Nassau William Senior

Nassau William Senior
Született	1790. szeptember 26.[1][2][3][4][5] Compton
Elhunyt	1864. június 4. (73 évesen)[1][2][3][4] Kensington[6]
Állampolgársága	brit
Házastársa	Mary Charlotte Senior[7]
Gyermekei	Mary Charlotte Mair Senior Nassau John Senior
Szülei	Mary Duke John Senior
Foglalkozása	közgazdász
Iskolái	Eton College Magdalen College
A Wikimédia Commons tartalmaz Nassau William Senior témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nassau William Senior (Compton (Berkshire), 1790. szeptember 26. – Kensington, ma London része), 1864. június 4.) angol közgazdász, gazdaságpolitikai tanácsadó. Oxfordban a politikai gazdaságtan professzora (1825–30, 1847–52).

Közgazdasági nézetei

Szerinte a gazdasági életben az emberek a legkisebb áldozat árán a legnagyobb élvezet elérésére törekszenek, ez az ún. „lex minimi”, vagy a „legkisebb költség” elve. Ebből kiindulva Seniornál a munka áldozat minőségében alkot értéket. A munka értékalkotó tulajdonsága nála a munkásnak a munkához való szubjektív viszonyából fakad. Jean-Baptiste Say-el ellentétben viszont Senior szerint értéket csupán személyek alkothatnak. Az árukapcsolatokban ő csupán a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyát látja. Ezért a tőkés jövedelme Senior ábrázolásában a tőkés személyes szolgálatainak ellenértéke. Bár a munkanap hosszát szabályozó gyári törvényekkel kapcsolatos egyik ismert érve szerint a 12 órás munkaidő 10 órásra rövidítése súlyos következményekkel járna, mert kb. az utolsó óra alatt termelhető meg a profit és a kamat, a munkaidő előző része csak a felhasznált tőke újratermelését biztosítja. (Ez a gondolat a marxi értéktöbblet-elmélet alapja is.) A tőkés jövedelmének igazságos voltát Senior a tőkéseknek a fogyasztás egyrészéről való lemondásával is igazolni akarja, melyet a felhalmozás érdekében hoznak. „Az az áru, amely létét vagy fennmaradását az önmegtartóztatásnak köszönheti, a tőke.” (N.W.Senior: An outline of the Science of Political Economy. London 1836. 185. o.)

Ezzel Senior önálló termelési tényezőként bevezeti az önmegtartóztatást. (Már Franklin is a legszigorúbb takarékosságra intette polgártársait.)„…a profit az önmegtartóztatás jutalma és ez az önmegtartóztatás az élvezet elhalasztásában áll” írja a fent említett műben.

Senior szerint így a termelésnek két egymástól független költsége van, a munkaáldozat és az önmegtartóztatás. A földjáradék létrejöttét viszont monopóliumra vezeti vissza, amikor azt állítja, hogy ott ahol, monopóliumok léteznek, az érték s a termelési költségek között különbség mutatkozik, és az érték olyan jövedelmet is tartalmaz, amely nem termelési költség, tehát nem áldozat eredménye.

Marx a Tőke című munkájában kigúnyolja Senior nézeteit.

Fő művei

• An Outline of the Science of Political Economy (1836)
• Letters on the Factory Act (1837)
• Lecture on the Production of Wealth (1847)
• Four Introductory Lectures on Political Economy (1852)
• Historical and Philosophical Essays (1-2.,1865)

Jegyzetek

Források

• Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
• Mátyás Antal:A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976
• Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 15. o. ISBN 963-9257-15-X