Nyelvtan
| Nyelvészet |
|---|
| Általános nyelvészet |
| Fonológia · Morfológia |
| Leíró nyelvészet |
| Fonetika |
| Alkalmazott nyelvészet |
| Anyanyelv-pedagógia |
| Nyelvészeti irányzatok |
| Formális nyelvtan |
| Interdiszciplínák |
| Antropológiai nyelvészet Diskurzuselemzés |
| Kapcsolódó területek |
Sablon:Nyelvészet
|
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
A nyelvtan (latinul grammatica), vagy más néven általános nyelvészet, a nyelvészet egyik ága; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. Megkülönböztetünk normatív, valamint leíró nyelvtant. Míg a normatív nyelvtan a nyelv helyesnek vélt alkalmazásának szabályait állapítja meg, addig a leíró nyelvtan a nyelvi jelenségek feltérképezésével foglalkozik anélkül, hogy megállapítaná, mi számít helyes vagy helytelen nyelvhasználatnak.
A nyelvtan részterületei
A nyelvtan az alábbi részterületekre tagolódik:
- Hangtan, amelynek további két területe a fonetika és a fonológia. Az első a nyelv beszédhangjainak leírásával, a második azoknak a nyelvben betöltött szerepével foglalkozik. E két részterület egymással szorosan összefügg, így a nyelvekről szóló szakirodalmak gyakran egy fejezet alatt tárgyalják őket.
- Alaktan (morfológia), amely a szófajokat, azok felépítését és tulajdonságaikat tárgyalja.
- Mondattan (szintaxis), amely a szavak mondatban betöltött szerepével és a szórenddel foglalkozik.
- Jelentéstan (szemantika), amely a szavak jelentésével, értelmezésével foglalkozik.
- Stilisztika, amely a különböző nyelvi kifejezési stílusokat tárgyalja.
Szűkebb, hétköznapi értelmezésben – s időnként a szakirodalomban is – sokszor csak az alaktant és a mondattant értik a nyelvtan fogalma alatt. E két terület között eleve sok átfedés van, így gyakran egy területként tárgyalják őket, melynek összefoglaló elnevezése a morfoszintaxis.
Története
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
A szanszkrit nyelv első nyelvtana a vaskori Indiából származik, szerzői Jászka, Pánini,[1] Pingala, Kátjájana és Patandzsali. A Tolkáppijamot, a tamil nyelv elsőként leírt nyelvtanát feltehetően az időszámításunk szerinti 5. század előtt írták.[2]
A nyelvtan az ókori Görögországban is megjelent mint tudományág. A legrégebbi ismert nyelvtankönyv A nyelvtan művészete (görögül: Τέχνη Γραμματική), szerzője Dionysius Thrax, Szamothrakéi Arisztarkhosz diákja, aki Rodosz szigetén alapított iskolát.[3]
Jegyzetek
- ↑ Ashtadhyayi, Work by Panini. Encyclopædia Britannica (2013) „Ashtadhyayi, Sanskrit Aṣṭādhyāyī ("Eight Chapters"), Sanskrit treatise on grammar written in the 6th to 5th century BCE by the Indian grammarian Panini.”
- ↑ McGregor, William B.. Linguistics: An Introduction. Bloomsbury Academic, 15–16. o. (2015). ISBN 978-0-567-58352-9
- ↑ Casson, Lionel. Libraries in the Ancient World. New Haven, Connecticut: Yale University Press, 45. o. (2001. április 12.). ISBN 978-0-300-09721-4
További információk
A nyelvek portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
