Jean de Berry

Jean de Berry
Jean le Magnifique
Berry és Auvergne hercege
Uralkodási ideje
1360 – 1416
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Valois-ház
Született	1340. november 30.[1] Vincennes[2]
Elhunyt	1416. június 15. (75 évesen)[1] Párizs[2]
Nyughelye	Bourges katedrálisa Sainte-Chapelle de Bourges
Édesapja	II. János francia király
Édesanyja	Luxemburgi Bona
Testvére(i)	Valois Mária Bar hercegnéje Valois Johanna navarrai királyné Valois Izabella II. Fülöp I. Lajos címzetes nápolyi király V. Károly francia király
Házastársa	Joan of Armagnac Jeanne II d'Auvergne
Gyermekei	Marie of Berry, Duchess of Auvergne Bonne of Berry John of Valois, Count of Montpensier Charles de Berry
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de Berry témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean de Berry (Vincennes, 1340. november 30. – Párizs, 1416. június 15.) saját jogán Berry és Auvergne első hercege, Poitiers és Montpensier grófja, házassága révén pedig Auvergne és Boulogne grófja.

Élete

II. (Jó) János francia király és Bonne de Luxembourg harmadik gyermeke volt.

1360-ban, amikor fivére, Lajos Anjout kapta apanázsul, Jean Berry és Auvergne hercege lett. Még abban az évben Londonba ment bátyjával együtt, hogy az 1356-os poitiers-i vereség óta ott raboskodó, majd a brétignyi béke értelmében a váltságdíj összeszedésének idejére szabadon engedett atyja helyett túszként biztosítsák III. Eduárdot a franciák jó szándékáról. Lajos később megszökött, így 1364-ben a lovagias Jó János visszatért harmadik fia mellé, de még abban az évben meghalt. Jean csak 1367-ben szabadult ki fivére, V. (Bölcs) Károly segítségével, akitől 1369-ben megkapta Poitiers grófságát.

Hazatérve Berry hercege többi hercegi testvérével egyetemben bátyjuk hű támasza lett az ország belső viszonyainak rendezésére és az angolok kiűzésére indított harcban. A helyzet 1380-ban, V. Károly halálakor azonban megváltozott: Anjou és Berry hercege öccsükkel, Merész Fülöp burgundi herceggel osztoztak meg az ifjú VI. Károly feletti gyámságon, a későbbiekben, unokaöccsük megőrülését követően pedig ismét közösen gyakorolta a hatalmat Fülöppel és Bölcs Károly kisebbik fiával, I. Lajos orléans-i herceggel együtt. Ebben az időben a herceg kapzsiságáról, visszaéléseiről vált hírhedtté.

1381-ben Languedoc főparancsnokává nevezték ki, ahol az angol-gaszkon erők fosztogatásai miatt épp eléggé elégedetlen lakosság fellázadt az újabb sarcok ellen (Tuchin-felkelés). Zsarnokoskodásának az uralmat saját kezébe vevő VI. Károly vetett véget, amikor 1389-ben máglyán égettette meg kegyencét, Jean Béthisac-ot. Egy időre háttérbe szorult, majd a orléans-i és burgundi hercegek között 1407-től kitörő Armagnac–burgundi polgárháborúban először közvetítő félként szerepelt, majd 1410-től az Armagnac-ok oldalára állt. A későbbiekben az angolokkal is tárgyalt, 1413-ban pedig Párizs kapitányává és Languedoc főparancsnokává nevezték ki.

Párizsban halt meg, a Nesle-palotában. Túlélő fiúgyermeke nem lévén birtokainak zöme a koronára szállt, Auvergne és az anyai örökségből származó Montpensier viszont Marie nevű lányára szállt. Berry hercegségét 1422-ben hozták létre újra.

Berry herceg, a művészetpártoló

Berry hercege V. Károlyhoz hasonlóan művészeteket kedvelő, bőkezű mecénás volt. Hatalmas kéziratgyűjteménnyel rendelkezett, és két gyönyörű hóráskönyv megrendelése fűződik nevéhez: a Berry hercegének hóráskönyve (Très Riches heures du duc de Berry) és a Kis hóráskönyv (Petites Heures de Jean de Berry). Az előbbit a híres Limbourg fivérek készítették, munkájukat csak jóval a herceg halála után fejezték be.

A herceg főleg Guy de Dammartin által végrehajtott építkezései is nevezetesek. Az ő műve Mehun-sur-Yèvre kastélya, de a poitiers-i palotát is kibővítette, átalakítva a donjont. A herceg fényes bourges-i udvara számára is megkezdte egy palota kiépítését, amelyhez a párizsi Sainte-Chapelle-hez hasonló reprezentatív kápolnát is építtetett.

Házasságai, utódai

1360. október 17-én vette feleségül Carcassonne városában Jeanne d’Armagnac-ot, I. Jean, Armagnac, Rodez és Fézensac grófja és Béatrice de Clermont, Charolais úrnője lányát. Jeanne 1388-as haláláig legalább négy gyermekük született:

• Charles (1362–1382), Montpensier grófja;
• Jean (1363–1401), Montpensier grófja;
• Bonne de Berry (1366 körül – 1435), 1377-től VII. Amadé savoyai, 1394-től VII. Bernard armagnac-i gróf felesége;
• Marie de Berry (1367 körül – 1434), Auvergne hercegnője, Montpensier grófnője, Louis de Châtillon dunois-i, majd Philippe d’Artois eu-i gróf, végül 1401-től I. Jean bourbon herceg felesége.

1389-ben ismét megnősült, ezúttal II. Jean auvergne-i gróf és Aliénor de Comminges lányát, Auvergne és Boulogne grófnőjét, Jeanne-t vette feleségül. A házasság gyermektelen maradt.

Jean Froissart krónikájából kiviláglik, hogy – a korabeli francia udvarban nem szokatlan módon – a herceg házastársi kötelezettségei mellett homoszexuális kapcsolatokat is ápolt, elsősorban egy Jacques Thibaut nevű inassal, akit dús ajándékokkal halmozott el.

Jegyzetek