Joachim Peiper

Joachim Peiper
BeceneveJochen
Született1915. január 30.
Berlin,  Németország
Meghalt1976. július 14. (61 évesen)
Traves,  Franciaország
SírhelySchondorf am Ammersee
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Szolgálati ideje1933–1945
RendfokozataStandartenführer
Egysége1. SS „Leibstandarte SS Adolf Hitler” hadosztály
Csatáimásodik világháború
Kitüntetései
  • Német Arany Kereszt
  • Knight's Cross of the Iron Cross with Oak Leaves and Swords
A Wikimédia Commons tartalmaz Joachim Peiper témájú médiaállományokat.

Joachim „Jochen” Peiper (Berlin-Wilmersdorf, 1915. január 30. – Traves, Franciaország, 1976. július 13.) a Waffen-SS ezredese (SS-Standartenführer) volt. A háború után a malmedyi mészárlásban játszott szerepe miatt bűnösnek találták, és elítélték. Személyes kapcsolatok fűzték Heinrich Himmlerhez.

Élete

Peiper tanult polgári családból származott. Apja Sziléziában született és az első világháborúban századosként szolgált az akkori Német Délnyugat-Afrikában és Törökországban. Tizenhét évesen döntött a katonai pálya mellett. 1933 elején belépett a Hitlerjugendbe, októberben pedig csatlakozott az SS-hez.

1934-ben kezdeményezte felvételét az SS tiszti iskolába, ahová fel is vették (braunschweigi Junkerschule). 1936-ban szakaszvezetőnek nevezték ki, és hadnaggyá léptették elő (SS-Untersturmführer), ezzel végleg elkötelezve magát a Leibstandarte Adolf Hitlerhez. 1938. március 1-jén belépett az NSDAP-ba (5508134-es tagszámmal). 1938-ban felvették Heinrich Himmler személyi stábjába, majd 1939-ben első adjutánsává léptették elő. Itt ismerte meg későbbi feleségét, aki Himmler egyik titkárnője volt.

1940-ben saját kérésére frontszolgálatra helyzeték át a Leibstandartéhoz. A franciaországi hadjáratban századparancsnokként több bevetésen is vett részt, megkapta az I. és II. osztályú vaskeresztet, és századossá léptették elő (SS-Hauptsturmführer). Júliusban visszatért Himmler személyi stábjába, ahol augusztusig maradt, majd ismét csatlakozott a Leibstandartéhoz. A keleti hadjáratban többször megsebesült. Harkov visszafoglalásában és a Belgorod környéki harcokban mutatott hősiességéért kiérdemelte a Lovagkeresztet és a Német Aranykeresztet, valamit előléptették őrnaggyá (SS-Sturmbannführer).

Az 1943-as kurszki csatában páncélgránátos zászlóalj-parancsnokként vett részt, ahol addigi kitüntetései mellé a Közelharc jelvényt is megkapta. Ezek után alakulatával együtt Olaszországba küldték, ahol a Piemontban állomásozó Leibstandarte zászlóalj parancsnoka lett. Olaszország szeptemberi átállása következtében egységével elfoglalta Boves városát, és lefegyverezte az ottani olasz katonákat. Novemberben ismét a keleti frontra vezényelték, ekkor már páncélosezred parancsnoki beosztásban. A Zsitomir környéki harcokban mutatott teljesítményéért Lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat.

A szövetségesek 1944. június 6-ai partraszállása után Normandiában harcolt, ahol Caen mellett súlyos sebesülést szenvedett, de a decemberi ardenneki offenzívában már ő vezette az 1. SS-páncélosezredet. A támadás során Peiperék egészen Stavelot-ig nyomultak előre, ott azonban az elégtelen üzemanyag-ellátás miatt meg kellett állniuk, majd visszavonulniuk. Hamarosan tölgyfalombos Lovagkeresztjéhez megkapta a kardokat is. Az offenzíva során egysége Malmedy közelében nyolcvannégy amerikai hadifoglyot lőtt le[1], s a háború végén ezért állították bíróság elé.

Harccsoportja Magyarországon vívott harcai után végül Ausztriában, az Enns folyónál esett amerikai fogságba 1945. május 10-én.

A háború után a bíróság kötél általi halálra ítélte, amelyet később – perdöntő bizonyíték hiányában – életfogytiglani szabadságvesztésre mérsékelt. Végül 1956-ban szabadon engedték. Hamarosan a Porschénél, majd a Volkswagennél talált magának munkát. 1970-ben Franciaországban, Traves-ban telepedett le, és fordítóként kereste kenyerét. Amikor azonban egy francia kommunista lap nyilvánosságra hozta Peiper ott tartózkodását, számos halálos fenyegetést kapott. Ezért beteg feleségét hazaküldte, és kutyájával, valamint egy puskával felkészült a várható atrocitásokra. 1976. július 13-ának 14-ére virradó éjszakáján ismeretlenek rágyújtották a házát, ahol bennégett, de halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok maradtak.

SS rangjainak kronológiája

  • SS-Anwärter (jelölt): 1933. október 16.
  • SS-Mann (tag): 1934. január 23.
  • SS-Sturmmann (közlegény): 1934. szeptember 7.
  • SS-Rottenführer (tizedes): 1934. október 10.
  • SS-Unterscharführer (szakaszvezető): 1935. március 1.
  • SS-Standartenjunker: 1935. szeptember 11.
  • SS-Standartenoberjunker: 1936. március 5.
  • SS-Untersturmführer (hadnagy): 1936. április 20.
  • SS-Obersturmführer (főhadnagy): 1939. január 30.
  • SS-Hauptsturmführer (százados): 1940. június 6.
  • SS-Sturmbannführer (őrnagy): 1943. január 30.
  • SS-Obersturmbannführer (alezredes): 1943. november 11.
  • SS-Standartenführer (ezredes): 1945. április 20.

Fontosabb kitüntetései

  • Vaskereszt I. és II. fokozata (1940)
  • Lovagkereszt (1943)
  • Lovagkereszt tölgyfalombokkal (1944)
  • Lovagkereszt kardokkal (1945)
  • Német Aranykereszt (1943)
  • Gyalogsági rohamjelvény bronz fokozata (1940)
  • Közelharc jelvény bronz fokozata (1943)
  • Közelharc jelvény ezüst fokozata (1943)

Jegyzetek

  1. enWiki: Malmedy-mészárlás (angolul)

Irodalom

  • Michael Reynolds: Az ördög segédtisztje. Jochen Peiper páncélosparancsnok ; ford. Zsolnai Lajos; Hajja, Debrecen, 2000 (20. századi hadtörténet ), ISBN 963-9037-95-8
  • Földi Pál: Peiper, Hitler szamurája; Anno, Bp., 2007, ISBN 978-963-375-480-1
  • Földi Pál: A Waffen-SS parancsnokai. Mítosz és valóság; Anno, Bp., 2004 ISBN 963-375-335-X
  • Rieder, Kurt: A III. Birodalom legyőzhetetlen katonái, Vagabund Kiadó, Kecskemét, 2003, ISBN 963-86005-3-5
Sablon:A Vaskereszt lovagkeresztjének tölgyfalombokkal és kardokkal tulajdonosai
  • m
  • v
  • sz
A Vaskereszt tölgyfalombokkal és kardokkal ékesített lovagkeresztjének tulajdonosai
Ernst-Günther Baade · Franz Bäke · Hermann Balck · Heinrich Bär · Erich Bärenfänger · Gerhard Barkhorn · Wilhelm Batz · Otto Baum · Werner Baumbach · Fritz Bayerlein · Hermann-Heinrich Behrend · Wilhelm Bittrich · Johannes Blaskowitz · Georg Bochmann · Alwin Boerst · Georg Freiherr von Boeselager · Albrecht Brandi · Hermann Breith · Josef Bremm · Kurt Bühlingen · Karl Decker · August Dieckmann · Eduard Dietl · Josef Dietrich · Helmut Dörner · Hans Dorr · Alfred Druschel · Maximilian Reichsfreiherr von Edelsheim · Karl Eibl · Hermann Fegelein · Fritz Feßmann · Walter Fries · Adolf Galland · Waldemar von Gazen  · Herbert Otto Gille · Gordon Gollob · Walter Gorn · Hermann Graf · Fritz-Hubert Gräser  · Robert von Greim  · Franz Griesbach · Anton Hackl · Heinz Harmel · Josef Harpe · Erich Hartmann · Walter Hartmann · Paul Hausser · Richard Heidrich · Ludwig Heilmann · Gotthard Heinrici · Joachim Helbig · Traugott Herr · Hajo Herrmann · Otto Hitzfeld · Hermann Hogeback · Hermann Hohn · Hermann Hoth · Hans Hube · Herbert Ihlefeld · Hans Jordan · Arthur Jüttner · Hans Källner · Albert Kesselring · Friedrich Kirchner · Otto Kittel · Ewald von Kleist · Günther von Kluge · Otto von Knobelsdorff · Alfons König · Wolfgang Kretzschmar · Otto Kretschmer · Hans Kreysing · Hans Kroh · Walter Krüger · Otto Kumm · Ernst Kupfer · Friedrich Lang · Heinz-Georg Lemm · Helmut Lent · Wolfgang Lüth · Heinrich Freiherr von Lüttwitz · Smilo Freiherr von Lüttwitz · Günther Lützow · Hellmuth Mäder · Erich von Manstein · Hasso von Manteuffel · Hans-Joachim Marseille · Karl Mauss · Johannes Mayer · Egon Mayer · Eugen Meindl · Kurt Meyer · Walter Model · Werner Mölders · Dietrich von Müller · Friedrich-Wilhelm Müller · Werner Mummert · Joachim Müncheberg · Walther Nehring · Hermann Niehoff · Horst Niemack · Theodor Nordmann · Walter Nowotny · Hans von Obstfelder · Walter Oesau · Hermann von Oppeln-Bronikowski  · Max-Hellmuth Ostermann · Joachim Peiper · Dietrich Peltz · Hans Philipp · Georg-Wilhelm Postel · Hermann Prieß · Josef Priller · Günther Rall · Hermann-Bernhard Ramcke · Hermann Recknagel · Ernst-Wilhelm Reinert · Alfred-Hermann Reinhardt · Georg-Hans Reinhardt · Lothar Rendulic  · Erwin Rommel · Hans-Ulrich Rudel · Erich Rudorffer · Gerd von Rundstedt · Max Sachsenheimer · Dietrich von Saucken · Heinrich Prinz zu Sayn-Wittgenstein · Heinz-Wolfgang Schnaufer · Fritz von Scholz Edler von Rarancze · Ferdinand Schörner · Werner Schröer · Hinrich Schuldt · Adelbert Schulz · Friedrich Schulz · Karl-Lothar Schulz · Gerhard Graf von Schwerin · Sylvester Stadler · Rainer Stahel · Leopold Steinbatz · Felix Steiner · Johannes Steinhoff · Hyazinth Graf Strachwitz von Gross-Zauche und Camminetz · Werner Streib · Reinhard Suhren · Karl Thieme · Theodor Tolsdorff · Erich Topp · Erich Walther · Wilhelm Wegener · Otto Weidinger · Helmuth Weidling · Maximilian Wengler · Wend von Wietersheim · Wolf-Dietrich Wilcke · Theodor Wisch · Günther-Eberhardt Wisliceny · Michael Wittmann · Josef Wurmheller · Jamamoto Iszoroku · Werner Ziegler

Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 62786458
  • LCCN: n50009011
  • ISNI: 0000 0001 1461 5688
  • GND: 118592424
  • SUDOC: 033043531
  • NKCS: jn20000701388
  • BNF: cb12395008s
  • BIBSYS: 11014864
  • Németország Németország-portál
  • Második világháború A második világháború portálja