Kojsó

Kojsó (Kojšov)
Kojsó utcarészlet.
Kojsó utcarészlet.
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangközség
Első írásos említés1368
PolgármesterAnton Bašniar
Irányítószám055 52
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség697 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság463 m
Terület31,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 49′ 20″, k. h. 20° 59′ 20″48.82222222, 20.9888888948.822222°N 20.988889°EKoordináták: é. sz. 48° 49′ 20″, k. h. 20° 59′ 20″48.82222222, 20.9888888948.822222°N 20.988889°E
Kojsó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kojsó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kojsó (szlovákul: Kojšov, németül: Koischdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

Gölnicbányától 12 km-re délkeletre, a Gölnic és a Hernád között fekszik.

Története

A falu a 13. század végén, a Jekelfalussy család birtokán keletkezett. Első írásos említése 1368-ból származik „Koys” alakban. Szepes várának tartozéka volt és így előbb a Szapolyai, majd a Thurzó család birtoka. 1375-ben „Koysfalua” néven említik. Neve a szláv Kojslav személynévből alakult ki. Első lakói ruszinok voltak, akik földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Később megindult a bányászat és a vasérc feldolgozására vashámorok épültek. A kohók kiszolgálására lakói szénégetéssel foglalkoztak. A falu egyre inkább bányásztelepülés arculatát öltötte. 1565-ben már a bányászfalvak között említik. 1787-ben 106 házában 751 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOJSÓ. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai többnyire ó hitűek, fekszik Gölnitzhez egy mérföldnyire, határja néholy sovány, de más javai vannak, és jó módgya van a’ keresetre.[2]

1828-ban 129 háza volt 933 lakossal. Határában szenet égettek és vasércet bányásztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Koissó, Szepes vmegyében, orosz falu, Göllniczhez keletre 1 1/2 órányira: 169 római, 758 gör. kath. lak. Gör. kath. parochia. Fürész- és lisztmalmok. Nagy erdők. Vasbányák. F. u. gr. Csáky.[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1066, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 744 lakosából 733 szlovák volt.

2011-ben 736 lakosából 711 szlovák volt.

Nevezetességei

  • Görögkatolikus temploma 1806-ban épült Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére.
  • Ortodox templom.
  • A plébánia épülete a 18. század elején épült.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. május 13.)

További információk

  • Hivatalos oldal
  • Községinfó
  • Kojsó Szlovákia térképén
  • A falu látképe
  • E-obce.sk
Sablon:Gölnicbányai járás
  • m
  • v
  • sz
A Gölnicbányai járás települései
Gölnicbánya (Gelnica)
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce)
szlovákia
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap