Julia Kristeva

Julia Kristeva
Született	1941. június 24. (82 éves) Szliven, Bulgária
Állampolgársága	francia bolgár
Házastársa	Philippe Sollers[1]
Foglalkozása	pszichoanalitikus egyetemi oktató szociológus filozófus irodalomkritikus regényíró nyelvész
Iskolái	Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem Université Paris 8 Vincennes-Saint-Denis (–1973, doktorátus (Franciaország))
Kitüntetései	a Haifai Egyetem díszdoktora Harvard egyetem díszdoktora honorary doctor of the Université libre de Bruxelles a Torontói Egyetem díszdoktora a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem díszdoktora a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora Doctor honoris causa at University of Bayreuth Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1987) Holberg International Memorial Prize (2004) Hannah Arendt-díj (2006)[2] The VIZE 97 Prize (2008) A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (2011. május 13.)[3] Saint-Simon Award (2017) a francia Becsületrend főtisztje (2019. december 31.)
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Iskola/Irányzat	Strukturalizmus, Feminizmus
Akik hatottak rá	Stéphane Mallarmé Comte de Lautréamont Georges Bataille Antonin Artaud Sigmund Freud Jacques Lacan
Fontosabb művei	Powers of Horror
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Kristeva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julia Kristeva (Szliven, 1941. június 24. –) bolgár-francia filozófus, irodalomkritikus, szemiológus, pszichoanalitikus és újabban író.

Életpályája

Bulgáriában született, az 1960-as évek óta Franciaországban él. A Paris Diderot Egyetem professzor emeritája. Több mint 30 könyv szerzője. Ezek közül a legfontosabbak: A borzalom ereje (Pouvoirs de l'horreur. Essai sur l'abjection), Mesék a szerelemről (Histoires d'amour) Fekete nap: Depresszió és melankólia (Soleil noir. Dépression et mélancolie), Proust és az idő érzékelése (Le Temps sensible. Proust et l'expérience littéraire), illetve A női géniusz (Le Génie féminin) című trilógia.

Munkássága

Kristeva első könyve, a Semeiotikè (1969) megjelenése után vált a nemzetközi irodalomkritika, kultúratudományok és a feminizmus fontos alakjává. Hatalmas életművében az intertextualitás, a szemiológia és az abjekt fogalmát tárgyaló könyvek és esszék mellett nyelvészeti, irodalomelméleti, pszichoanalitikai, életrajzi és önéletrajzi, valamint politika- és kultúrkritikai írások éppúgy szerepelnek, mint művészeti és művészettörténeti művek. A strukturalizmus és posztstrukturalizmus kiemelkedő gondolkodója.

2008-ban megalapította a Simone de Beauvoir-díjat.^[4]

Díjai, elismerései

• Francia Köztársaság Becsületrendje
• Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje
• Holberg Nemzetközi Emlékdíj
• Hannah Arendt-Díj
• Vision 97 Alapítványi Díj (Havel Alapítvány)

Magyarul

• Adalék a gondolkodás tétjéhez; ford. Romhányi Török Gábor; Napkút, Bp., 2008
• Önmaga tükrében idegenként; ford. Kun János Róbert; Napkút, Bp., 2010 (Kútfő bibliotéka)
• Kezdetben volt a szerelem. Pszichoanalízis és hit; ford. Tóth Réka, Kun János Róbert; Napkút, Bp., 2012
• Gyilkosság Bizáncban; ford. Romhányi Török Gábor; Napkút, Bp., 2014

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Julia Kristeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Miglena Nikolcsina: Jelentés és anyagyilkosság. Virginia Woolf Julia Kristeva olvasatában; ford. Csíkhelyi Lenke; Balassi, Bp., 2004 (Feminizmus és történelem)