Iriomote

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Ez a sziget a Világörökség része

Iriomote (西表島)
Tájkép, háttérben a Komi-heggyel
Közigazgatás
Ország	Japán
Prefektúra	Okinava prefektúra
Város	Taketomi
Székhely	Taketomi
Népesség
Teljes népesség	2224 fő
Földrajzi adatok
Fekvése	Kelet-kínai-tenger, Csendes-óceán
Szigetcsoport	Jaejama-szigetek
Terület	289 km²
Hosszúság	29 km
Szélesség	19 km
Legmagasabb pont	Komi-hegy (469,5 m)
Időzóna	JST (UTC+09:00)
Világörökség-azonosító	1574-005
Elhelyezkedése
Iriomote Pozíció Japán térképén
é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.2925, 123.8619444444424.292500°N 123.861944°EKoordináták: é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.2925, 123.8619444444424.292500°N 123.861944°E
Iriomote weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iriomote témájú médiaállományokat.

Iriomote (西表島; Iriomote-dzsima; Hepburn: Iriomote-jima^?; jaejamaiul Irimutii; okinavaiul Iriumuti) a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.

A sziget 289 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 fő. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi 406 000 turista (2007-es adat) komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti Uvahara (上原港^?) kikötőbe, vagy a délkeleti Óhara (大原港^?) kikötőbe érkeznek meg. A sziget közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik.^[1] Az infrastruktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.

2021 óta a világörökség része.^[2]

Földrajz, éghajlat

Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23,4°C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18,5°C és a júliusi 28,4°C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül van. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.

Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a Komi-hegy (古見岳; Komidake^?), ami 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra (é. sz. 24° 33′ 29″, k. h. 124° 00′ 00″24.558055555556, 12424.558056°N 124.000000°EIriomotejima) egy aktív tenger alatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.

A szigeten található Uraucsi (浦内川; Uraucsi-gava^?) a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a Nakama (仲間川; Nakama-gava^?). A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.^[3]

Élővilág

A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét, Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.

Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely itt is megtalálható.^[4] 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja.^[5] Iriomotén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habu néven ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.^[6]

Történelem

A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.

A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.

A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.

Kultúra

Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.

Gazdaság

A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.

Turizmus

2007-ben a szigetre több mint 400 000-en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.^[7][8]

Iriomote fő látnivalói:

• mangroveerdők
• Uraucsi vízesései
• Hosizuna-no-hama, a csillaghomokkal
• Szakisimaszuó, amelyet Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának (Heritiera littoralis) tartanak
• gyümölcsösök
• Iriomote Onszen
• Tudumari-no-hama

• 
  Tudumari-no-hama (Cukigahama part)
• 
  Uraucsi-gava: Okinava prefektúra leghosszabb folyója
• 
  Marijudó-no-taki: vízesés az Uraucsi folyón
• 
  Kampire-no-taki: A Kampire vízesés egy részlete, Uraucsi folyó
• 
  Pinaisara-no-taki: Okinava prefektúra legnagyobb vízesése
• 
  Mangrove a Nakama folyón
• 
  Szakisimaszuó fa: Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának tartják
• 
  Hosizuna-no-hama (Csillaghomok part)
• 
  Csillaghomok Hosizuna-no-hamáról: Lekoptatott foraminifera vázak a közeli zátonyokról^[9]
• 
  Tudumari-no-hama (Cukigahama strand)

Források

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Iriomote című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 西表島 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.