Ménrót
| „ | Hős fiai szép Enéh-nek: Hunor s Magyar, két dalia, | ” |
| – Arany János: Rege a csodaszarvasról (részlet) | ||
A Ménrót[1] férfinév eredete homályos. A középkori mondákban – Ladó és Bíró szerint – a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród nevét helyettesítik vele.[2]
A Ménrót név valószínűleg magyar gyökerű, s jelentése – mén (csődör) és rós (vörös) szavunkból következtetve – alighanem vörös mén.[3][4][5]
Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum (Hunok és magyarok cselekedetei) című művében Ménrót – az eredeti latin szövegben Menrot –, Thana fia, Jáfet utódja a magyarok őse. Kézai tudósításához igazodik több középkori évkönyv is.
Gyakorisága
Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][6][7]
Névnapok
Híres Ménrótok
- Nimród (király), a magyarok mondabeli őse, regék szereplője.
Kézai Simon Ménrótról
| „ | Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai. Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték. | ” |
| – Kézai Simon mester: Magyarok krónikája[8] | ||
Jegyzetek
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ a b c d e Ladó-Bíró, 91. old.
- ↑ Czuczor Gergely és Fogarasi János (1862): Csődör. In A magyar nyelv szótára. Első kötet. Pest.
- ↑ Czuczor Gergely és Fogarasi János (1867): Mén, (2). In A magyar nyelv szótára. Negyedik kötet. Pest.
- ↑ Czuczor Gergely és Fogarasi János (1870): Rós. In A magyar nyelv szótára. Ötödik kötet. Pest.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Magyarok krónikája
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
