Lyka Károly

Lyka Károly
Született	1869. január 4. Pest
Elhunyt	1965. április 30. (96 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	művészettörténész, kritikus, festő
Kitüntetései	Kossuth-díj (1952) Kossuth-díj (1964)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-13)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyka Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) kétszeres Kossuth-díjas magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat^[1][2] szerkesztője.

Életpályája

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a Nyitrai Piarista Gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piaristák helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. Az ottani akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a földi maradványokat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művei

Bővebben: Lyka Károly műveinek listája

Ismertebb művei:

• A művészet könyve (1909)
• A táblabíróvilág művészete (1922)
• Nemzeti romantika (1942)
• Közönség és művészet a századvégen (1947)
• Magyar művészélet Münchenben (1951)
• Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
• Szobrászatunk a századfordulón (1954)
• Festészetünk a két világháború közt (1956)
• Michelangelo (1957)
• Leonardo da Vinci (1958)
• Raffaello (1959)
• Rembrandt (1962)
• Munkácsy Mihály (1964)

Társasági tagság

• Szinyei Merse Pál Társaság

Díjai

• Kossuth-díj (1952, 1964)

Emlékezete

• Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
• Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
• Budapest XVII. kerületében egy utca viseli a nevét

További információk

• Mulady Brigitta: Lyka Károly Archiválva 2007. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (életrajz az artportal.hu honlapon)
• Lyka Károly sírja a Kerepesi temetőben (fénykép)
• Lyka Károly 1964-ben^{[halott link]} (fénykép)
• Lyka Károly: Az aktról
• Lyka Károly:Az eperjesi Szent Miklós templom, Művészet, 1902

Jegyzetek

Források

• Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1970
• Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 128-129. o.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [1]
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  18. kötet: II. pótkötet, K-Z, 175. o. [2]
• Petrik Géza – Barcza Imre: Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása a tudományos folyóiratok repertóriumával (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1917–1928.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [3]
• Kozocsa Sándor: Magyar Könyvészet 1911–1920 (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1939–1942.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [4]

Egyéb irodalom

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Németh István 1976: A népeket sokkal inkább fűzi egy szerves egésszé a közös szellem - Lyka Károly fiatalkori írásai az Érsekújvár és Vidéke című hetilapban. Irodalmi Szemle 1976/2