Kognitív nyelvészet

Nyelvészet
Általános nyelvészet

Fonológia · Morfológia
Szintaxis
Szemantika · Pragmatika
Stilisztika · Lexikológia

Leíró nyelvészet

Fonetika
Etimológia · Nyelvtörténet
Történeti-összehasonlító nyelvészet
Nyelvtipológia
Kontrasztív nyelvészet
Areális nyelvészet
Dialektológia
Kontaktusnyelvészet
Gendernyelvészet

Alkalmazott nyelvészet

Anyanyelv-pedagógia
Fordítástudomány
Idegennyelv-oktatás
Igazságügyi nyelvészet
Lexikográfia
Nyelvpolitika és nyelvi jogok
Terminológia

Nyelvészeti irányzatok

Formális nyelvtan
Kognitív nyelvészet
Strukturalizmus
Szociolingvisztika

Interdiszciplínák

Antropológiai nyelvészet Diskurzuselemzés
Szövegnyelvészet
Korpusznyelvészet
Névtan
Neurolingvisztika
Pszicholingvisztika
Nyelvtechnológia
Számítógépes nyelvészet

Kapcsolódó területek

Helyesírás
Kommunikációtan · Retorika
Szemiotika

Sablon:Nyelvészet
  • m
  • v
  • sz

A kognitív nyelvészet a nyelvtudomány azon ága, amely az emberi megismerésen és annak folyamatain alapul. A megközelítési mód miatt a kognitív tudományok között is megemlítik. Kezdetei a 70-es évekre tehetők, az elmélet két fő megalapozó munkájának G. Lakoff Women, Fire and Dangerous Things és R. Langacker Foundations of Cognitive Grammar című munkáit tekintik. A 70-es, 80-as években az USA-ban bontakozott ki, szembehelyezkedik a strukturalista elméletekkel és elsősorban a generatív nyelvészettel. A nyelvet holisztikusan szemléli, a szemantikának központi szerepet juttat. A nyelvet nemcsak statikus, szerkezeti jellegű tudásként kezeli, hanem annak műveleti jellegét is hangsúlyozza. A kogníció ’megismerés’ a latin cognosco ’megismerni’ igéből származik, tehát elnevezésében is az emberi megismerést helyezi középpontba, és azt a szemléletet tükrözi, hogy a nyelv megismerése az emberi megismerési folyamatok vizsgálatával lehetséges.

A nyelvtudomány kognitív fordulata

Saussure munkássága nyomán a nyelvtudomány a generatív nyelvészet előtt társadalomtudománynak minősült, a nyelvet mint elvont társadalmi képződményt vizsgálta. Ezzel szemben a generatív nyelvészet a nyelvet biológiai, mentális konstrukciónak tekinti. Ebből következik, hogy mivel a nyelv biológiai megalapozottságú, vizsgálata a természettudományok körébe tartozik. A kognitív megnevezés itt azonban még csak azt jelentette, hogy ez a felfogás a nyelvet agyi, mentális képződménynek tekinti, tehát ebben a felfogásban a megismerési folyamatok még nem játszanak szerepet. Ezért ez kognitív helyett inkább mentalista modellnek tekinthető.

A kognitív nyelvészet alapvető fogalmai

Testesültség

A jelentés testesültsége azt jelenti, hogy az ember a saját testéből kiindulva tapasztalja meg a világot, és ez alapján hozza létre a jelentést. Ezekben a folyamatokban fontos szerephez jut a kategorizáció, a sematizáció, illetve a metonimikus és metaforikus konceptualizáció.

Kategorizáció

Ellentétben az arisztotelészi a priori kategorizációval, amely szükséges és elégséges feltételek alapján sorolja kategóriákba például a tárgyakat, az eseményeket, kognitív keretben prototípus alapú kategorizációról beszélhetünk. Ludwig Wittgenstein vizsgálta a JÁTÉK kategóriát klasszikus kategorizáció alapján. Ő állapította meg, hogy a tagokat a családi hasonlóság elve köti össze, nem szükséges, hogy a kategória összes tagja az összes tulajdonsággal rendelkezzen (ahogy a családtagoknak is vannak hasonló vonásaik, nem szükséges azonban mindenkinek az összes tulajdonsággal rendelkeznie). A prototípus alapú kategorizációban vannak központi és perifériás elemek. A központi elemek képviselik legjobban az adott kategóriát, és ők rendelkeznek a legtöbb kategóriára jellemző tulajdonsággal. A perifériás elemek nem rendelkeznek az összes tulajdonsággal, sőt egyes tulajdonságaik alapján akár egy másik kategóriába is sorolhatnánk őket (pl. a denevért a madár kategóriájába), a kategóriahatárok nem élesek. Mindig van egy alapszintű kategória (pl. szék), egy ehhez képest magasabb szintű (bútor) és egy alacsonyabb szintű (karosszék). A mindennapi interakció során az alapszintű kategóriákkal kerülünk kapcsolatba.

Fogalmi keretek

A fogalmi keret a világról alkotott tudásunk strukturált mentális reprezentációja. Számos elnevezés létezik: fogalmi keret, séma, gestalt, kognitív modell, idealizált kognitív modell, tartomány, kulturális modell stb. Ezek jelentése többé-kevésbé azonos. Az idealizált kognitív modell (IKM) elnevezés Lakofftól származik. Azért nevezi idealizáltnak, mert gyakran előfordul, hogy a sémák természetben nem létező dolgokra vonatkoznak, amelyekek lehetnek kultúraspecifikusak is. A természetben nem létezik pl. HÉT nevű, 7 napból álló ciklus. Mivel egy séma kultúránként eltérő lehet, kulturális modellnek is nevezik, néhány kutató szerint a kultúra fogalmi keretek összessége. Egy cselekvéssorozatot tartalmazó fogalmi keretet szkriptnek (forgatókönyvnek) neveznek (pl. ÉTTEREM). Mivel az éttermi szokások országonként eltérhetnek, belátható, hogy az ÉTTEREM, illetve a többi séma országonként, kultúránként változhat.

Metonímia, metafora

A fogalmi metonímia egy célfogalom és egy közvetítőfogalom közötti megfeleltetés, amely során mindkét összetevő ugyanazon idealizált kognitív modell része.

pl. Budapest tárgyalásokat folytat: Budapest (közvetítőfogalom) a magyar végrehajtó hatalom (célfogalom) helyett

A fogalmi metafora két fogalmi keretből (egy konkrétabb forrás- és egy elvontabb céltartományból) áll. A két fogalmi tartomány elemei egymással megfeleltethetőek.

Pl. a szerelem utazás metafora (az utazás a forrástartomány, a szerelem a céltartomány)
az utazók→ a szerelmesek
a jármű→ a szerelmi kapcsolat
az úti cél→ a szerelmi kapcsolat célja/ értelme
az utazást megnehezítő akadályok→ nehézségek a kapcsolatban
a megtett út→ a kapcsolatban való előrehaladás

Képi sémák

Az alapvető testi, fizikai tapasztalataink alapján születésünktől fogva sémákat hozunk létre (pl. TARTÁLY, MOZGÁS), a szavaink jelentése erre épül. Pl. a TARTÁLY sémára vezethető vissza az ÁLLAPOT TARTÁLY metafora, amely pl. a következő kifejezésekben is megjelenik: bajban van, álomba zuhan. Lakoff szerint a képi sémák szolgálnak gondolkodásunk alapjaként. Mivel fizikai tapasztalatainkra vezethetőek vissza, ezért beszélhetünk „testesült” gondolkodásról.

Alternatív konceptualizáció

A szituációkat, történéseket, entitásokat értelmezzük, ez azonban nem mindig azonos módon történik, ezért tekinthető alternatívnak. Ilyen értelmezési folyamat a fentebb leírt kategorizáció, a fogalmi keretek és a metaforák is. Egy adott nyelvi kifejezés utalhat a szituáció több részére is (1), és egy szituációra is utalhat többféle nyelvi kifejezés (2).

(1) a, A Pesti Napló száz forintba kerül. (Itt magára az újságra utal.)
(1) b, A Pesti Napló csődbe ment. (Itt pedig a cégre utal ugyanaz a kifejezés.)
(2) a, A gyerekek betörték az ablakot.
(2) b, Betörött az ablak.

Ebből következik, hogy a jelentés nem azonos teljesen a fogalmi tartalommal, hanem a jelentésnek részét képezi a konceptualizáció is. A (2)-es példa mutatja, hogy bár ugyanarról a tartalomról tesznek állításokat, más-más módon konceptualizálják ugyanazt a történést.

Mentális tér

A kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, azt, hogy a nyelvi kifejezéseknek előre meghatározott jelentésük van, ehelyett azt az álláspontot képviselik, hogy a jelentést beszéd közben folyamatosan hozzuk létre, és a jelentés attól függ, hogy milyen mentális tereket és ezek között milyen megfeleléseket hozunk létre. Beszéd közben folyamatosan hívunk elő, aktiválunk bizonyos mentális tereket. Egyszerre több teret is aktiválhatunk, a kiinduló mentális tér az alaptér. Térépítő elemek, amelyek alapján előhívjuk a mentális tereket, például az időhatározók (tegnap: előhívjuk a Tegnap mentális teret), a szeretnék kifejezés (Vágy tér) stb. Az alaptér és az aktivált mentális terek közötti megfelelések feldolgozásakor értjük meg a beszédet.

Pl. Tegnap találkoztam Zsuzsival.

A példa esetében az alaptérben található a beszélő, emellett aktiválásra kerül a Tegnap mentális tér, amelyben megjelenik a beszélő (megfeleltethető az alaptér beszélőjével) és Zsuzsi. Az eltérő jelentésértelmezéseket azzal magyarázzák, hogy a különböző jelentések esetében eltérő mentális tereket és megfeleléseket aktiválunk. A mentális terek elméletét Gilles Fauconnier dolgozta ki.

Fogalmi integráció (jelentésintegráció, blend)

Két vagy több mentális tér elemeinek integrációját fogalmi integrációnak nevezzük. Az ebben szerepet játszó négy leggyakoribb mentális tér: 2 db bemeneti tér, generikus tér, integrált tér (blend). Mivel ezek egymással összefüggő fogalmi hálózatokat alkotnak, sokszor hálózati modellnek is nevezik. A fogalmi integráció legismertebb képviselői Gilles Fauconnier és Mark Turner.

Pl. Ez a sebész egy hentes.

Amennyiben metaforaként értelmezzük, és megkeressük a megfeleléseket (pl. hentes → sebész, bárd → szike), akkor még hiányzik a jelentésnek az a komponense, miszerint a sebész nem végzi jól a munkáját, azért ebben az esetben célszerűbb a blendet alkalmazni. Az első bemeneti tér ebben az esetben a sebészet, a második bemeneti tér a hentesség. A generikus térben egy személy szerepel egy éles vágóeszközzel, amelyet egy testen alkalmaz (itt azok a tulajdonságok szerepelnek, melyek a két bemeneti tér közös jellemzői). Az első bemeneti térből az integrált térbe kerül a sebész, a beteg, a helyszín, ugyanakkor a második bemeneti térből a hentesség eszközei, módszerei. Ha a sebész a hentes módszereit alkalmazza, azt jelenti, hogy nem végzi jól a munkáját.

Források

  • Bańczerowski Janusz 1999. A kognitív nyelvészet alapelvei. In: Magyar Nyelvőr 123: 78–87. Online: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1231/123107.htm
  • É. Kiss Katalin 1998. A generatív nyelvészet mint kognitív tudomány. In: Pléh Csaba – Győri Miklós (szerk.): A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása. Budapest: Pólya Kiadó. 23–39.
  • Kövecses Zoltán–Benczes Réka 2010. Kognitív nyelvészet. Budapest: Akadémiai Kiadó
  • Kövecses Zoltán 2011. Kognitív nyelvészet. In: Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló. Budapest: Inter. 153-156.
  • Szathmári István 2001. Kognitív nyelvészet. In: A Dunánál : magyarok a 20. században (1918-2000) CD-ROM. Budapest : Enciklopédia Humana Egyesület. Online: http://mek.niif.hu/01900/01906/html/index428.html
  • Tolcsvai Nagy Gábor 2002. A kognitív nyelvészet elméleti hozadéka a szövegtan számára. In: Keszler Borbála – Kiss Róbert (szerk.): Harmincéves a Mai Magyar Nyelvi Tanszék. A 2000. október 16-án rendezett tudományos ülésszak előadásai. ELTE, Budapest. 35-42. Online: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1244/124411.htm