Ian Richardson

Ian Richardson
Richardson 1976-ban
Richardson 1976-ban
SzületettIan William Richardson
1934. április 7.[1][2][3][4][5]
Edinburgh[6]
Elhunyt2007. február 9. (72 évesen)[7][1][2][3][4]
London
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeskót
HázastársaMaroussia Frank (1961–2007)
GyermekeiMiles Richardson
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • televíziós színész
Iskolái
  • Royal Conservatoire of Scotland
  • George Heriot's School
  • Tynecastle High School
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Drama Desk Award for Outstanding Actor in a Musical
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeRoyal Shakespeare Theatre
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek1954–2007
Tevékenységszínész

  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Richardson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ian William Richardson (Edinburgh, Skócia, Egyesült Királyság, 1934. április 7. – Battersea, London, 2007. február 9.) brit (skót) színpadi, film- és televíziós karakterszínész, a Royal Shakespeare Company alapító tagja. Jellemző vonása a finom arisztokratikus stílus és hanghordozás. Nevezetes szerepe Urquhart konzervatív politikus figurája a BBC televízió 1990-es House of Cards („Kártyavár”) politikai krimisorozatában. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának kitüntetettje (CBE).

Élete

Származása

Edinburgh-ben született, John Richardson (1909–1990) és Margaret Drummond (1910–1988) legidősebb gyermekeként. Két húga volt.[8] Iskolai tanulmányait Edinburgh Balgreen kerületében, a Tynecastle High School-ban és a George Heriot’s School-ban végezte.[8][9]

Színészi pályája

Tizennégy éves korában állt először színpadon, egy amatőr társulat tagjaként, Dickens: Két város regénye című regényéből készült színdarabban. A színigazgató felismerte Ian színészi tehetségét. Hogy színész lehessen, Richardsonnak meg kellett szabadulnia skót akcentusától, e célból beszédórákra járt, majd színpadmesterként beállt az Edinburgh-i Népszínházhoz.[10]

Katonai szolgálatának egy részét a Brit Haderő Rádióműsor Szolgálatánál töltötte le, mint színházi műsorbemondó és rádiós rendező. Felvették a glasgow-i Skót Királyi Zenei és Színiakadémiára (Royal Scottish College of Dramatic Arts). Rövid időre a birminghami Repertoárszínházhoz (Old Rep) szerződött, majd alapító tagja lett a Royal Shakespeare Company-nak. Itt dolgozott másfél évtizeden át, 1960–1975 között[11] Távozása után is a társulat örökös tiszteletbeli tagja maradt.

Első filmes szerepeit Shakespeare-színdarabok megfilmesített „tévészínházi” változataiban kapta. A címszerepet, Jean-Paul Marat-t játszotta Peter Weiss Marat/Sade drámájának 1967-es megfilmesítésében. 1970-ben főszerepet kapott a BBC Eyeless in Gaza sorozatában. 1972-ben a papot eljátszó rabot alakította Arthur Hiller La Mancha lovagja című zenés filmmusicaljében. Az 1970-es években a nemzetközi színpadi munkára összpontosított, sikert aratott Henry Higginsként a My Fair Lady felújításban, a New York-i Broadway színházban. Ezért a musicalben nyújtott kiemelkedő színpadi alakításáért 1976-ban Drama Desk-díjat kapott, és ugyanebben az évben BAFTA-díjra is jelölték.

1979-ben Bill Haydon szerepét kapta Az áruló (Suszter, szabó, baka, kém) tévés kémfilm-sorozatban, amely John le Carré 1974-es regényéből készült, itt Alec Guinness mellett játszott. Innentől rendszeresen kapta a filmes és tévés szerepeket. 1979-ben a brit titkosszolgálat, az MI-6 főnökét, az arisztokratikus Sir Henry Cuthbertsont játszotta a Charlie Muffin című televíziós kémfilmben, David Hemmings és Pinkas Braun mellett. 1983-ban két Conan Doyle-tévéfilmben is ő alakította Sherlock Holmes mesterdetektívet, A négyek jelében és A sátán kutyájában. Legnevezetesebb szerepeit televíziós minisorozatokban kapta, nagy mozifilmekben inkább kisebb mellékszerepeket játszott. 1987-ben, A negyedik záradék c. politikai krimiben, Michael Caine és Pierce Brosnan mellett ismét a brit titkosszolgálat főnökét, Sir Nigel Irwint játszotta el, ugyanolyan kifinomult, kegyetlen és arisztokratikus vonásokkal, ahogyan 79-ben Cuthbertsont ábrázolta a Charlie Muffinban. Hasonló karakterű brit királyi főhivatalnokot, Rex Hunt falklandi kormányzót alakította az 1992-es Úriemberhez méltatlan című háborús-politikai drámában, amely a a Falkland-szigetek argentin inváziójának napjait dolgozta fel. Hunt alakításáért Richardsont a legjobb színésznek járó BAFTA-díjra jelölték.

Széles nemzetközi ismertségét az 1990-es House of Cards tévé-minisorozattal szerezte, ahol Francis Urquhartot, egy minden hájjal megkent, gátlástalanul cinikus és macchiavellista brit politikust alakított. Ugyanezt a főszerepet vitte tovább a sorozat két folytatásában, az 1993-as To Play the King-ben és az 1995-ös The Final Cut-ban is.[12] A House of Cards-ban nyújtott alakításáért 1991-ben megkapta a legjobb főszereplőnek járó BAFTA-díjat. A második és harmadik sorozatban nyújtott teljesítményéért 1994-ben és 1996-ban BAFTA-díjra jelölték, de nem kapta meg.

1989 júniusában a királynő hivatalos születésnapja alkalmával Richardson megkapta a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát (CBE).

Magánélete, elhunyta

1961-ben feleségül vette Maroussia Frank angol színésznőt,[13] akivel a Royal Shakespeare Company társulatában ismerkedett meg. A házasságból két fiú született.[14] Egyikük, Miles Richardson, szintén színész lett.[15]

2007 elején, 72 éves korában, Richardson szerepet vállalt az ITV Kisvárosi gyilkosságok c. krimisorozatának készülő új epizódjában.[12] 2007. február 9-én reggel azonban váratlanul elhunyt, álmában elszenvedett szívinfarktus következtében otthonában, London Battersea kerületében.[16] Testét elhamvasztották, urnáját 2009-ben Shakespeare szülővárosába, Stratford-upon-Avonba szállították, ahol a Royal Shakespeare Company frissen renovált színházának, a Királyi Shakespeare Színháznak (Royal Shakespeare Theatre) alapjába helyezték.[17]

Főbb filmszerepei

  • 1963: Ahogy tetszik (As You Like It), tévéfilm; Le Beau
  • 1967: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában (Marat/Sade); Jean-Paul Marat
  • 1967: Horizon, BBC-TV dokumentumfilm-sorozat; Michael Faraday
  • 1968: Minden jó ha vége jó (All’s Well That Ends Well), tévéfilm; Bertram
  • 1968: Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream); Oberon
  • 1969: Canterbury mesék (Canterbury Tales); Palamon
  • 1971: Eyeless in Gaza, (BBC tévésorozat; Anthony Beavis
  • 1972: La Mancha lovagja (Man of La Mancha); pap (il Padre)
  • 1973: Gawain és a zöld lovag (Gawain and the Green Knight); narrátor hangja
  • 1978: Sok hűhó semmiért (Much Ado About Nothing), tévéfilm ; Don John
  • 1979: Ike, tévé-minisorozat; Sir Bernard Law Montgomery tábornagy
  • 1979: Churchill and the Generals, tévéfilm, Sir Bernard Law Montgomery tábornagy
  • 1979: Az áruló (Suszter, szabó, baka, kém / Tinker Tailor Soldier Spy), tévé-minisorozat; Bill Haydon
  • 1981: Schulz közlegény (Private Schulz), tévésorozat; Neuheim őrnagy / Stanley Kemp / Gerald Melfort
  • 1983: A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles), tévéfilm; Sherlock Holmes
  • 1983: A négyek jele (The Sign of Four), tévéfilm; Sherlock Holmes
  • 1984: A ballantraei örökös (The Master of Ballantrae), tévéfilm; Mr. MacKellar
  • 1984: Örökölt szerelem (Mistral’s Daughter), tévé-minisorozat; Adrien Avigdor
  • 1985: Brazil; Mr. Warren
  • 1985: Vérbeli sztár (Star Quality); Ray Malcolm
  • 1985: Mozart - His Life with Music, tévésorozat; Leopold Mozart
  • 1986: Lord Mountbatten: The Last Viceroy, tévminisorozat; Nehru
  • 1986: Bocsi, világvége (Whoops Apocalypse); Bendish ellentengernagy
  • 1987: A negyedik záradék (The Fourth Protocol); Sir Nigel Irvine
  • 1987: Kiálts szabadságért (Cry Freedom); főállamügyész
  • 1989: A sors csapdájában (Pursuit / Twist of Fate), tévé-minisorozat; Dr. Schlossberg SS-Sturmbannführer
  • 1990: Az operaház fantomja (The Phantom of the Opera); Alain Choleti
  • 1990: Osztogatás, fosztogatás (The Gravy Train), tévé-minisorozat; Michael Spearpoint
  • 1990: Rosencrantz és Guildenstern halott (Rosencrantz & Guildenstern Are Dead); Polonius
  • 1990: House of Cards, tévé-minisorozat; Francis Urquhart
  • 1991: Osztogatás, fosztogatás keleten ( The Gravy Train Goes East), tévé-minisorozat; Michael Spearpoint
  • 1992: Az üstökös éve (Year of the Comet); Sir Mason Harwood
  • 1992: Úriemberhez méltatlan (An Ungentlemanly Act); Rex Hunt kormányzó
  • 1993: Külügyi szívügyek (Foreign Affairs), tévéfilm; Edwin
  • 1993: Pillangó úrfi (M. Butterfly); Toulon nagykövet
  • 1993: Remember, tévéfilm; Philip Rawlings
  • 1993: To Play the King, tévé-minisorozat; Francis Urquhart
  • 1994: Helycsere (A Change of Place), tévéfilm; Henri Chambertin
  • 1995: Nagy Katalin (Catherine the Great), tévéfilm; Voroncov
  • 1995: The Final Cut, tévé-minisorozat; Francis Urquhart
  • 1996: Kincskeresők (The Treasure Seekers), tévéfilm; Haig
  • 1997: Álmodik a nyomor (B*A*P*S); Manley
  • 1997: Hegylakó, tévésorozat; Max Leiner
  • 1997: Inkognitó (Incognito); Turley ügyész
  • 1997: A canterville-i kísértet (The Canterville Ghost), tévéfilm; Simon de Canterville
  • 1997: A fehér ruhás nő (The Woman in White), tévéfilm; Mr. Fairlie
  • 1998: Dark City; Mr Book
  • 1998: Alice Tükörországban (Alice Through the Looking Glass), tévéfilm; Darázs
  • 1999: A király és én (The King and I); Kralahome
  • 1999: A varázsló háza (The Magician’s House), tévésorozat; Stephen Tyler / a varázsló
  • 2000: 102 kiskutya (102 Dalmatians); Mr. Torte, Szörnyella ügyvédje
  • 2000: A varázsló háza 2. (The Magician’s House Part II), tévésorozat; Stephen Tyler / a varázsló
  • 2001: A pokolból (From Hell); Sir Charles Warren
  • 2000–2001: Az igazi Sherlock Holmes rejtélyes esetei (Murder Rooms: Mysteries of the Real Sherlock Holmes), téve-minisorozat; Dr. Joseph Bell
  • 2004: Néró, a véreskezű zsarnok (Imperium: Nerone), tévéfilm; Septimus
  • 2004: Agatha Christie: Marple, tévésorozat, Holttest a könyvtárszobában c. rész, Conway Jefferson
  • 2005: Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noël); angol püspök
  • 2005: Bobby, a hűséges terrier (The Adventures of Greyfriars Bobby); bíró
  • 2005: Pusztaház örökösei (Bleak House), tévé-minisorozat; kancellár
  • 2006: Tökéletlen páros (Désaccord parfait); Lord Evelyn Gaylord
  • 2006: Varázsapu (Hogfather), tévéfilm; a Halál / narrátor
  • 2007: Jane Austen magánélete (Becoming Jane); Langlois bíró

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. http://news.bbc.co.uk/1/hi/entertainment/6346301.stm
  8. a b Alex Jennings. Richardson, Ian William (1934–2007), Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven) (2011. január) 
  9. Michael Blackley: Acting Star Ian Richardson Dies (angol nyelven). The Scotsman / Edinburgh News, 2007. február 9. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  10. Ian Richardson on Scottish, English RP and Indian accents - Excerpt from Interview on ABC's Midday. YouTube.com, 2002. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  11. Simon Trowbridge. Richardson, Ian, Stratfordians: a Biographical Dictionary of the Royal Shakespeare Company (angol nyelven). Oxford: Editions A. Creed (2008. december 17.). ISBN 978-0-9559830-1-6 
  12. a b House of Cards’ Richardson dies. BBC News, 2007. február 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  13. Maroussia Frank az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  14. Obituaries. Ian Richardson. (angol nyelven). The Independent, 2007. február 10.
  15. Ann McFerran: Ian Richardson and his son Miles.. The Sunday Times (UK), 2005. szeptember 25. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  16. House of Cards’ Richardson dies. BBC News, 2007. február 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  17. Rod Chaytor: Richardson has final resting place in row A. The Guardian, 2010. november 22. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)

További információ

  • Ian Richardson a PORT.hu-n (magyarul) Szerkesztés a Wikidatán
  • Ian Richardson az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) Szerkesztés a Wikidatán
  • Ian Richardson az Internet Movie Database-ben (angolul) Szerkesztés a Wikidatán
  • Ian Richardson a Rotten Tomatoeson (angolul) Szerkesztés a Wikidatán
  • Ian Richardson az AlloCiné weboldalán (franciául)
  • Ian Richardson Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  • Tribute to Ian Richardson. tumblr.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  • Ian Richardson Interview With Andrew Marr 2006. YouTube.com, 2006. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 87077129
  • LCCN: n80097324
  • ISNI: 0000 0001 0922 2492
  • GND: 132642549
  • SUDOC: 118223089
  • NKCS: pna2009482626
  • BNF: cb14220461s
  • BNE: XX1307473
  • BIBSYS: 1019755
  • Filmművészet Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap