Kötőjel

Írásjelek
- A magyar tipográfiában nem használt jelek, valamint az elterjedtebb idegen vagy köznyelvi elnevezések zárójelben vannak megadva. pont `.` kérdőjel `?` (`¿`) felkiáltójel `!` (`¡`) vessző `,` pontosvessző `;` kettőspont `:` három pont `…` (`...`) aposztróf (hiányjel) `’ (')` idézőjelek `„ ” » « (" ")` zárójelek `( ) [ ] { } 〈〉` nagykötő‑, gondolat‑ és párbeszédjel – (—) kötőjel `‐ (- ‑)` szóközök
További írásjelek
csillagjel `` jegyzetjel `¹` stb. keresztjel `†` `‡` ferde vonal, törtvonal („perjel”) `/` paragrafusjel `§` hullámvonal (tilde) `~` ismétlésjel `″` fordíts!* jel `˙/.` et jel `&` kukac (at jel) `@`
Számokkal használt írásjelek
összeadás jele `+` kivonás jele `−` szorzás `⋅` v. `×` v. `*` osztás `:` v. `/` v. `÷` egyenlőségjel `=` fokjel `°` perc- `′` és mp-jel `″` százalékjel `%` vö. `‰`, `‱` számjel (kettős kereszt) `#` és `<` `>` `±` `^` `√` `≈` stb.
Pénznemjelek
általános pénznemjel `¤`, euró `€`, font `£`, dollár `$`, stb.
Egyéb tipográfiai jelek
aláhúzásjel `_` álló vonal (virgula) `\| ¦` bekezdésjel `¶` díszpont (bullet) `•` középső pont (interpunct) `·` fordított törtvonal `\` háztető `^`
Diakritikus jelek
éles, tompa és kúpos ékezet, hacsek, tréma, tilde, karika, horog, áthúzás stb.
A karaktertáblákban
ISO/IEC 8859-2: a közép-európai betűket és írásjeleket tartalmazó szabvány ASCII és 852-es kódlap
Sablon:Írásjelek m v sz

A kötőjel (-) olyan írásjel, mely a magyar nyelvben általában az egybeírásnál lazább, de a különírásnál szorosabb kapcsolatot jelöl.

ASCII-kódja a 45.

A magyar helyesírásban

Bővebben: Kötőjel (magyar helyesírás)

A magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.

Speciális kötőjelek

Egyes szövegszerkesztők ismerik a feltételes kötőjel karaktert is (soft hyphen, Unicode: U+00AD, HTML-ben ), amely sor belsejében eltűnik, sor végén viszont megjelenik. Ez elsősorban akkor hasznos, ha a szó elválasztása nem egyértelmű, és kézzel szeretnénk megjelölni, hol tesszük lehetővé a kötőjelet, ha a szó netán a sor végére kerül.

Ismeretes még a nem törhető kötőjel is (‑, non-breaking hyphen, Unicode: U+2011), amely nem számít szóhatárnak, így az általa összekötött szavakat együtt tartja, ha pedig szóköz után áll, sortörés esetén az új sorba kerül. (Például az a-moll alak esetén nem szerencsés a kötőjel mentén való elválasztás.)

A ‐ (U+2010) jel hivatalos neve hyphen, szó szerint „elválasztójel”.

Amennyiben fontos a kötőjel helyének jelölése (például helyesírási szótárakban, ha egybeesik a sor végi elválasztójellel, illetve a genfi nevezéktan esetében gyakran), ennek a kötőjelnek a sor végére kerülése esetén az új sor elején is megismétlik.