Kontrasztív nyelvészet

Nyelvészet
Általános nyelvészet

Fonológia · Morfológia
Szintaxis
Szemantika · Pragmatika
Stilisztika · Lexikológia

Leíró nyelvészet

Fonetika
Etimológia · Nyelvtörténet
Történeti-összehasonlító nyelvészet
Nyelvtipológia
Kontrasztív nyelvészet
Areális nyelvészet
Dialektológia
Kontaktusnyelvészet
Gendernyelvészet

Alkalmazott nyelvészet

Anyanyelv-pedagógia
Fordítástudomány
Idegennyelv-oktatás
Igazságügyi nyelvészet
Lexikográfia
Nyelvpolitika és nyelvi jogok
Terminológia

Nyelvészeti irányzatok

Formális nyelvtan
Kognitív nyelvészet
Strukturalizmus
Szociolingvisztika

Interdiszciplínák

Antropológiai nyelvészet Diskurzuselemzés
Szövegnyelvészet
Korpusznyelvészet
Névtan
Neurolingvisztika
Pszicholingvisztika
Nyelvtechnológia
Számítógépes nyelvészet

Kapcsolódó területek

Helyesírás
Kommunikációtan · Retorika
Szemiotika

Sablon:Nyelvészet
  • m
  • v
  • sz

A nyelvhasonlítás típusai

A nyelvek közötti viszonyok tanulmányozására, a nyelvhasonlításra többféle módszer is létezik. A történeti-összehasonlító (komparatív) elsősorban hasonlóságokat, azonosságokat keres, rokon nyelvek jelenségeit veti össze.

A nyelvtipológia szinkrón jellegű, egymással nemcsak rokoni kapcsolatban álló nyelveket vizsgál. Strukturális kategóriákat választ ki (pl. szórend), és a nyelveket genetikai rokonságuktól függetlenül vizsgálja. Roman Jakobson szerint a tipológia alapja a rendszer, és nem az elemek felsorolása.

Az areális nyelvészet szintén szinkrón tudomány, és alapját az a megfigyelés képezi, hogy bizonyos nyelvek akkor is hasonlítanak egymásra, ha az eredetük és típusuk eltérő, és ez a hasonlóság a földrajzi közelségükkel magyarázható.

A kontrasztív (egybevető) módszer általában csak két nyelvet vizsgál, két nyelv struktúráját veti egybe, ellentétben a nyelvtipológiával, amely a nyelvek összes létező és lehetséges hasonlóságát és különbségeit vizsgálja.

A kontrasztív módszer

A kontrasztív nyelvészet megalapítójának Robert Ladot tekintik. Amerikai spanyol bevándorlóként szembesült azokkal a nehézségekkel, amelyekkel más nyelvek beszélői az angoltanulás során szembesülnek. Véleménye szerint a nehézségek oka az anyanyelv angoltól eltérő tulajdonságai. Ő fogalmazta meg a kontrasztív hipotézist: a nyelvtanulási nehézségek megjósolhatók, ha a tanuló anyanyelvét hangtani, nyelvtani és szókészleti szempontból összehasonlítjuk az idegen nyelvvel.

Empirikus kutatások ugyanakkor bebizonyították, hogy nem mindig az anyanyelv interferenciái okozzák a tanulók által elkövetett hibákat. Számos különböző anyanyelvű tanuló követte el ugyanazokat a hibákat, és kiderült, hogy két nyelv bármilyen egyezése nem feltétlenül segíti elő a nyelvtanulást.

A nyelvpedagógia alkalmazás kudarca ellenére számos területen van létjogosultsága, például a fordítástudománnyal, a lexikográfiával és az elméleti nyelvészettel együttműködve.

Források

  • Horváth Péter Iván 2011. Kontrasztív nyelvészet. In: Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló. Inter Nonprofit Kft.: Budapest.
  • Vajda József 1972. A kontrasztív elemzés szerepe a nyelvészeti kutatásokban In: Létünk, II. évf. 3–4. sz. Online: http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=folyoirat&id=122 [Megtekintve: 2013. 01. 14.]
  • Gecső Tamás (szerkesztő): Kontrasztív szemantikai kutatások Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.
Nemzetközi katalógusok
  • NKCS: ph121821
  • KKT: 00572571
  • Nyelvészet Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap