Mauritánia vasúti közlekedése
| Mauritánia | |
 | |
| Ércszállító tehervonat Mauritániában | |
| Statisztika | |
| Felmérés éve | 2008 |
| A hálózat hossza | |
| Teljes hossz | 728[1] km |
| Villamosított vonalak | 0 km |
| Nagysebességű vonalak | 0 km |
| Nyomtávok | |
| Fő nyomtáv | 1435 mm[1] |
| 1435 mm | 728[1] km |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mauritánia vasúthálózata mindössze egy 728 km hosszú, normál nyomtávolságú, nem villamosított vasútvonalból áll, melyen vasércet szállítanak az ország belsejéből a Cansadóban található kikötőbe. A vasútvonal 1963-ban nyílt meg, és az állami bányásztársaság, a Société Nationale Industrielle et Minière (National Mining and Industrial Company, SNIM) üzemelteti.[2]
Teherszállítás
Guelb El Rhein bányáiból és M'Haoudat bányáiból 2,5 km hosszú tehervonatok közlekednek rendszeresen a Cansadóban található kikötőkbe. A vonatokat 3-4 EMD gyártású dízelmozdony vontatja évente 16,6 millió tonna ércet elszállítva. Ezek a 22 ezer tonnás vonatok a világ legnehezebb és leghosszabb tehervonatai.[3]
Személyszállítás
Az országban nem közlekednek személyszállító vonatok, azonban a tehervonatok néha személykocsikat is továbbítanak. A helyiek gyakran utaznak a teherkocsik tetején is. A személyszállító szolgáltatást a bányavállalat leányvállalata, a Société d'assainissement, de travaux, de transport et de maintenance üzemelteti.
Choum
A város Mauritánia és Nyugat-Szahara határán található. Az 1960-as évek elején, amikor a francia gyarmati hatóságok Zouérat-ban elkezdték feltárni a vasércet, a vasút nyomvonalával meg akarták kerülni a város szomszédságában a sziklás hegyeket. A kedvezőbb irány Nyugat-Szaharán vezetett volna át, ami akkor spanyol gyarmat volt, de a két európai állam nem tudott a nyomvonalon megegyezni.
A franciák inkább a tömör gránitba két kilométernyi alagutat véstek, és így francia területen sikerült elvezetniük a síneket. Az alagút hivatalosan a "tunnel de Choum" nevet kapta.
A helyzet abszurditását fokozza, hogy miután 1975-ben Spanyolország lemondott Nyugat-Szaharáról, annak déli része mauritániai felügyelet alá került, és a borsos pénzekből épült alagutat kiváltották a sivatagi, a kvázi-határon áthaladó szakasszal.
Az üres és elhagyott alagút azóta a nem túl hízelgő „monument to European stupidity in Africa” (az európai hülyeség emlékműve Afrikában) névre hallgat.[4]
Vasúti kapcsolata más országokkal
Algéria - nincs, azonos nyomtávolság
Nyugat-Szahara - a mauritániai vasút egy rövid szakasza Choum-nál áthalad az országon
Mali - nincs
Szenegál - nincs
Irodalom
- Robinson, Neil. World Rail Atlas and Historical Summary. Volume 7: North, East and Central Africa. Barnsley, UK: World Rail Atlas Ltd (2009. április 30.). ISBN 978-954-92184-3-5
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia vasúti közlekedése témájú médiaállományokat.
- SNIM train site (angolul)
- Train images at Adventures in Mauritania Archiválva 2005. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Térkép a vasúttal (angolul)
- A világ leghosszabb vonata: a Vasérc-expressz (magyarul)
Források
- ↑ a b c CIA - The World Factbook. [2018. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 25.)
- ↑ „Mauritania, a Nation of Moorish Nomads, Suddenly Finds Herself in 20th Century”, The New York Times, 1964. január 20. „last June, the 20th century elbowed its way into this Biblical picture”
- ↑ The ore train. Société Nationale Industrielle et Minière. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 17.)
- ↑ Statler & Waldorf: A világ leghosszabb vonata: a Vasérc-expressz
Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
