LVT–4

LVT–4
Típus	kétéltű lánctalpas jármű
Fejlesztő ország	Amerikai Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
Gyártó	Food Machinery Corp., Graham–Paige, St. Louis Car
Háborús részvétel	második világháború, koreai háború
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 + 24 fő
Hosszúság	7,95 m
Szélesség	3,25 m
Magasság	2,50 m
Tömeg	16,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	7–13 mm
Elsődleges fegyverzet	1 db 75 mm-es tarack
Másodlagos fegyverzet	2 db géppuska
Műszaki adatok
Motor	Continental W–670-9A négyütemű csillagmotor
Felfüggesztés	torziós
Sebesség	szárazföldön: 30 km/h, vízben: 12 km/h
Hatótávolság	úton: 240 km, vízben: 80 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–4 témájú médiaállományokat.

Az LVT–4 (becenevén Water Buffalo) egy az amerikai hadsereg által, az LVT–2 alapján kifejlesztett kétéltű, lánctalpas jármű volt, amely a második világháború számos csatájában használtak.

Története

Az Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérletek a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A háború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek, felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létre jött az LVT család. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű harcnak, jó példa erre az LVT. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roubding mérnök vezetésével.

Az LVT szó jelentése

Az LVT a Landing Vehicle Tracked rövidítése, amelynek jelentése: lánctalpas partra szállító jármű.

Változatai

• LVT–4 – Géppuskával felszerelt sokszor használt típus.
• LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata. Sosem került gyártásba.
• LVT(A)–4 – Páncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
• LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva.

Harcban

A partraszálló kétéltű járművek partra tették az első támadó hullámot, majd ezekből küldték az utánpótlást a parton lévő, előretörő csapatoknak. Viszont más volt a Csendes-óceáni és az európai hadrendjük.

Az Csendes-óceáni hadszíntér

Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT–1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást, ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partraszállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették, a szigetugró hadműveletek során 1943-tól néhány típusát lángszóróval is felszerelték.

Az európai hadszíntér

Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek.

A háború után

A II. világháborút követően nem ért véget a szolgálata. Koreában is alkalmazták őket és más országok kötelében is. Még számos más helyen is teljesítettek szolgálatot.

Források

• Szabó Imre. A II. világháború képes atlasza. Graph-Art Kft. (2008). ISBN 9789639770256 
• Steven Zaloga. Amtracs: US Amphibious Assault Vehicles, New Vanguard 30 (angol nyelven). London: Osprey Publishing (1999). ISBN 9781855328501 
• Az LVT-k részletes leírása a masodikvh.hu-n. masodikvh.hu
• Chris Conners: Landing Vehicle, Tracked, Mark 1 (angol nyelven). AFV Database, 2018