Lóhangya
 | Ez az ízeltlábúakról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Szőrös lóhangya (Camponotus aethiops) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Alnemek | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lóhangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lóhangya témájú kategóriát. |
A lóhangya (Camponotus) a vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a lóhangyarokonúak (Camponotini) nemzetség névadó neme. Mézzel, rovarokkal táplálkoznak. A Szőrös lóhangya földbe, míg a Fekete lóhangya holtfába rágja be magát, majd ott alapítanak egy nagy kolóniát. Mind a két hangya fajnál 3 dolgozó típus jelenik meg: minor, media, major. (növekvő sorrendben) Dolgozóik erősek, szívósak, masszívak. Mind a két faj (Camponotus vagos), (Camponotus aethiops) egykirálynős faj. Mindkét fajnál a királynő akár 10-15 évet is leélhet. Nem szaporodnak gyorsan, de pár év alatt elérhetik a több mint 1000 egyedből álló kolóniát, annál tovább nem nagyon szaporodnak. Aki pedig bele szeretne fogni tartásukba, türelemre és odafigyelésre van szüksége a sikeres kolóniához. Aki kezdő hangyatartó és csak hobbiból csinálja, semmi gond mert nem nehéz őket tartani, bátran bele lehet fogni ebbe az érdekes hobbiba. Csak körül kell nézni egy hangyaboltban, meg kell venni egy királynőt (+ a megfelelő eszközöket, dolgokat pl.: vatta, csipesz, rovarok, méz stb...) vagy ha szerencsések vagyunk találhatunk magunknak akár egy Fekete vagy egy Szőrös lóhangya királynőt egy holtfában, viszont ez elég alapos munkát igényel, így ez nem nagyon javasolt kezdőknek, de persze próbálkozni lehet.
Származása, elterjedése
A nem alapvetően kozmopolita;[1] fajai a legtöbb erdőben feltűnnek.
Magyarországi fajok:
- szőrös lóhangya (Camponotus aethiops)
- nyerges lóhangya (Camponotus atricolor)
- ligeti lóhangya (Camponotus fallax)
- óriás lóhangya (barnatorú lóhangya, Camponotus herculeanus) — a Kárpát-medencében főleg a hegyekben, 1000 m körül él
- vörös lóhangya (Camponotus lateralis)
- faodvasító lóhangya (pirostorú lóhangya, Camponotus ligniperda) — a leggyakoribb hazai faj;
- szurkos lóhangya (Camponotus piceus)
- sárgalábú lóhangya (Camponotus tergestinus)
- fekete lóhangya (szürke lóhangya, Camponotus vagus) — az alacsony, meleg tájakat kedveli.
Megjelenése, felépítése
Ebbe tartoznak a legnagyobb magyarországi hangyák — közülük is legnagyobb az óriás lóhangya. Major és minor dolgozóik mérete feltűnően különbözik: előbbiek csaknem háromszor akkorák, mint a minorok. A legkisebbek és legnagyobbak között többféle átmeneti alak is előfordul (Brehm).
Életmódja, élőhelye
Bolyait többnyire erdőkben építi és mindig viszonylag nedves helyeken — a talaj szárazságára igen érzékeny. Több faj száraz fatönkökben rágja ki járatait (Brehm). Magyarországon is jól ismertek a faodvasító lóhangya Camponotus ligniperda) és a fekete lóhangya (Camponotus vagus) fába rágott fészkei. Sokszor károkat okoz az az élőfák kirágásával, de tarvágás után szívesen látják, mert a földben maradt tuskókat és gyökereket gyorsan szétporlasztja, talajosítja.
Gazdasági jelentősége
Sokszor károkat okoz azzal, hogy az élőfákat is kirágja, tarvágásokon azonban szívesen látják, mert a földben maradt tuskókat és gyökereket gyorsan szétporlasztja.[2]
Rendszertani felosztása
A több száz fajt nyolc alnembe csoportosítják.
Ismertebb fajok (a Magyarországon honosakon túl):
- óriáshangya (Camponotus gigas) — 2016-ig Dinomyrmex gigas
- amerikai lóhangya (Camponotus americanus)
- ezüstös lóhangya (Camponotus auriventris)
- gesztenyevörös lóhangya (Camponotus castaneus)
- rozsdás lóhangya (Camponotus chromaiodes)
- mozambiki lóhangya (Camponotus cinctellus)
- ausztrál lóhangya (Camponotus consobrinus)
- dél-afrikai lóhangya (Camponotus cosmicus)
- vérvörös lóhangya (Camponotus cruentatus)
- szakállas lóhangya (Camponotus discolor)
- harcias lóhangya (Camponotus fellah)
- kertészhangya (Camponotus femoratus)
- borneói lóhangya (Camponotus festinus)
- floridai lóhangya (Camponotus floridanus)
- aranyszőrű lóhangya (Camponotus fulvopilosus)
- csíkos lóhangya (Camponotus habereri)
- mézgyűjtő lóhangya (Camponotus inflatus)
- hosszúlábú lóhangya (Camponotus irritans)
- japán lóhangya (Camponotus japonicus)
- ragyogó lóhangya (Camponotus lownei)[3]
- foltos lóhangya (Camponotus maculatus)
- Mocsáry-lóhangya (Camponotus mocsaryi)
- borzas lóhangya (Camponotus mutilarius)
- szapora lóhangya (Camponotus nicobarensis)
- hamvas lóhangya (Camponotus parius)
- kínai lóhangya (Camponotus pseudoirritans)
- szecsuáni lóhangya (Camponotus pseudolendus)
- argentin lóhangya (Camponotus rosariensis)
- változékony lóhangya (Camponotus rufoglaucus)
- kétszínű lóhangya (Camponotus sayi)
- lombjáró lóhangya (Camponotus senex)
- pirosfejű lóhangya (Camponotus singularis)
- ezüstszőrű lóhangya (Camponotus storeatus)
- turkesztáni lóhangya (Camponotus turkestanicus)
- turáni lóhangya (Camponotus turkestanus)
- rozsdásfejű lóhangya (Camponotus vestitus)
A Brazília őserdőiben élő kertészhangya (Camponotus femoratus) nagy fák csúcsgallyaira, biztonságos magasba függeszti nagy gonddal szőtt hálóját. A hálót a fára felhordott talajjal tölti meg, és abban alakítja ki fészkét — a földlabdát pedig hamarosan függőkertté alakítják a róla kihajtó broméliafélék (Bromeliaceae) és más epifitonok (Brehm).
Az ugyancsak Dél-Amerikában élő lombjáró lóhangya (Camponotus senex) a szövőhangyákhoz hasonlóan szövi fészkeit levelekből (Brehm).
Jegyzetek
- ↑ Antmaps: Camponotus
- ↑ Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- ↑ Hangyafarm: Camponotus lownei
Források
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
