Hylophilus pectoralis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hylophilus pectoralis Sclater, 1866 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hylophilus pectoralis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hylophilus pectoralis témájú kategóriát. |
A Hylophilus pectoralis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1866-ban.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők és mangroveerdők, valamint cserjések és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 12 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj elterjedése és hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
