Jacques Hadamard

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Jacques Hadamard
Született1865. december 8.[1][2][3][4][5]
Versailles[6]
Elhunyt1963. október 17. (97 évesen)[1][7][2][3][4]
Párizs[6]
Állampolgárságafrancia
SzüleiAmédée Hadamard
Foglalkozása
  • matematikus
  • professzor
  • kutató
Iskolái
Kitüntetései
  • Concours général (1883)
  • Grand prix des sciences mathématiques (1892)
  • Poncelet-díj (1898)
  • Petit d'Ormoy, Carriere, Thebault Award (1903)
  • Estrade-Delcros award (1908)
  • Silliman Memorial Lectures (1919)
  • Foreign Member of the Royal Society (1932. június 2.)[8]
  • Feltrinelli-díj (1951)[9]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1954. február 23.)[10]
  • CNRS Gold medal (1956)[11][12]
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1957)[13]
SírhelyePère-Lachaise temető (7)[14][15]

Jacques Hadamard aláírása
Jacques Hadamard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Hadamard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Salomon Hadamard (Versailles, 1865. december 8. – Párizs, 1963. október 17.) francia matematikus. Legismertebb tudományos eredménye a prímszámtétel bizonyítása 1896-ban.

Kutatási területe

Kutatásai főként a függvénytanra és a parciális differenciálegyenletekre irányultak. Volterrát követve alapvető szerepet játszott a függvényanalízis megteremtésében.

Életpályája

Hadamard az École normale supérieure-ön tanult Charles Émile Picard irányítása alatt. A Dreyfus-ügy után (unokahúga volt Dreyfus felesége), ami személyesen vonta be Hadamard-t a zsidó történelmi azonosságába, politikailag aktívvá vált és a zsidó okok hűséges támogatója lett, bár azt állította, hogy ateista a vallásában.

Bemutatta az elképzelését a parciális differenciálegyenletek elméletének a problémájáról. Továbbá a nevét viseli a Hadamard-egyenlőtlenség, a Cauchy–Hadamard-tétel és a Hadamard-mátrix, ami a Hadamard-transzformáción alapul. A Hadamard-kapu kvantumban, a számításhoz a mátrixot használja.

Diákjai között volt Maurice Fréchet, Paul Lévy, Szolem Mandelbrojt és André Weil.

Kreativitása

Psychology of Invention in the Mathematical Field című könyvében arra használja az önelemzést, hogy matematikai gondolkodási folyamatokat írjon le. Olyan szerzőkkel szembeni éles ellentétben, akik azonosítják a nyelvet és a megállapítást, leírja a saját matematikai gondolkodását, nagyrészt szótlan, gyakran kísért olyan gondolati képek által, amik képviselik egy probléma egész megoldását. Vizsgálta az akkori (körülbelül az 1900-as évek) vezető fizikusokat, hogy hogyan végzik a munkájukat. A válaszok közül sok tükrözte az övét, visszajelzések alapján matematikai elméleteket színekkel kapcsolt össze.

Hadamard leírta a tapasztalatokat a matematikusok terén/elméleti fizikusok terén mint pl: Carl Friedrich Gauss, Hermann Ludwig von Helmholtz, Henri Poincaré és sokan mások a hibátlan megoldásra jutottak: hirtelen spontaneitással. Ugyanazt jelentették irodalomban mások, mint például Denis Brian, G. H. Hardy, B. L. van der Waerden, Harold Ruegg, Friedrich Kekulé (aki a benzol gyűrűt álmodta meg) és Nikola Tesla.

Hadamard leírta az eljárást akként, hogy van négy és öt lépéses modell. Graham Wallas alkotó folyamat-modellje, az első három lépés kiegészül a negyedik lépéssel Helmholtz által:

  • Előkészület
  • Költés
  • Megvilágítás
  • Ellenőrzés

Marie-Louise von Franznak, kollégája a kimagasló pszichiáter, Carl Gustav Jungnak, megjegyezte ezekben az öntudatlan tudományos felfedezésekben a mindig visszatérő és fontos tényezőt - az egyidejűséget, amivel a teljes megoldást intuitív módon észlelik, és az, hogy melyiket tudják ellenőrizni később csapongó érvelés által. "Ő azonnali megoldásnak tulajdonította, egy őstípusú mintaként vagy képként" mondta von Franz. Jung szerint: "Az őstípusok csak a képességeik alapján mutatják meg magukat és rendeznek képeket, ötleteket, és ez mindig egy olyan öntudatlan eljárás, amit nem észlelhetnek."

Munkái

  • Jacques Hadamard:The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Dover, 1954) ISBN 0-486-20107-4 (Princeton University Press, 1945)
  • Jacques Hadamard:The Mathematician's Mind: The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Princeton, 1996) ISBN 0-691-02931-8

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. a b Jacques Salomon Hadamard
  5. Jacques Salomon Hadamard (francia nyelven). Ministry of Culture
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 28.
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 27.
  8. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  9. https://archive.is/20120903164726/http://www.lincei.it/premi/assegnati_feltrinelli.php?PHPSESSID=f0e8178fbbdc12616354b93a6efabe45, 2020. június 10.
  10. [19800035/408/54579 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture
  11. https://www.cnrs.fr/fr/talents/cnrs?medal=38
  12. https://www.cnrs.fr/fr/personne/jacques-hadamard
  13. http://www3.huji.ac.il/htbin/hon_doc/doc_search.pl?search, 2017. március 6.
  14. https://books.google.fr/books?id=Nj_g6o53UZwC&pg=PA253&lpg=PA253
  15. http://www.w-volk.de/museum/grave84.htm
Nemzetközi katalógusok
  • Matematika Matematikaportál
  • Franciaország Franciaország-portál