Jóhiszeműség
A jóhiszeműség a polgári jog, a polgári perrendtartás, valamint a közigazgatási perrendtartás egyik alapelve. Ellentétpárja a rosszhiszeműség.
A "bona fides" (jóhiszeműség) követelménye már az ókori római jog egyik elve volt. A polgári jogviszonyok tekintetében már az 1803-as Code Civil úgy rendelkezett, hogy magánjogi szerződésekkel nem lehet megváltoztatni a közrendet („ordre public”) és a jó erkölcsöt („bonnes moeurs”) illető törvényeket.[1]
A polgári jogban
A hatályos Polgári Törvénykönyv egyik alapelve a jóhiszeműség és tisztesség elve, amely szerint [a] jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.[2] A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.[3]
A jóhiszeműség a jogalany olyan elmeállapota, amelyben a látszat szerint fennálló jogi helyzettel ellentétes valóságos helyzetről nem tud. A fogalmat azonban gyakran nemcsak ismeretállapotként, hanem társadalmi elvárásoknak megfelelő magatartásként is értelmezik. Ennek a kiterjesztő felfogásnak megfelelően meglétét csa akkor ismerik el, ha a jogalany nemcsak nem tud a valóságos helyzetről,hanem arról való tudomása sem várható el.[4]
Az iparjogvédelemben
- Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a szabadalommal kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a szabadalmi lajstromba bejegyezték.[5]
- Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a védjeggyel kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha ezt a jogot a védjegylajstromba bejegyezték.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
A polgári eljárásjogban
A jóhiszeműség elve kimondja, hogy a felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni.[6] A bíróság azt a felet vagy más perbeli személyt, aki a jóhiszeműség követelményével ellentétes magatartást tanúsít, pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint az e törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.[7]
Források
- Pp.
- Ptk.
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 315. o. ISBN 963-9257-02-8
