kutatja, akár a költészet, képzőművészet és a zene. A motívumok eltűnnek és felbukkannak egyre tragikusabban; megunhatatlanok, mint a tenger, zöld rét és élet.”

1981–82-ben Fehér György filmrendező Emlékfilm címmel portréfilmet szeretett volna forgatni Huszárik Zoltán és Latinovits Zoltán emlékére, de a munkálatok elakadtak. Az elkészült anyagok sok már Huszárik-portréfilmben (pl. Mátis Lilla: Elégia Huszárik Zoltánról, 2002) felhasználásra kerültek, illetve egy Zolnay Pál portréfilm (Dialógus, 2013) is készült belőle Székely Orsolya szerkesztésében.^[forrás?]

Huszárik-breviárium címmel készült film halálának egyéves évfordulójára (1982). A filmben fel-, és megidézik Huszárik Zoltán szinte egész pályafutását, bejátszva jeleneteket és riportokat fontosabb filmjeiből vagy azok forgatásáról, színészként Szabó István Budapesti mesék című filmjében, de az összeállításban magánemberként is megmutatkozik.^[10]

1984-ben jelent meg a Filmbarátok Kiskönyvtára – kortársaink a filmművészetben című sorozat keretében Zay László Huszárik kismonográfiája. Ugyanebben az évben a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiójának támogatásával – Mohi Sándor rendezésében – Huszárik néni címmel portréfilm is készült, amelyet csak 1987-ben mutattak be.^[forrás?]

1985-ben, Fóton, a Mafilm telepének parkjában helyeztek el a filmrendezőre emlékező, nonfiguratív mészkő emlékkövet, Mészáros Dezső alkotását.^[11] Ugyanebben az évben grafikáival illusztrált emlékfüzet jelent meg a rendezővel, Fodor László szerkesztésében.^[forrás?]

1986-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban Hommage à Huszárik Zoltán címmel emlékkiállítást szerveztek, amelyhez Lencsó László szerkesztésében egy Huszárik Zoltán grafikáival illusztrált katalógus is megjelent.^[forrás?]

1990-ben a Szabad Tér Kiadó gondozásában, Lencsó László szerkesztésében Huszárik-breviárium címmel emlékkötetet adtak ki írásaiból.^[forrás?]

2002-ben az Elégia Huszárik Zoltánról című film-etológiájában emlékezett meg gazdag életművéről és költői személyiségéről Mátis Lilla rendező és Jankura Péter operatőr, Durkó Zsolt filmzenéjének segítségével.^[12][13]

2006-ban a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány gondozásában Szindbád, a halhatatlan címmel album jelent meg a rendezőről.^[forrás?]

Születésének 80. és halálának 30. évfordulóján, 2011-ben Huszárik Kata és édesanyja, Nagy Anna felhívást tettek közzé a „Huszárik Zoltán Alapítvány” létrehozására. Céljuk, hogy a filmrendező szülőházában, Domonyban, méltó helyre kerüljenek rajzai, hiszen kevesen tudják, hogy nemcsak rendező, de kiváló grafikus is volt.^[14] Az alapítványt neves művészek és közéleti személyiségek hozták létre,^[15] melynek 2016 februárjában érkezett meg a jogerősítő végzése.^[16]

2012-től a NMHH Médiatanács a Magyar Média Mecenatúra Program keretében Huszárik Zoltán Kisjátékfilmes és kísérleti filmes pályázat címmel hirdeti meg azok gyártási támogatását.^[17]

2013-ban, halálának 32. évfordulója (október 14.) alkalmából, szülőfalujában, Domonyban felavatták Monori Sebestyén szobrászművész róla készült bronz mellszobrát, illetve a községi művelődési ház ünnepélyesen felvette a művész nevét.^[18]

A 2018-as Ünnepi könyvhétre adta ki az MMA Kiadó a Talán mindenütt voltam - Huszárik Zoltán című könyvet, amiben Gelencsér Gábor tanulmánya mellett Huszárik Zoltán válogatott írásai és interjúi olvashatók.^[19][20] (A könyv mellékleteként egy új portréfilm is napvilágot látott In Memoriam Huszárik Zoltán címmel, újra Mohi Sándor rendezésében.)^[forrás?]

Filmográfia

Játékfilmek

Rendező

• Szindbád (1971)
• Csontváry (1980)

Színész

• Zöldár (1965)
• Holnap lesz fácán (1974) ... Fotós
• Budapesti mesék (1976)
• Ékezet (1977)

Tévéfilmek

Rendező

• A dolgok eredete (1968)
• Amerigo Tot (1969)
• Törvényt teremtő mesterek (1974)
• Négy műsoretűd az MTV Közművelődési Főszerkesztősége számára: Maszkok, álarcok, Ékszerek, Pénz és kereskedelem, Művészet és mágia
• Két lírai riport az MTV Irodalmi és Drámai Főosztálya számára: (Ladányi Mihály, 1976, Kormos István 1977)

Színész

• Koplalóművész (1975)

Rövidfilmek

• Játék (1959-főiskolás vizsgafilmje)
• Elégia (1965)
• Groteszk (1963)
• Egy mentőorvos naplójából (1967)
• Heten a hegy ellen (1968)
• Hegyi kiképzés (1968)
• Ugye te is akarod? (1968)
• Capriccio (1969)
• Tisztelet az öregasszonyoknak (1971)
• A piacere (1976)

Rádió

• Rádiószínház – Szegény Yorick (rádióra alkalmazta: Marsall László; közreműködők: Kormos István és Dégi István; rendező: Huszárik Zoltán) 1979.^[21]
• Füst Milán, Tóbiás Áron: Pegazus istállója – Szavakból épített katedrálisok (rádióra alkalmazta: Tóbiás Áron; közreműködők: Dégi István és Nagy Anna; szerkesztő: Puskás Károly; rendező: Huszárik Zoltán) 1980.^[22]

Díjai

• Oberhauseni nemzetközi filmfesztivál – kiemelt, kísérleti kategória fődíja (Elégia 1966)^[23][24]

legjobb nemzeti műsor díja (Amerigo Tot, 1970.)^[25]

katolikus zsűri díja (A Piacere 1977)^[25]

• Film- és tévékritikusok díja (Elégia 1966, Szindbád 1972 – nagydíj)^[24][26]
• Elismerő oklevél, Velence (Amerigo Tot 1970.)^[25]
• Miskolc város díja – a Kísérleti és játékfilm kategória díja és a Filmkritikusok díja ('Elégia 1966)^[25]

– a zsűri operatőri díja (Amerigo Tot, 1970)

– (Tisztelet az öregasszonyoknak, 1973)

• Mannheim Nemzetközi Filmfesztivál Szakmai zsűri – a legjobb elsőfilmes rendezés díj (Szindbád, 1972)^[24][25][27]
• Evangélikus Filmközpont – Joseph von Sternberg díj (Szindbád, 1972)^[24][25]
• Cracow Film Festival – C.I.D.A.L.C. díj (Tisztelet az öregasszonyoknak 1973)^[25][28]
• Balázs Béla-díj (1973)
• Atlantai Filmfesztivál – különdíj (Szindbád, 1973)^[24]
• Auckland Nemzetközi Filmfesztivál szakmai zsűri – legjobb rendezés díja (Szindbád, 1973)^[24][27]
• Milánó Nemzetközi Filmfesztivál Szakmai zsűri – Nagydíj „Agis Kupa” (Szindbád, 1973)^[24][27]
• Atlanta Nemzetközi Filmfesztivál Szakmai zsűri – Arany Különdíj (Szindbád, 1973)^[25][27]
• Barcelona – Aranyérem (Tisztelet az öregasszonyoknak, 1973)^[25][29]

Barcelona – Első díj (A Piacere 1977)^[25]

• Érdemes művész (1978)
• Tampere Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál – Grand Prix (A piacere, 1978)^[25][30]
• Primus inter pares (I. Gála) – Magyar Művészetért Posztumusz Díj (1988.)^[31]
• Kossuth-díj (posztumusz, 1990)
• Filmmúzeum „Nagy Film” – a legjobb magyar film (Szindbád 2010)^[32]
• Magyar Örökség díj (2014) /posztumusz/^[33][34][35]

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• N. N.: Huszárik Zoltán (jegyzet) 12. oldal Filmvilág folyóirat 1982/01
• Zalán Vince Egy kelet-európai képíró – Huszárik Zoltán filmjeiről (portré), 1982/01 3–7. old.
• Lőcsei Gabriella: Árnyéksakk – Emlékezés a hetvenöt éves Huszárik Zoltánra, Archívum – Magyarnemzet – 2006. május 20.
• Rudolf Dániel: A magyar film Szindbádja – Huszárik Zoltán (1931-1981) (jegyzet), filmtekercs.hu – 2011. június 3.
• Huszárik Zoltán 80 éves lenne, prae.hu – 2011. június 13.

További információk

• Józsa Péter Pál: Huszárik halála az Elégia tükrében, Szózat havilap 2010. 7. szám, 2010. július
• Pócsik Andrea: Az első magyar „képíró”. Rendezőportrék: Huszárik Zoltán (Tanulmány), filmtett.ro – 2003. március 15.
• Dániel Ferenc: Rendezőportrék:Huszárik Zoltán, magyar.film.hu – 2004. május 13.
• Dániel Ferenc: Uránia-vetítés: 75 éve született Huszárik Zoltán, magyar.film.hu – 2006. május 18.
• Kelecsényi László: Nyolcvan éve született Huszárik Zoltán Életmű 360 percben, 168óra – 2011. május 25.
• Pintér Judit: 53 magyar film – Huszárik Zoltán: Szindbád – vendég: Sára Sándor (film), mma.hu – 2013. június 3.
• Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet Huszárik Zoltán (hozzáférés: 2014. május 17.)
• Zalán Magda: Fekete-fehér elégia Új Látóhatár XXXIII. évfolyam 3/4. szám (417–425. oldal), – 1982 (Újraközölve: Barátok a magosban portrékönyv, 75–85. oldal – 1995 (katalogus.dfmk.hu))
• Talán mindenütt voltam; szerk. Pintér Judit; MMA, Bp., 2018 + DVD (In memoriam Huszárik Zoltán; rend. Mohi Sándor)