Kisfeketepatak

Kisfeketepatak (Kobeliarovo)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Első írásos említés	1466
Polgármester	Jaroslav Nemčko
Irányítószám	049 23
Körzethívószám	00421 (0) 58
Forgalmi rendszám	RV
Népesség
Teljes népesség	493 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	455 m
Terület	12.03 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 44′ 40″, k. h. 20° 22′ 20″48.74444444, 20.3722222248.744444°N 20.372222°EKoordináták: é. sz. 48° 44′ 40″, k. h. 20° 22′ 20″48.74444444, 20.3722222248.744444°N 20.372222°E
Kisfeketepatak weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Kisfeketepatakról szól. Hasonló címmel lásd még: Feketepatak (Szlovákia).

Kisfeketepatak (szlovákul: Kobeliarovo, németül: Schwarzen-Seifen) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 18 km-re, északnyugatra fekszik.

Története

1466-ban „Fekethepathak” néven említik először, a Bebek család birtoka volt. 1551-ben „Kobelar”, 1773-ban „Kobelarow” néven említik. 1551-ben a faluban egy bírói és 14 jobbágyház állt. A 17. századtól az Andrássy család birtoka. Lakói állattenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak, illetve a közeli bányákban dolgoztak. Határában rezet, vasat, bizmutot és cinket bányásztak. Az 1709-1710-ben pusztító pestisnek 303 lakos esett áldozatul.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FEKETE PATAK. Tót falu Gömör Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, lakosai rész szerént bányászok, rész szerént szekeresek. Határja sovány, ’s tulajdonságaira nézve ollyan, mint Fekete Lehota, kivévén, hogy ezek szenet is égetnek, harmadik Osztálybéli.”^[2]

1828-ban 54 házában 436 lakos élt. Lakói a 19. században az Alsó-Sajóvölgy vasműveiben dolgoztak.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Feketepatak, a hasonló nevű völgyben fekvő tót kisközség, 62 házzal és 350 ág. ev. h. vallású lakossal. E községről 1498-ban találunk először írott nyomokat, a mikor a Csetnekiek az urai. A csetneki uradalommal együtt került azután az Andrássyak birtokába. 1786-ban Kobelarow tót nevével is találkozunk. A mult század elején a Parvy és a Rokfalussy családoknak is van itt birtokuk. Hegyei vasat, rezet, czinóbert és biszmutot tartalmaznak. Evangelikus templomának építési ideje ismeretlen. Postája, távírója és vasúti állomása Alsósajó.”^[3]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 344, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 423 lakosából 395 szlovák volt.

2011-ben 458 lakosából 447 szlovák.

Neves emberek

• Itt született Pavel Jozef Šafárik (1795-1861) szlovák költő, nyelvtudós, archeológus. Szülőháza emlékmúzeum.
• Itt született 1886-ban Holéczy Miklós középiskolai rajztanár, a második világháború utáni Gömöri Múzeum igazgatója.

Nevezetességei

• Evangélikus temploma a 14. század elején épült, 1664-ben és a 19. században átépítették.
• A római katolikus plébánia épülete a község szülöttének, Šafáriknak az emlékmúzeuma. Az emlékmúzeum Šafárik halálának 100. évfordulójára 1961. június 3-án nyílt meg.
• Az evangélikus plébánia a 18. században épült.

Jegyzetek

További információk

• Feketepatak – Kobeliarovo /magyar/
• Községinfó
• Kisfeketepatak Szlovákia térképén
• Kisfeketepatak a szlovák múzeumok honlapján
• A község a Gömöri régió honlapján
• E-obce.sk